Korkülönbség (beszélgetés)

Nálunk működik. :)

+12 év az ő (férjem) javára. Jövőhéten már 10 éve leszünk együtt. :)

Sziasztok!

Te jóságos Atyaúristen, ha jól látom 13 éve szóltam hozzá utoljára a témához... =)

Boldogan jelentem, még mindig működik! =))))

Immár 17. éve... ;)

Remélem rajtunk kívül is akadnak, akiknek bejött a nagy korkülönbség ellenére... =)

Szerintem ez nem sok korkilonbseg, pláne hogy nem egy 17 éves lány vagy....

Ha tényleg boldog vagy, és érzed hogy ez tudna működni hosszútávon akkor ne törődj másokkal, majd megnyugszik a család is, és megértik egy idő után.

Sok boldogságot kívánok nektek

Én voltam 21 - Ő volt 38 éves és nagyon bolgogan éltünk de 18 év után a hahál elválsztott bennünket.

Ennek már 42 éve de mindig fáj............

ő volt

16 éves kisfiú? Hát... Nem tudom.

Én soha nem tudnám elképzelni magam egy nálam fiatalabb férfi oldalán. Mit férfi, kisfiú, ha a te eseted nézzük. A férfiak ÁLTALÁBAN (tisztelet a kivételnek) jóval később érnek, és 8 év mínusz a hímnem javára szerintem nagyon sok, pláne ilyen idős korban. És a srác viselkedésén is látszik, hogy nem kész ő még egy komoly kapcsolatra.

De ne legyen igazam...

Sziasztok!

Hát ha már nem egyszerű történetek.... :)

Néha igen fontos a korkülönbség. Ő (fiú) 16 én 24 voltam mikor összejöttünk. Az első hónapokat az mérgezte meg, hogy nem tudtam elfogadni a korát, pedig nagyon szerettem és ő is engem. Aztán volt jó hullám, rossz hullám közöttünk, de mindig kibékültünk, mindig megoldottuk a dolgokat. Másfél évig voltunk együtt, mikor elutazott egy hétre és onnantól kezdve minden megváltozott.Pár napra rá szakítottam, mert nagyon furcsán viselkedett. Próbáltam békülni, de ő nem akart, azzal az indokkal, hogy neki teljes szabadság kell most és, hogy nem megy köztünk a dolog lássuk be. Azt mondja nem csalt meg soha. Majd 3 hónapig nem voltunk együtt, mikor visszatért, hogy kezdjük újra, mert én vagyok élete szerelme. Újra is kezdtem vele két hete, de közben megtudtam, hogy volt neki valaki amíg nem voltunk együtt. Persze nem ő vallotta, csak miután tények elé állítottam. Most mindent megtesz nekem, hogy ezen túltegyem magam. Igaz, hogy nem voltunk együtt, de valahogy mégsem tudom kiverni a fejemből, hogy mással volt. Azt meg végképp nem, hogy a kora miatt mikor számíthatok egy újabb "szabadság kell nekem " időszakra. Nem tudom mit csináljak, felőröl ez az egész. Túl fiatal még, hogy ez a dolog soha ne jöjjön elő többet...! ? Mert ugye a férfiaknak tényleg ki kell élniük magukat minden téren. Maradjak vagy engedjem el most, hogy később ne érjen újabb csalódás?

Szia!

Én két dolgot tudtam leszűrni a történetedből!

Az egyik, hogy ez a lány még nagyon gyerek, hiába 18 éves, gyerekesen viselkedik, nem érett meg egy komoly kapcsolatra.

A másik, hogy nem szeretett eléggé, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy neked már volt előtte egy hosszabb kapcsolatod.

Féltékeny lehet, de nagyon szánalmas dolog felhánytorgatni az ember életéből a múltat, amit nem lehet megváltoztatni. Vajon ő hogyan reagálna, ha te keresnél valami érzékeny pontot a múltjából és örökké az orra alá dörgölnéd? Nyilván vérig lenne sértődve. Komolytalan! Ha szeretett volna akkor megtanult volna ezzel együtt élni, és boldogok lehetnétek a mai napig.

