Kísért a múlt, avagy felbukkant a lányom 'régi' családja.... (beszélgetés)

Na ez szeintem is felháborító.

1: én biztos nem engedném el csak úgy, hogy elviszik. Milyen alapon? Eddig felé sem bagóztak. Eleinte találkozhattok valahol, de Te vagy az anyja, neked is ott kell lenni.

2: majd akkor lehet ilyenekről tárgyalni, ha Veled beszélnek. Felnőtt ember vagy, Neked kell eldönteni, hogy mi van a gyerekeddel, és nem anyukádnak.

3: azért annyira nem lehet fontos, ha újabb 3 hónapig nem is keresték.

Biztos kiborító,ha semmibe veszik az embert,de tudod van az a mondás,hogy okos enged...

És a kislányodnak mégis csak az édesapja,akármilyen ember is,akárhogy is vislekdik veled,attól még lehet a lányát imádni fogja.Engedd el,adj egy esélyt a kislányodnak,hogy legyen egy apukája,9éves és biztos elég okos ahhoz,hogy érezze,ha mégsem olyan ember,akit apukájának szeretne.Te neveldted 9évig,bízz az ítélőképességében,és kitudja,lehet tényleg nyer egy aput:)

Ja....nem, félreérthetően fogalmaztam. Nekem alapvetően - épp azért, amit írsz is - nem lett volna kifogásom az ellen, hogy találkozzanak.

Nekem az ellen van kifogásom, hogy elbeszélnek a fejem fölött.

Ha exanyósom és a kisfia ezt a gyerekes durcát játszák, hogy nem hajlandóak szóbaállni velem, akkor viszont mit várnak?

a sértettség beszél belőled,és okkal.Bárki más is sértve érzené magát ebben a szituban,de a dolog máik rézén,amit anyud mond,lehet érdemes lenne elgondolkodnod.A kislányodnak 6évig nélkülözte az apukáját,lehet,hogy azóta megkomolyodott,vagy csa kegyszerűen rájött,hogy egyszer gyerek az ő kislánya is.És a kislányodnak lehet tényleg öröm lenne,ha megismerhetné az apukáját,és arról az oldalról a nagyszülőket.Úgy láttam már elég nagylány,9éves ugye?nyílván sok mindent még nem ért,de azt fogja érezni,hogy jól érezte magát vagy sem,hogy akar e még menni vagy sem.1próbát talán megérne,hogy megismerhesse az édesapját.Lehet ha nagyobb lesz számon kérné rajtad,így viszont csak az ő benyomás múlik,akar e még az igazi apjából.

Az pedig valóban sértő,hogy az ex anyósod,anyukádon keresztül akarja ezt a dolgot megoldani,és szóvá is kell tenni,mert igenis legyenek feléd tisztelettel,de azért lehet,azért is intézték így a dolgot,mert tudták neked az lenne rögtön a reakciód,hogy NEM...

Sziasztok :)

Na eltelt majdnem három hónap úgy, hogy csönd volt. Elkönyveltem, hogy annyira mégsem érdekli őket a gyerek.....talán jobb is így. Nincs bonyodalom.

Erre ma felhív anyám, hogy az exanyós felhívta, és szeretnék elvinni a gyereket. Többszörösen is kiakadtam.

1, mi az hogy elvinni? azt gondolják, hogy hat év kihagyás után egyszercsak megjelennek és elviszik?

2, mi az, hogy anyámmal egyezkednek az ÉN gyerekemről.

És ami a legrosszabb, anyám nem ért velem egyet. Szerinte még én vagyok az önző, hogy a sértettség beszél belőlem, és nem a gyerek érdekeit nézem :(((((

Neeeeeeeeeem, ide nem akarom hívni.

Náluk igencsak van mit a tejbe aprítani, (évszakonkénti ruhavásárlások 'Ámerikában', meg ilyenek), és nem akarom, hogy dumáljon esetleg a fiának, hogy a jó kis pénzes életet egy (csak részben felújított) panellakásra cseréltem.

Fel fogom hívni......csak egyelőre még erőtgyűjtök. Ha ráért ennyi ideig, akkor most még érjen rá neki pár napig ;-)

Mandy!Szerintem először kísérd el a találkára!Te is nyugodtabb leszel és nyugodtabb szívvel fogod elengedni a következőre!!

