Külön, vagy együttalvás a babával? (beszélgetés)

Az első gyereknél meghajlottam a "köz" nyomásának és külön aludt - a gyerekágy a mi ágyunk mellett volt egy ideig és törekedtem rá, hogy mielőbb egyedül, külön szobában, stb. Jó sok szenvedést okozott mindkettőnknek, de végül működött.

A második gyereknél már magabiztosabb voltam és csak magamra hallgattam. Sokáig velünk aludt (180 cm széles az ágy :))) és úgy szoptattam, könnyebb volt. Később átköltözött a testvére szobájába, de elég sokszor igényelte a közelségem, sokszor aludtam el az ágya mellett, később már matracot is raktam oda. 3 éves koráig elég sokat fogtam éjjel a kezét, mert ezt szerette. Néha én is, néha meg nem. :)

Egyik döntésem sem bánom, hanem elfogadom. Így volt, jó volt, néha rossz, de elmúlt. Felnőnek ugyanis. És akkor már nem fognak az ágyukhoz hívni éjjel...

Az a véleményem, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy az ösztönei, vagy az igényei, vagy a gyerek igényei diktálják, másra ne igen hallgasson. Főleg a kritikákra ne! Úgyis ki fog alakulni, vagy átszenvedi az időszakot... kinek mi jut... ;) mert úgysem rajta múlik, meg nem is a gyereken, hanem valamiféle szerencsén, vagy min... :))) Szerintem.

A tanya és az önfenntartás nem ugyanaz. Önfenntartó vagy, vagyis csak részben önnfenntartó, ha szántasz, vetsz, tehenet, disznót, csirkét tartasz, kitermeled a fát, gyalog, vagy lovaskocsival jársz. Szerintem te ezt nevezed parasztromantikának.

De sok tanyára költözött család nem így él. Mi élhetetlennek tartottuk a fővárost, alkalmatlannak a gyereknevelésre. Olyan tanyát választottunk, ami komfortos, kényelmesen tágas, de vannak benne alternatív lehetőségek is a fűtésre és a melegvízre, valamint saját kútja van.

és természetesen bepróbálkoztunk az állatokkal is, csak nem jött össze. Kézhez szoktatott pipik, amiket sírva vágtunk, és képtelenek voltunk megenni, meg persze az őzek által felzabált vetemény.

Így a tanya maradt az otthonunk, a nyugalom szigete, szomszédmentes övezet, de közel sem önellátó. CSAK élhető.

Hát én igazán nem akarlak meggyőzni semmiről:-) Még az első hozzászólásoknál leírtam, hogy mind az 5 gyerekkel másként mentek nálunk ezek a dolgok,szóval én mindenfélét kipróbáltam, és minden módszer jó volt az adott időben, az adott gyerekkel. Így ha bármely álláspontot szidnám, önmagamat szidnám vele.

Engedd meg, hogy az apuka rögtön rácuppanra is írjak neked néhány sort.

Valószínűleg azért látod ezt így, mert ti másként éltek, és nem tudod elképzelni a gyakorlatban ezt az együtt alvás dolgot. De nyugodtan hidd el, hogy nem úgy működik ez az egész, ahogyan te gondolsz rá. Megvan az ideje a gyereknek, megvan az ideje a romantikának, megvannak a szokások, a trükkök. És azért hiszek abban, hogy a férjünkkel való kapcsolatunk nem azon múlik, hol alszik a gyerek, mert 5 gyerek után, éppen velünk alvó 22 hónapossal is nagyon rendben van a házasságunk mind lelkileg, mind fizikailag.

Most komolyan azon vitázunk hogy a harmadik világbéli embereknek jobb-e mint nekünk akik egész nap a neten lógunk?

Ja meg a parasztromantika, hogy de jó tanyán :)

Azért hogy önnfenntartó életet éljünk, keménynek kell lenni, mint a megfagyott kutyaszarnak ( h egy klasszikus idézzek)

A hálószobából való kiszorulást nem csupán fizikailag gondoltam. Nekünk is elég nagy az ágyunk (190x220), és nem is azzal van a gond, hogy fizikálisan hányan vagyunk benne.

Nekem egyszerűen nem jön be a gondolat, hogy még meg se száradt az anyatej a mellbimbón, és magam mellé teszem (akár a mellettem lévő kiságyba) a gyereket, és apuka is rácuppan...

