Kinek mi a véleménye? (beszélgetés)

Szerintem abban igaza volt Fatának, hogy neked is érdemes a párod gondolkodását is megérteni. Ha ezt fogod tenni, akkor biztos, hogy meg tudjátok oldani, hogy mind a kettőtöknek egy lehetőleg legjobban elfogadható megoldást találjatok.

Ha meg kint leszel, akkor írj onnan nekünk, hogy hogy vagy :)

Hát ahogy az elején is jelezted :)

Azt látom, hogy elég elszánt vagy. Ez jó. Én részemről sok sikert kívánok hozzá és remélem, hogy a pároddal is ki tudjátok úgy találni, hogy a kapcsolat is túlélje.

Leülünk, elmondom neki a dolgokat, megpróbáljuk nyugodtan átbeszélni, aztán remélem dűlőre jutunk.

Nagyon bízom benne, hogy nem akar ez miatt véget vetni a kapcsolatnak és minden rendben lesz. Idővel meg majd meglátjuk, hogy hogy lesz, itthon marad, vagy kijön ő is.

Én is elég sok jó példát hallottam az ismeretségi körömben, ezért is szeretném megpróbálni legalább!!!

Nem kell egyből irodában kezdeni. Én elvállalok bármit, csak legyen munka. De ott még az is jól fizet!!! Aztán idővel feljebb lehet jutni, ha az ember ügyes, szorgalmas és látják, hogy akarsz tanulni!! Azt ott is értékelik!!!

Szerintem kezdj el intézkedni.Hívd fel őket,ha valahol van munka ,menj ki ,és jelentkezz.

Amikor már meg van a helyed ,tudod hol fogsz lakni,milyen időközönként tudnál hazajönni,mennyit keresnél stb,akkor tudsz a pároddal igazán érdemlegesen beszélni erről.

A testvértem az osztrákokhoz ment ki 15 éve fagyit árulni. Most komplett családja van kint két babával és egy férjjel :)

Úgyhogy nem csak negatív példák vannak. Ja és nem a pasi tartja el, mert azóta elvégzett ott egy programozó sulit és programozóként elég jól keres.

(amúgy nem ez lenne az igazi hivatása, de ez már más kérdés :) Tesóm és a programozás :)))) Na jó, de legalább el tudja magát tartani, ameddig nem megy bele a sajátjába) :)

Akkor meg ezt próbáld meg megértetni vele, hogy neked ez miért ennyire fontos. Egyébként maximálisan megértelek mert én is így gondolom a dolgot, csak én nem hezitálnék ennyit :)

A puding próbája az evés. Csak akkor fog kiderülni, hogy ki mit és hogyan reagál, illetve él meg, ha az a valami bekövetkezik. Továbbra is azt mondom menj, aztán kialakul a többi. A párod is lehet csak attól fél, hogy felborul a megszokott élet.

Velem tervez hosszú távra ez nem kérdés!!

Mint mondtam, nem a kapcsolattal van a gond!!!

Hanem azzal, hogy neki megvan az a háttér, ami később (bármi történjék is) biztonságot nyújt neki.

Nekem viszont semmim sincs, senkim sincs. Ha egyedül maradnék, nem lenne hol laknom, nem lenne miből élnem, mert a mostani fizetésemből még albérletbe se tudnék menni egyedül!! Úgy érzem, hogy meg kell teremtenem azt a körülményt, amiben biztonságban tudhatom magam, magunkat. Mert ez a külföldi dolog, csak ideiglenes, addig amíg el nem érem a célt, amit szeretnék. Aztán akkor elkezdhetünk tervezni, családot alapítani és egyebek. De a nullára hogyan alapítsak családot?

Egyszerűen tedd fel neki a kérdést, hogy mik a tervei veled? Vajon egy irányba haladtok-e, vagy ha épp most nem is, de lát-e rá esélyt? Mert ha teljesen más az elképzelésetek, előbb-utóbb akkor is vége lesz, ha nem mész el.

Szóval talán nem is ezt a külföldi helyzetet kéne elemezni, hanem az egész kapcsolatot.

Ettől félek én is!!! De bízom benne, hogy változik a véleménye. Bár tényleg nagyon, nagyon makacsak vagyunk mind a ketten, de szeretném, ha ezt normálisan meg tudnánk beszélni!!! Sok reményt én sem látok rá :-(

:-) Remélem, hogy szeret annyira, hogy ha úgy döntök, hogy kimegyek, akkor is mellettem marad!!! Nagyon bízom benne!!!

Vagy mond valami olyat, ami miatt maradok!! És a jövőnk szempontjából is jó!!

Nagyon eldönteni nem is fogjátok, hiszen mindketten mást akartok, ami még csak nem is súrolja egymást...

Anno mikor a 2-ik gyerekünket vártuk, fiú nevekkel hadilábon voltunk. A férjemnek 1,azaz egy darab név tetszett, én feldobtam kb 10 alternatívát, de abban nem volt benne az az egy. Így lehetetlen lett volna olyan megoldást találni, ami mindkettőnknek jó-szerencsére lányunk lett XDDDD

Szóval vagy beletörődtök mindketten és elmész, vagy beletörődtök mindketten és itt maradsz. Mondjuk szerintem ha szakítás is lenne és elmész, még akkor is mondhatja egy hét után, hogy nem bírom gyere haza... :)

Ha valaki nem túl naív, és fiatalka, akkor felmerül benne a kérdés, hogy mi lesz, ha véget ér. Hiszen nagyjából csak ezt látni.

Én amúgy kimennék.

Így van, de ha még csak a lehetőséget sem adja meg, akkor???

Vissza lehet jönni, ha nem bírja, de látná ő is, hogy mennyivel könnyebb lenne minden. Mert persze azért ő is panaszkodik, hogy mi mindent szeretne megvalósítani, de nem tudja, mert nincs rá keret. Neki is vannak vágyai, amit szeretne megvalósítani. Mégsem mer lépni, és nem akarja, hogy én lépjek. :-(

Szia!

Nekem kicsit bizonytalannak tűnsz ezzel a párkapcsolattal kapcsolatban...

Ha lehetőségem lenne rá és tudnék valamilyen idegen nyelven kommunikálni, akkor én nem haboznék - biztosan elköltöznék.

Az pedig csak egy dolog, hogy a párod a szülei miatt biztonságban érzi magát. Gondolom nem várja el a szüleitől, hogy örökre támogassák.