Különös fóbia- avagy lehet hogy pszichológiai eset vagyok? (beszélgetés)

Vagy lehet,h. anyósod nem is nő?

de szemétláda az biztos!!!

Szerintem egy nő ne igyon!

De lehet,h. másképp nem tudja apósodat elviselni./ha,ha.

Hát igen,biztosan.

De mivel őket megválogatni nem tudom,és megváltoztatni sem,ezért szerintem az a helyes ha elfogadom őket olyannak amilyenek,és túllendülök rajta.

Együtt élni nem kell velük,van más megoldás,találkozni is elég annyit amennyit muszáj.

Ugyan már! Hogy találsz ki ilyet!

Én is ugyan ezt érzem, és minden bajom van ha találkozni kell velük. De tényleg: lebetegszem, becsípődök a derekam...és sírni tudnék (sírok is) tőlük....

:-(

Pedig ők nem is isznak...

Egyáltalán nem vagy beteg.

Azt hogy így viselkednek veled,azt tudd be az ő szintjüknek,és ne magadat hibáztasd.

Az elmondásod alapján nem csodálkozom az érzéseiden!

Ezt főleg tetézi, hogy áldott állapotban vagy. Ilyenkor az érzelmek sokkal erősebben törnek elő az emberből. Viszont azt ne feledd, hogy Ők a férjed szülei. Természetes reakció, hogy védi őket, hiszen mégiscsak felnevelték - akármilyenek is. Elég nagy teher ez a férjednek. Az alkoholizmus pedig tényleg egy betegség, egy nagyon szörnyű betegség, ami Magyarországon sajnos eléggé elterjedt. Nem lehet tudni, hogy mi áll a viselkedésük hátterében, de szerintem igencsak megkeseredett, szerencsétlen sorsú emberek lehetnek. Légy velük elnézőbb! A gyerkőcőt persze ne bízd rájuk felügyelet nélkül, de ne is tiltsd el tőlük! Ne tégy rájuk megjegyzéseket! Bízd a férjedre mikor és hányszor szeretne a szüleivel találkozni és ilyenkor szó nélkül végy egy nagy levegőt és mosolyogj rá kedvesen! Egyéb esetben könnyen Ti is a sógornődék sorsára juthattok, hiszen ez a dolog állandó feszültségforrás köztetek. (Gondolj bele, hogy neked is fájna, ha a Te szüleiddel lennének ilyen gondok!) Nem kell őket szeretni, csak viseld el a lényüket! Ha másért nem, hát azért mert nekik köszönheted a szerelmedet, gyermekeid apját, mégiscsak érdemelnek egy pici tiszteletet!

Légy okos és a férjed hálás lesz érte!!!!

Vigyázz magatokra!

:)

Szerintem ez nem betegség, ha ilyenek, nem lehet velük mit kezdeni, amennyire lehet csökkenteni kell a találkozókat:(

A lényeg, hogy Ti a férjeddel boldogok legyetek :)

Szerintem nem vagy beteg. Akikvel nem lehet jóban lenni nem is kell. Piásokkal nincs amit foglalkozni...egyszerűen nincs...a piás anyám velem sem foglalkozik...szal nincs mit elvárjál piás anyosodtól. Hagyd a fenébe.

S kerűljed ahogy lehet.

Majd jön Tamianyu és elmondja mindennek a férjedet,hogy ő a hibás.,meghogy neki kellen megoldania a problémát! :DDD

De amugy nem vagy beteg, akár kezet is foghatunk.

Sziasztok! Orvosilag még nem nagyon diagnosztizáltak ilyen fóbiát, én inkább iszonynak hivom. Úgynevezett " A- tipusú iszony" = anyóstól -apóstól való iszony.

Régóta vagyunk együtt a férjemmel de ők nem városi menyet szántak neki, az esküvőt após úgy ülte végig mint aki temetésen van, anyós meg úgy bepiált hogy a menyasszonyi asztalon aludt. Van egy kisfiunk, amikor 20 hetes terhesen elmondtuk hogy fiu lesz kaptuk a megjegyzéseket hogy csak fiut tudtunk , meg jobb lett volna lány. Az én családomban az ilyesmi nem divat, bennem is maradt a tüske rendesen aztóta még inkább kerülöm öket. Ha véleltenül van vmi családi esemény amin össze kell futni már előre ki vagyok lelkileg, én nem tudom megjátszani hogy szeretm őket. A fiamat sem szivesen engedem a kezük közé, anyós régóta iszik a gyereket sosem biznám rájuk. A másik unoka mellett elaludt piásan a kicsi meg ott feküdt pucéran az ágyon ennek 11 éve, azóta persze a sógórnőm már elvált és jó messze került anyós pajtáséktól. Nem vagyok az az utálkozós fajta de az apósból sugárzik az utálat, anyósból meg a pia szag, a sirógörcs kerülget ha a közelükben kell lenni. Orvoshoz kéne mennem? Ráadásul érkezik a kistesó, persze még a család nem tudja, annó nem nagyon örültek akkor sem mikor az elsőt vártuk. Férjem persze védi őket, az alkoholizmus szerinte betegség- após nem iszik de nem értem miért nem figyel jobban oda a nejére.