Végezetül azt tanácsolnám, hogy lépj túl rajta, de mivel szereted, ezt a tanácsomat akár el is felejtheted! :)

Tudom milyen szerelmesnek lenni, és tudom, hogy ez nem egy olyan dolog amit gombnyomásra ki lehet kapcsolni.

Neked is a saját hibáidból kell tanulnod, és ha hajlandó vagy még egy esélyt adni a lánynak a kapcsolatotokra, mindenek előtt tisztázd vele, hogy a múltadat - ha belezöldül is - akkor sem tudod megváltoztatni (és nyilván nem is akarod), így ha akar veled még bármilyen közös jövőt, vagy kapcsolatot, vagy megtanul együtt élni vele anélkül, hogy felhánytorgatná, vagy akkor felejtsétek el egymást.

Szia! Hát nincs egyszerű dolgod, az biztos. Szegény lány úgy látszik az a fajta, aki vérszemet kap az exektől, és "velejéig féltékeny". Ezzel a típussal nem nagyon lehet mit kezdeni, azt hiszem. Valahogy rá kéne venni, hogy a volt barátnő tényleg csak VOLT. Szerintem ne hagyd békén addig, amíg meg nem szólal.

Az én párom is küzdött velem eleinte elég sokat, mert én sem az a típus vagyok, aki túl sokat beszélne, pláne, ha gondom van. Ilyenkor sosem hagyott békén, egyfolytában beszélt hozzám, én meg sokszor egyszerűen csak elbőgtem magam. Magam sem tudom, hogy miért, csak úgy jött. Tudod, vannak olyan emberek, akik bizonyos dolgokról egyszerűen alig, vagy egyáltalán nem képesek beszélni, főleg az első időkben. Ilyenkor azt lehet érezni, hogy Te mondanád, és tulajdonképpen szeretnél róla beszélni, de egy automatikus "szájszár" ezt megakadályozza. Eleinte én is annyira akartam mondani valamit, de volt ez a szájszár, és szó szerint fizikailag fájt, ha ki akartam nyitni a számat, és nem ment, helyette elpityeredtem.

Te is "kínozd" meg a lányt személyesen, előbb-utóbb ki fog bukni belőle, mert a feszültség egyszer csak kitör... És akkor meg fog könnyebbülni. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de egy próbát megér.

Egyébként szerintem arról is nyugodtan beszélhetsz neki, hogy hát Ő még csak 18 éves, de lehet, hogyha annyi idős lenne, mint most Te, neki is lett volna már pár korábbi komoly kapcsolata, és neki hogy esne, ha Te kérdőjeleznéd meg folyton az Ő szerelmét..?

Ez a lány még nagyon fiatal és "tapasztalatlan". Nem lehet, hogy Te vagy az életében az első férfi..? Légy vele türelmes, de "kérlelhetetlen".

Sok sikert, én nagyon drukkolok, és majd mesélj, hogy alakult a dolog!

Sziasztok!

Az én történetem sem egyszerű de azért választottam ezt a fórumot mert köztünk is elég nagy a korkülönbség. Én 29 éves férfi vagyok a barátnőm pedig 18. Egy évig jártunk együtt.