Lenézésről szó nem volt a részemről, csupán azt érezhetted, hogy ez számomra nem elfogadható - pontosan ezért nem is csináltam így.

Mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy akarja. De nem hiszem, hogy meg kellene győzni egymást a saját módszerünk kizárólagosságáról.

Én sem ezt szeretném, csupán más nézőpontból világítok meg dolgokat, amit természetesen van, aki majd támadásnak vesz, erről is írtam korábban...

A tanyasi életért nagyon tudlak ám irigyelni!:)

Szeretnék cserélni veled...de, nem adom fel, hogy egyszer én is...:)

...és az nem Afrika!

Passz, még nincs gyerekem. De belegondolva, a pár hetes csecsemőt nem tudnám külön szobába rakni.

Az még egy szimbiozikus fázis, anya és baba egy. Legalábbis ezt írják a tankönyvek :)

Figyelj...Én nem az őskorról beszéltem...Igazad van..Itt sokszor megmentenek..De vajon miért? Hogy utána úgy éld az életedet,hogy valakire rá vagy utalva..Vagy lenyesik ugyan a lábad,és hurrá! De tök jó??

Egyébként sokkal jobb gyógymódjaik vannak,mint nekünk.:)

Nem nem az úszás veszélyes szerintem a vízben,hanem az ivás...:(

És nem,nem aggódnak a megélhetésért..:)

Az igényekről szintén nem lehet vitázni,mert attól,hogy én nem igénylem a plazma tévét,a mosogatógépet,a kredencet,és a fürdőszobát,(úgy értem,lavórban,is tudok mosakodni),meg az autót,érdekes módon,semmivel nem érzem magam kevesebbnek azoktól,akik ezt igénylik..:)

Pofátlan módon,az alvás is jobban esik függő ágyban,mint francia ágyon!:)Tudom,szörnyű,de ez van..:)

Attól tartok, kezd szélsőségessé válni ez a beszélgetés, és ez nem biztos, hogy jó.

Talán két dologra kellene odafigyelni. Elfogadni, hogy nem mindenki lát egyformán a gyereknevelés témakörben, és kerülni a szélsőségességet.

Mert nagyon nem értem, hogy kerülnek ide a természeti népek. Odáig rendben van, hogy bizonyos dolgokat újra felfedznek korunk anyái, de ez azért nem azt jelenti, hogy nádkunyhóban szeretnének élni a hátukra kötött csecsemőjükkel. Aki ezt így értelmezi, az vagy nem figyelt olvasás közben, vagy direkben szurkálja a vitapartnerét.

Pont az a jó a mai világban, hogy rengeteg információ van, válogathatunk, csipegethetünk belőle, de nem kell egy az egyben magunkévá tenni egy-egy irányzat minden apró mozzanatát.

A civilizáció függés témát is sarkítottnak érzem. Mi 9 éve felszámoltuk a fővároisi életünket, és leköltöztünk tanyára. Tényleg más, mint a város, vagy a falu. Saját kút, mi termeljük a tűzrevalót, fatüzelésű a bojlerünk, és még sorolhatnám. Mégis cicvilizáltak vagyunk, mert van áram,.fürdőszoba, internet, mindena, mi kell. Mert csak annyit hasznosítottunk eleink életéből, amiennyit mi magunk jónak láttunk. Úgy, mint a gyermeknevelésben.

Szafaripók egyik megjegyzése is felkeltette a figyelmemet, mert erősen általánosító, és valamilyen szinten lenéző is. Arra gondolok, hogy az együtt alvó babák apukái kiszorulnak a hálóból, meg a baba másik ágyba fektetése az előjáték. Nem minden ilyen családban szorul ki az apuka, például nálunk sem. 200x200 centis az ágyunki, elférünk a babával együtt. A kicsi alszik a szélén, így a férjemmel megmarad a testközelség. És lehet, hogy viccesen fog hatni, de valóban van előjáték jellege a kicsi kiságyba tevésének. Csak tudni kell ebből humort csinálni. Jókat szoktam derülni azon, amikor a férjem minden előzetes bejelentés nélkül viszi át a kicsit, aztán feszülten figyeli, hogy nem ébred-e fel, miután letette.