Majd írd meg mi volt:))

Háááát nem is tudom. Sosem tudtam eldönteni, hogy tényleg szereti-e a gyerekeit/unokáit, vagy csak villog a jó anya/nagymama szerepben. Meg hát ugye az elmúlt hét évben változhatott (jó és rossz irányban egyaránt....)

Ahogy én is változtam. Ha arra számít, hogy még mindig a 20 éves naiv kis liba vagyok, akkor nagyot fog nézni ;-)

Sziasztok!

Köszi a hozzászólásokat Nektek is, és annak is, aki csak priviben merte ;-)

Szóval közben annyi történt, hogy Beszéltem Klauval, teljesen lázbajött. Nem a nagyanyja miatt, rá nem is emlékszik. Viszont a féltestvérére igen. Az volt ugyanis, hogy egy egész évig úgy éltünk, hogy Klau, és a két féltestvér-nővére.

Nagyon megszerettem őket, Klau meg a kisebbik lány egyenesen elválaszthatatlanok voltak (mai napig van ezer közös fotóm a két kiscsajról). MIkor megromlott a kapcsolatunk, a végén már csak a lányok miatt maradtam az exszel. Aztán egy nap értük jött az anyjuk, és akkor már nekem se volt miért maradnom. :)

Na szóval kiderült, az exanyósom kéthetente elviszi a lányokat magához hétvégére. És hát ezért szeretné néha elvinni ilyenkor Klaut is. És Klau meg teljesen beindult, hogy találkozna a nővéreivel......

Igen, szerintem is ez fontos dolog, hogy csak bolygatni jönne vagy komolyan gondolja a kapcsolattartást. Mert ugye egy gyerek nem holmi plüssjáték, amit ha mégsem tetszik vagy unjuk, akkor a polcra teszünk... Klau kicsit már nagy, de kicsit még kicsi... Nagy ahhoz, hogy értse, hogy ő 6.5 évig nem kellett nekik, de ahhoz kicsi, hogy értse, vajon ez hogy lehet és miért. Sőt, ezt még felnőttként sem nagyon lehet megérteni.

Én azt hiszem, engedném, hogy találkozzanak, de előtte alaposan kipuhatolnám, hogy várhatóan mik a tervek. Sőt, ha épp olyan napomon találnának meg, lehet, hogy azt is megkérdezném, ugyan hol voltak ennyi évig és miért nem érdekelte őket a kislány?

Én sokkal nagyobb voltam, amikor az apám lelépett, utána évekig nem keresett, de most 30 évesen sem tudtam ezt megbocsátani és csak egy nagy, megemészthetetlen gombóc nekem ez a téma.

Nem tudom, mennyire számít, hogy Klau még csak 9 éves, de azért ne várjanak feltétlen örömujjongást részéről. Azt meg leszögezném, hogy nincs faggatózás, nincs nyomoztatás a gyerekkel, nincsenek keresztkérdések. Ez lehet, hogy utálatosan hangzik most, de nekem megfordulna a fejemben, hogy kíváncsiskodnának, hogy élek, mint élek, stb. OK, hogy nincsenek naaaagy-nagy titkok, de akkor sem biztos, hogy az orrukra akarnám kötni az életünket.

Azért jófejek szerintem nagyon, hogy ennyi évig semmi, aztán most mégis eszükbe jutott, hogy ja, van ám egy kislány, aki a mi vérünk...

Sziasztok!

Annak, aki nem ismerne....van egy éppen 9 éves lányom. A vér szerinti apja, és annak családja nem látta 2 és fél éves kora óta.

Én léptem ki abból a kapcsolatból, amire válaszul azzal 'büntettek', hogy nem voltak kíváncsiak többé se rám, se a lányomra.

Aztán férjhez mentem, született egy kisfiunk is. Igazi boldog család vagyunk.

Klaudia apának hívja a férjemet. Tudja, hogy nem ő a vér szerinti apukája, ahogy Ő fogalmaz, volt régen egy apukája, de mostmár új apukája van. Nem is beszéltünk ezekről a dolgokról. Nem szokott kérdezősködni.

Most jelentkezett az exanyósom, hogy - öt és fél év után - nagyon szeretné látni Klaut.

Mit csináljak?

Egyrészt engedném, hiszen mégiscsak a nagyanyja.....másrészt úgy érzem, ha a lányom boldog így, nem kéne egy vadidegent ráeröltetni, hogy 'ő márpedig a nagyanyád'.