(két) .... éve otthon a babával... nem vagytok depisek? (beszélgetés)
Ez így van, ahogy írod! Most 8 és fél és 5 és fél évesek a gyerekeink, sokat önállósodtak, ügyesedtek, okosodtak és remélem, hogy nagy korukban tapasztalni fogják, hogy milyen jó is volt, hogy sokat együtt voltunk, hogy foglalkoztunk velük. Nem is tudom, hogy ahol csak 6 hétig van otthon anyuka (más országokban), hogy bírják ezt lelkileg? Én belehaltam volna.....
Sok múlik azon is, hogy ki milyen mintát hozott otthonról. Nekem is ott volt mindíg az anyukám, ha szükségem volt rá! És még most is, amiért nem lehet eléggé hálás!!!
És igen, köszönöm kérdésed, jól sikerült a kettecskén napunk :)) Lazítottunk, lustálkodtunk, romantikáztunk, moziztunk.....Erre legközelebb dec-ben lesz lehetőség magunkat ismerve.
Igen, a legtöbb pasinak mondani kell, hogy mit tehetne arrébb. Az enyém is ilyen, s hiába vagyunk 10éve együtt, eddig nem volt gyerkőc, nem is volt annyi tenni való. Szóval igen, ki kell nyitni a szánkat, de nem szabad vissza sem élni vele, tehát utána ne várjuk, hogy mindig ő csinálja, mert akkor nem fog akarni segíteni, itt a kulcs szó, hogy segítés. Ezt mi már többször ledumáltuk, stb, mégis néha még előjön ez nálunk, egyszerűen valami hülye rögzülése van a páromnak, hogy ha segít, akkor onnantól biztos mindig neki kell majd, azt meg nem akarja... De ugye nem is erről van szó, hanem mikor tényleg sok, akkor besegíteni.
Nálunk most Ő van otthon fél évet a kicsivel, érzi az előnyeit hátrányait ő is - pl már első nap sajnálta a munkahelyi társalgást, de mégsem siet vissza, nem hosszú az a fél év, s nem is tudni lesz-e ilyen még számára. Ez most így alakult. S legalább kicsit belekóstol, de adódnak is konfliktus helyzetek ebbő amit meg kell oldani. De állitom, hogy figyelmesebb lett,észre vesz olyat amit eddig nem - jobban átlájta, ha otthon neki kell mindent, hogy a tányér nem mászik el, az asztal nem törli le magát, stg- volt párszor hogy magától elrámolt, hogy egyet hadd ücsörögjek én is nyugodtan a gép előtt pl.
Kitartás! A pasikkal sem könnyű sokszor, de amúgy meg unalmas lenne valjuk be, ha nem adódnának ezek.
S igen is mondjuk ki, ha kell valami, nem veszi észre mert pasi, godnolkozik pl az autón és nem veszi észre, mint egy nő. Nekem is nehéz megszokni, hogy mondani, mert igen azért létezik 1-2pasi aki háziasabb, de az meg nem bír megszerelni semmit.
Ha szereted a Gyerekeket es van türelmed hozzajuk ki lehet birni:) Inkabb en neveljem terelgessem öket mint egy Dadus vagy egy Babyszitter vagy Idegen :) Az a gond, hogy Svajcban 5eves kortol van csak Ovoda elötte vihettem Bölcsibe de költseges es csak heti 2x 2,5orara hazajarnak ebedelni 12-re ernek haza es 13.30kor mennek vissza a Suliba es 15.20ig vagy 16.10-kor mar ujra jönnek haza igy inkabb Itthon maradtam velük:)
Jövöre a legkisebb megy Oviba igy modoban all reszmunka idöben dolgozni majd :)
Az is jó. :)
Remélem találsz valamit, ami segít, és hamarosan valahogy könnyebb lesz Neked. :)
Vidéken.Van babaklub a közeli faluba.de mivel jogsim nincs igy a bejárás se túl egyszerű.
Adni adok magamra, mert tornázok is itthon.Meg veszek magamnak új ruhákat, sminkelni is szoktam.
Az jó. :)
Na meg az is segít, ha emberek közé mész. Mondjuk egy babás körbe, egy kirándulásra (ha nincs, próbálj szervezni), ugyangy adj magadra, mintah többet lennél emberek között, keress hobbit (hímzés, olvasás, futás, mit tudom én)... Más nem jut sajna eszembe hirtelen... Vidlken lasz amúgy?
Sajnálom. :(
Nincs valami akkor, amit tanulnál, amit szerveznél, amit sportolnálm amivel lekötnéd magad? Valami cél, ami motivál...
Menj vissza dolgozni.
Max másfél-két éves kortól gyereknek is jobb a gyerektársaság.
Hajrá!
Én is tegnap zsíroztam le, hogy gyerekek holnap mamáznak, mi meg kettecskén akármit :)
Nálunk is pont így van! Meg is mondta, hogy bármit megcsinál szívesen, de mondjam!!!
Ez minden területen így van, ha gond van, nem tetszik valami, akkor mondani kell mindenféle körítés nélkül!
Nekem is volt olyan időszakom, mikor vártam, hogy majd kitalálja a gondolataimat, de nem! Pedig igazi, szép kapcsolatunk van, egy hullámhosszon vagyunk stb.