A történet az tavaly kezdődött márciusban. Mivel elég rendesen bele szerettem ebbe a lányba úgy gondoltam hogy megérdemli azt hogy mindent elmondjak neki a múltamról meg egyébként is kíváncsi volt ezekre a dolgokra. El is kezdtünk ezekről a dolgokról beszélgetni elmeséltem hogy milyen kapcsolataim voltak. Nem volt sok talán 4 de ebből az első kb 4-5 évig tartott. Na hát ettől kezdve a múltamnak ez a része végig követte a kapcsolatunkat. Mindig felhozta ezt a dolgot és elég sok vitánk volt belőle. Nem is olyan régen talán 3 hónapja látott egy képet rólam meg a volt barátnőm gyerekéről ahogy egy pizzériában ülünk. Ez a kép legalább 3 éves. Akkor ő még a kanyarban sem volt mert kb. akkor lehetett 14 éves szegénykém. A képről csak annyit kell tudni hogy nekem azelőtt volt egy balesetem és a volt barátnőm segített az ügyvédi dolgokat elintézni mert nem volt pénzem ügyvédre. Ezért készült ez a kép egy pizzériában mert legalább egy ebédre meghívtam őket ha már fizetnem nem kellett az ügyvédi munkáért Szegény lány meg azt hiszi hogy még mindig ezer szállal kötődök a volt barátnőmhöz de erről szó nincs. Ha ő nem hozta fel akkor nekem eszembe sem jutott. Hiába adtam meg ennek a lánynak mindent nem volt jó semmi sem. Bárhová is mentünk akármilyen közös programot próbáltam szervezni ezzel a voltbarátnős dologgal képes volt haza vágni a közös együttléteinket. Persze voltak szép pillanatai ennek az egy évnek de az esetek többségében csak a vita. Nem tehetek róla szeretem nagyon. Aztán már próbáltam neki elmagyarázni hogy igazából én tiszta lappal akartam vele kezdeni mindent és ő meg felhasználja ellenem hogy őszinte voltam vele. Márciusban voltunk egy évesek. Elvittem egy hosszú hétvégére de már ott is éreztem hogy valami nem kóser. Hozzám sem ért egyfolytában csak duzzogott. Eltelt úgy 3 nap hogy az alváson meg az evésen kívül nem volt hajlandó másra. Haza értünk és ezek után szakított velem. Mondván hogy kihűlt ez az egész dolog meg hogy túl sokat találkoztunk stb stb. Tudom hogy ez a voltbarátnős dolog vezetett idáig de egyszerűen képtelenség kiverni a fejéből mert csak ezzel tud foglalkozni. Már beszéltem a szüleivel is erről mindent elmondtam nekik is és ők is azt mondták hogy igazából az égvilágon semmi köze sincs ahhoz hogy én mit csináltam a mi együtt járásunk előtt.

Az a baj hogy nagyon szeretem ezt a lányt és bármire képes vagyok érte.

Egy hónapja már hogy szakítottunk és megbeszéltük hogy nem keressük egymást de ő állandóan megtalál vagy sms-ben vagy msn-en. Hiába próbálok vele normálisan beszélgetni a téma mindig ugyanaz….

Teljesen tanácstalan vagyok ha valaki tud segíteni nekem. Kérem tegye meg.

Előre is köszönöm!

Hú, nem irigyellek. Nagyon nehéz ügy! Én csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálj meg minél előbb kideríteni róla dolgokat, több forrásból. (persze valamennyire biztos forrásból) Hiszen ha tényleg nem akkora a vétke, és megbánta, akkor neki is jár egy esély, hát persze. (A lónak 4 lába van, mégis megbotlik.) Ugyanakkor megértem, hogy félsz és gyanakvó vagy. A helyedben azt hiszem, én ijedt lennék. Nehéz tanácsot adni... A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy persze, hagyd a csodába, jön majd más, jön majd valaki megbízható, stb. De ha tényleg megbánta és váltani akar, szerintem is kicseszés lenne vele szemben csak ezért elutasítani.

Szóval én azt tanácsolom, nyomozz minél előbb és minél többet. És addig tartsd meg a távolságot.

Sziasztok!!!!