Az érzelmek, az erotika, a szeretet ugyanúgy nem a gyerek altatási módjával függ össze, mint a gyerekek későbbi jelleme.

Vagy szeretettel nevelem a csemetémet, vagy nem. Vagy szerelemmel, szenvedéllyel szeretem a férjemet, vagy nem.

Akar a nyavalya valamelyik törzshöz menni élni....

Nem ezért tanultam, dolgozok, mint az állat! Hálát adok az égnek, hogy nem x ezer km-re délre születtem.

Vállalom, hogy civilizáció- függő vagyok!

Nagyon-nagyon burokban élsz, szerintem.

Azt hiszed azért, mert nem mutatják minden nap a híradóban, hogy éheznek, vagy nincs ivóvizük, akkor "hogy a fenébe ne lenne" nekik??

Hpgy nem depressziósak? Lehet. Biztos csupa vidámság az életed, amikor reggel elindulsz vadászni a vadonba egy szál lándzsával, és talán sose jössz vissza. Biztos móka és kacagás, amikor 15 évesen már fogad sincs, vagy meghalsz szülés közben, mert olyan komplikáció merül fel, amire csak a csúny civilizációban ismernek segítséget.

Senki nem kényszerít, hogy csipszet meg hamburgert egyél és kólát igyál. Senki nem lök a mérgezett Tiszába, hogy ússzál benne.

Igen, sok nyavalya elkerüli őket, ami "civilizációs betegség", de náluk sok olyan létezik, amire te csak beveszel egy tablettát, vagy kaptál ellene oltást, ő meg belehal.

Hogy gürizned kell a házadért, ott meg leszúrnak egy botot? Bocs, ugyanarról beszélünk? Amiért te gürizel, szerintem jóval magasabb igényszintet képvisel, mint amit az a kunyhó, amit a komák húznak fel.

Nem adózik, nem csekkezik, mert nincs miből. Nem stresszel? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem aggódik a mindennapi megélhetéséért. Úgy írsz róluk, mintha élnének a természet lágy ölén egy rózsaszín burokban, és boldogok volnának... Csak tudnám, miért van annyi nemzetközi, világméretű szervezet, akik azon dolgoznak, hogy segítsenek nekik, mondjuk "csak" annyiban, hogy legalább ivóvizük legyen...

Kérném, hogy ne csússzunk bele a másik személyének, vagy életvitelének minősítésébe.

Ez egy izgalmas téma, érdemi érveket, szempontokat írtok, maradjon is így.

Köszi.

:)

Pontosan az ilyen reakciókra gondoltam.

Azt hiszik sokan, hogy valaki azért "szól bele" az életükbe, mert nincs jobb dolga. Azt hiszi, hogy azért, mert az ő gyereke, azt tesz, amit akar, ami szerinte jó neki.

És ha valaki fel akarja nyitni a szemét, hogy pl. 8 éves gyereket szoptatni annyira talán nem normális dolog, akkor felháborodik.

Puszta jó szándékból is lehet ám tanácsot adni, pláne, ha az ember azt látja, hogy az a bizonyos gyerek nem a legjobb módon van nevelve, és anyukával ellentétben fel tudja mérni, hogy ebből bizony több hátránya származhat, mint előnye...

Akkor már csak azt nem értem, miért érdekel, hogy el tudod-e adni a házat, vagy ki van-e fizetve a hitel... itt kell hagyni az egészet (amúgy a pénz is csak egy a sok civilizációs ártalom közül), elköltözni valamelyik törzshöz, és élni azon amin ők élnek...

Komolyan mondom, csak ámulok, amikor valaki csücsül a ne előtt és arról beszél, hogy ő nem civilizációfüggő... kíváncsi lennék, mit kezdenél egy sárkunyhóban, víz, villany, angol wc, fürdőkád, orvos stb. nélkül... Én biztosan egy elsatnyult civilizációfüggő vagyok, de én nem tudom és nem is akarom ezek nélkül elképzelni az életemet...

Arról pedig, hogy mi a 6000% senkinek nincs fogalma, mert a kutyát nem érdekli, hogy mi van a gyerek lelkével... a fele még a felnőttkort sem éri meg, és egy 40 éves ember már matuzsálemnek számít...

