Kit mennyire viselt/visel meg a munkanélküliség? (beszélgetés)

És akkor most ismét nincs állásod?

Nagyon sajnálom! Emlékszem rá, hogy milyen hosszú ideig próbálkoztál, stb.

Remélem most hamar találsz valami megfelelő, jól fizető munkát!

Szerintem épp oly nehéz így is, és főleg azért is, amit írtál. "látni, hogy a többiek vigyorognak, jól érzik magukat, te meg nem tudod, hogy mi lesz veled."

Én meg voltam győződve arról, hogy hipp-hopp elhelyezkedek, mert jó a végzettségem, van tapasztalatom, stb. És amikor 3 hónap után semmi nem volt kilátásban, hát...kezdtem kétségbe esni.

Gáznak éled meg, hogy engem alkalmaztak?

Az én állásom nem volt meghirdetve. A cégvezető, aki egy másik helyen a főnököm volt, megemlítette egy közös ismerősünknek, hogy keres valakit. Ez a közös ismerős nekem szólt, és felvettek, mert ismertek, mert meg volt hozzá a képzettségem és tapasztalatom. Senki nem váltott ki erkölcsit, senki nem költött egy fillért sem, és ráadásul nekem is nagy szükségem volt a munkára, hiszen ekkor már 2 éve munkanélküli voltam. Ráadásul, az utánam felvettektől százszor jobb vagyok a szakmámban, tehát nem csak vakargatom a fenekemet, hanem dolgozok is, és jól is.

Mindenkinek áll a zászló, hogy kihasználja az ismerőseit, akinek van, mint nekem is, nem tehet arról, hogy másnak nincs.

És, hogy borzoljam tovább a hangulatod: jelenleg épp várakozok arra, hogy az ismerőseim szóljanak, hogy van másik állás...

Én is nagyon sok helyre jelentkeztem a 7 hónap alatt,de alig pár hely jelzett vissza:( Közben ha alkalom adódott dolgoztam feketén csomagolóban.

Annyi szerencsénk volt nekünk,hogy épp akkor váltottuk vissza a nyugdíjpénztárt és az apeh is elég jó pénzt fizetett vissza az adónkból,így vészeltük át ezt az időszakot. Most aug-ban viszont én magam hagytam ott a munkahelyemet 2 év után,mert a kis cég ahol dolgoztam már nemigen bírt fizetni semmit,az én fizetésemet is beleértve.Egyszemélyes kft és a volt főnökömet lassan maga alá temeti a sok adósság,hát lépnem kellett.Ez van.

Nekem tulképp az egész addigi életem ráment.Vidékre költöztünk az exemmel,és ott már nem tudtam megvetni a lábam,hiába van több képzettségem,és sokféle munkatapasztalatom.

Majdnem ráment az önbecsülésem.És ráment jónéhány jó tulajdonságom.És úgy érzem,rengeteg agysejtem,és évek az életemből.És az ambícióm az élethez.

A kapcsolatom végét is ennek köszönhetem,hogy nagyon kiborultam ettől a helyzettől,a családom sem állt mellém,és a legjobb barátomat is elveszettem: nem tudott jól hozzám állni ebben a helyzetben.

Köszönöm!

A szükség nagy úr!

Nagyon rossz volt, mert mindent újra kellett kezdeni.

Lakást el kellett adni, mert a hitelt nem tudtuk fizetni és nem akartuk, hogy felmondják a szerződést és elárverezzék a lakást. Volt olyan időszak is, amikor a gyerek diákmunka pénzéből tengődtünk.

A barátaink segítettek főleg.

Amikor konyhalánynak elhelyezkedtem, nem mondtam meg, hogy van diplomám, stb., kb. 1 hete dolgoztam ott, amikor megkérdezték, hogy mit dolgoztam ezelőtt. Amikor elmondtam, hogy én bankban szoktam dolgozni és közgazdász vagyok, leesett az álluk, hogy mit keresek itt? De mindenki nagyon rendes volt, segítettek, hogy megtanuljam és el tudjam végezni a munkámat.

Én nem is úgy gondolom, hogy aki úgymond protekciós, az biztos mind hülye, de tény hogy sajnos előfordul.

Az, hogy egy munkáltató igyekszik olyan embert alkalmazni, akit ismer valahonnan, az helyén való, mert az ember szeretne olyannal dolgozni akit ismer, de van amikor egy magasabb beosztású valaki dugja be valahová valakijét, aztán carnak rá, hogy végzi a munkáját, mert muszáj eltűrni, max., majd a másik szerencsétlen kolléga elvégzi helyette a munkát.

Néhány hónapig kaptam munkanélkülit, majd elmentem pincérnek és konyhalánynak. Persze kevés pénzért, majd elindítottam egy vállalkozást, ami persze nekem nem való és amikor már nagyon lerobbantam, akkor azt mondta a dokim, hogy betegállományba kellene mennem, mire én mondtam, hogy egyéni vállalkozó vagyok, tehát nekem nem jár, de ő mondta, hogy de igen. Tehát 1 évig táppénzen voltam, ami nem volt kevés összeg, hiszen nekem nagyon jó fizetésem volt. Pont az 1 év lejárata előtt műtöttek, és pont a műtét előtt 3 nappal kaptam egy állás ajánlatot, és ráadásul azt is megvárták, hogy lábadozzak.Nagyon, de nagyon kikészültem, ráadásul amikor fél éve voltam munkanélküli, akkor a férjemet is elküldték és neki is csak 1,5 év után lett állása. Persze ő is elvállalt mindent még pizzafutár és postás is volt:)

Na, horror volt...