16 éves lány vagyok,és mindig az idősebbek tetszettek,akárki akármit mondott,nem érdekelt,de sosem voltam felelőtlen,na nem mintha olyan sok tapasztalatom lenne,így 16 évesen.De mindegy is,most lett vége a féléves kapcsolatomnak egy 25 éves fiúval.Szerettük egymást,nagyon is,de kihűlt a dolog,mert nem sokat láttuk egymást(igencsak sokat dolgozik),ő nagyon nyugis volt,én pedig inkább mentem volna,akárhová is(soha nem a pénz számított),illetve részemről hűlt ki inkább a dolog,amit nagyon sajnáltam,de jobbnak láttam így dönteni.Hozzájárult az is,hogy nemrég megismerkedtem egy fiúval,ill.férfival.Ez csak már megerősítette a döntést,hogy ennek legyen vége.Szóval hangsúlyozom,hogy nem ez volt a fő ok.Na ez a férfi,mint kiderült 30 éves.Nagyon jól elbeszélgetünk,rengeteg közös téma,nem volt kínos csend,hasonló érdeklődési körök....szoval nem volt probléma,ez volt a megismerkedés és utána való találkozás.Kicsit bonyolódik a történet...a randin,miután egy délutánt együtt töltöttünk,komoly témákról is szó esett,és kiderült börtönben volt,vmi erőszakos cselekményért,hát persze meglepődtem finoman,de több közöm is van ehhez mint szeretném,mert az apám is börtönben ül,ártatlanul.Nem jóhiszeműség,tényleg ártatlan,de ez egy hosszú történet.Szóval ...elmondta,h erőszakos cselekményért 2 évet ült,de azóta nem találja a helyét a világban(másfél éve jött ki),nem tudja összeszedni magát,és állandóan csalódik magában,szeretne végre révbe érni.(ja,megnyugtatott hogy nem nemi erőszak,ááá mondom köszi).MIndenestere nagyon őszinte volt/tűnt.Totál elszomorodott,és látszott rajta,hogy fél,hogy ez most feletette a pontot az i-re.Na lényeg a lényeg,hogy én hittem neki,legalábbis tudom,hogy milyen ha kijössz,és nem tudod újra kezdeni,sztem mindenki (nyilván nem minden esetben)megérdemel egy új esélyt.Csakhogy,és itt jön igazán a bonyodalom...egy jó ismerősön át megtudtam,hogy az a bűntény mégsem teljesen úgy volt,ahogy,és állítólag ő egy nem jó ember.De a jó ismerős mondta,hogy ő sem biztos forrásból tudja,nem biztos hogy igaz.Hát ez volt a hidegzuhany,miután elbizakodtam magam.De jó emberismerőnek vallom magam,de ha ez igaz,akkor engem is átlehet verni.Azóta is ír,találkozni akar,nem adja fel,de nem erőszakos.Azóta nem találkoztam vele.De nem tudom mit csináljak?Persze,én is tudom mit kéne,de ez nem ilyen egyszerű.Kivülről elsőre rávágnám,hogy mit képzelek,vajon mit akarhat?nyilvánvaló...de ennél többnek tűnt...nem tudok szabadulni a kétségektől,mi van ha nem veszek róla,tudomást,és tényleg megváltozott,és próbál jobb életet élni,de akkor mégis miért egy 16 évesnél keresi a boldogságot?stb...

nem tudom mit tegyek?tudom,hogy ez akár veszélyes is lehet...de akkor se megy,hogy ne reagáljak pl.a sms-eire.

Kérlek segítsetek,tudom itt elsősorban nem a korkülönbség a probléma,de szükségem van tanácsra!

Köszönöm előre is!!!

Szia!

Nem tudom olvasod el még ezt a fórumot, de talán a legegyszerűbb ha próbálsz nem gondolkodni. A korkülönbség nem ok arra, hogy a másik félrelépjen. Hisz téged választott és nem egy korabeli csajt. A másik, hogy a frusztrációd érezheti a srác is. a pasiknak bejön, ha a nők bíznak bennük. Csak sokszor azért vagyunk már minden ok nélkül bizalmatlanok, mert volt pár olyan srác, aki ezt eljátszotta. De ennek ellenére kell, hogy tudj bízni.

A másik, hogy az a srác amelyik érzi, hogy nem függsz tőle, az jobban ragaszkodik, mint az akin ott lóg a nő. Engedd neki ki a felxipórázt és meglátod visszahúzza magát. Amelyik nem, az előbb vagy utóbb lépett volna. Mármint lelépett volna.

Szóval agy kikapcs és nyugalom.:-)