:)

Ezeket akár én is írhattam volna! Mindennel egyetértek:)

Ezt a lelki zavart inkább hagyjuk,mert nem tudom,mi a helyzet a természeti népek gyerekeivel,de hogy itt ebben a marha nagy civilizációban SOKKAL több a lelki zavaros gyerek,mint a természeti népeknél,az 6000%!!!

Születnek ott is beteg gyerekek.Van gyermek halandóság.:( Miért? Itt talán nincs??

Meg hogy ott nincs ennivaló? Hát chips,meg ilyenek,biztosan nincs! És hogy ne lenne ivóvizük? Hát hogy a fenébe ne lenne????

Persze,nem olyan jó,mint nálunk a mérgezett Tisza,meg a vörös iszap,és társai,de őket nagyon sok olyan nyavalya elkerüli,ami minket már gyerekkorunk óta mérgez!

Nem depressziósok,és nincsenek pánikrohamaik..Érdekes...szívrohamaik sem..

Persze,még mindig nem azt mondom,hogy náluk nincs betegség,vagy halál!!! Csak ők érdekes módon,ezt is-mint mindent-jobban kezelik mint mi!:)

Én próbálom,bárhonnan nézni,de mindig oda lyukadok ki,hogy ...irigylem őket!:)

Hát nézd meg..csak egy pl..

Ha házat akarsz,akkor gürizel,spórolsz,már a tervekre ki adsz,tízezreket..Utána az építés,engedélyek,bürokrácia..

Ők meg..?:Leszúr egy karót,jönnek a komák,felhúzza a kunyhóját,és este,munka után,összebújik az asszonnyal,gyerekkel..Nem adózik,nem csekkezik,nem stresszel...

A terhességeknél is fel szokták hívni a figyelmet:) Nagyon szórakoztató!:) Hát őszintén...Kinek mi köze ahhoz,hogy mit eszem,terhesség alatt,vagy hogy nevelem a gyerekem?

Semmi! Senkinek semmi!

Az étrendi tanácsokon szoktam még jókat derülni:)

20-30 éve,még mindenki evett,ami jól esett,mégis,mennyivel egészségesebbek voltak a gyerekek!:)

Persze,hogy fura! Mert valóban vannak ilyen emberek is!:)Én nem mosok mosódióval,hanem főzöm a mosószert,de nem azért mert környezet tudatos vagyok,hanem mert jobb,olcsóbb,mint a bolti:D

De..Ha eltudnám adni a 3+fél szobás,2 fürdős s.f. alapú hitellel terhelt kecómat,én bizony húznék tanyára,mint a szélvész:D

Használom az úgynevezett civilizáció adta lehetőségeket,de ha nem lennének,nem esnék kétségbe:)Nem vagyok civilizáció függő:)

Szerintem senkit nem kéne meggyőzni a saját igazadról.

Én személy szerint nem tartom jónak az együtt alvást - nálunki ilyen csak akkor van, ha beteg a gyerkőc, és kéri. De akkor is nekem kell átmenni hozzá.

Amúgy este fürdés után önként és dalolva megy a saját ágyába, altatás, alvás, nincs gond. Nem kell ott maradnom, mégis szeretem és ő is szeret.

Egyébként is sajtkukac (mint az anyja), katasztrófa lenne minden éjjel együtt aludni, senki nem pihenne.

Nagyon sok olyan "párt" ismerek, akiknél anyuka igénye volt, hogy márpedig velük aludjon a gyerek, mert ugye most ez a divat. 5-ből 4-nél apuka előbb utóbb kiszorult a hálóból, és eléggé megsínylette a házasság. Persze nyilván lehet "jól" is csinálni, de nekem elég fura lenne, ha az előjáték része volna a gyereket áttenni valahova, mert most anya és apa is szeretni akarja egymást...

Hu mi volt még itt este :-D

Érdekes dolgok.

Most írjam le hogy a fiam teljesen sötét szobában alszik? :-D

Ő ilyen ha esetleg máshol vagyunk,alszunk ahová be világít a fény akkor nem is alszik annyira jól.

Szerintem tényleg csak a gyerek igényeihez kéne alkalmazkodni normális kereteken belül.Az hogy kinek mi a normális az más téma.

Az hogy mihez szoktatjuk rajtunk múlik és hogy mennyire partner a gyerek.Próbálkozni lehet.

Ez a téma megint csak olyan mint a hozzátáplálás és hasonló...