Két baba elvesztése és az élet utána (beszélgetés)

Köszi szépen megvagyok ,nem mondom hogy nincsenek hullámvölegyek de szerintem ez normális.

Alig várom hogy ujra terhes legyek.

Legalább elismerték.

Hogy vagy lelkileg? Bízom benne,hogy ennyi szenvedés után csupa jó,boldogság vár RÁD-RÁTOK :)

Szia

Köszönöm a hozzászólásodat.

Voltunk 17 hetesen pesten a gyermeksziv központba ott derült ki hogy pontosan mi is a baj,legközelebb a 16.héten automatikusan kell menni oda.

Azt mondták nem öröklödik,de elöfordulhat.

Szia

Igen emlékszem rád,jól esik hogy"beszélhetünk" .

Per nem volt és ha megadják amit kérünk akkor nem is lesz.

Jogilag el van ismerve hogy a kórház hibázott.

Nagyon sajnálom.Épp a napokban gondoltam Rád,hogy érdeklődöm a második baba felől.Ha még emlékszel rám,az első tragédia után váltottunk 1-2 levelet.Mi lett a per kimenetele?Bár sajnos ez nem hozhatja vissza a kisfiad.

Szomorú,hogy másodszor is tragédia ért.

Sok-sok erőt!!!!!Kívánom,hogy minél előbb boldog édesanya legyél egészséges babával:)

Igen,nem szabad bízni az orvosokban,az én kisfiam májkapu-trombózist kapott,mert későn császározott a dokim(pedig kora reggel megmondta császár,mégis 14 órát vajúdtam,hátha...).Ezért nem merek második babát vállalni.

Még végig olvasni is borzalmas volt, őszinte részvétem és hatalmas kitartást lelki gyógulást és persze egy egészséges babócát kívánok!

Én még csak most fogok belevágni, de nekem hormon problémám van szóval nem olyan biztos hogy hamar vagy egyáltalán össze jön. Mindenesetre borzasztóan vágyom rá, de félek is.

Terhességi toxémia okozta a bajt.

Hát bizony kegyetlen egy érzés.Én a mai napig nem tudok belenyugodni.Pedig nekem már volt előtte 3 nagyobb gyerekem,és a kislányom után született egy kisfiam is.

Nagyon sajnálom.:( Nekem 3 babócám is van, nemsokára 7 éves (de törpeméretű kislány :)). 4 éves és éppen elmúlt 1 éves fiúcska.....nekem folyton az volt a "frászom" mindhárom várandósságnál, hogy valami baj lesz velük.:( 3. babócánknál a 4D-s uh-n sok magzatvizet nézte, továbbítottam a fogadott dokinak és mondtam az uh-s nőnek-nálunk külön vannak. A dokim nem nagyon foglalkozott vele, a nő mondta, hogy lehet hogy kicsit több de még nem gáz. Szülésnél derült ki, hogy totál sok volt mégis, és csodálkoztak hogy a fiúcskánál nem okozott valami deformitást vagy halált....Csak egyetérteni tudok veled, és nagyon örülök, hogy ezt a tragédiát meg tudtad fogalmazni, hogy a hasonló helyzetben lévő kismamáknak segítségére legyen életetek.

Mielőbbi szuper várandósságot kívánok neked és csodás elkövetkezendő éveket! :))))))))))))

Huuu, egyutterzesem...:( Nagyon nehez lehet neked.

Mast nem is tudok irni, csak hogy probalj pozitivan gondolkodni... valami oka volt annak, hogy elment toled mindket baba, lehet betegek lettek volna, es az Elet igy "oldotta meg". Ez nagyon kegyetlenul hangzik de sajnos igy van. Kivanok egy sikeres terhesseget es egy gyonyoru kisbabat neked. Csak pozitivan...

Sziasztok

Amit én most szeretnék megosztani veletek lehet hogy valakinek ismerös lesz mert egy másik fórumba erröl röviden már irtam.

A történetem 3 évvel ezzelöt kezdödött.

Mindig is nagyon szeretem volna babát már 24-25 évesen erre vágytam,de sajnos az akkori partnereim nem akarták ugyanazt mint én,egészen 2008-ig.

Akkor találkoztam az élettársamal,akivel minden müködött,sokáig alig akartam elhinni hogy ez nekem is megadatik.

Már a kapcsolat elején szóba került a baba olyan szinten hogy 2008 novemberébe terhes is lettem.

Igaz kicsit megijedtünk mert gyulladásom volt és tetracyklynt kellett szedni de a genetikus megnyugtatott hogy semmi gond nem lesz.

Hihetelenül szép kilenc hónap következet,nagyon szerettem terhes lenni,mindig beszéltünk a babának aki szinte mindig apro rugásokkal válaszolt.

2009 augusztus 21-re voltam kiirva,a 9 hónapot minden gond nélkül végigcsináltam és elérkezett az idö.

Augusztus 18-án mentünk nst-re ott minden rendbe volt,az orvos megvizsgált és 1 ujjnyira meg voltam nyilva,hazamentünk és akkor vettem észre hogy vérzek,hivtam az orvosomat aki azt mondta hogyha elál ne menjek vissza ha nem akkor menjek,érdekesnek gondoltam hisz a védönö mindig azt mondta ha vérzek korházba a helyem,de jol voltam nem gondoltam hogy baj lehet,de a vérzés nem állt el igy visszamentünk.

Megint megvizsgált,és nst is volt ami akkor nem volt jo kétszer is lement a szivhang és a megkeményedést is mutatta a gép,és hazaküldött az orvos hogy minden rendbe,én naiv mert ugye jol éreztem magam elhittem mint mindeki akinek fogadott orvosa van hisz neki éshazamentem.Nem is merte fel hogy megindult a szülés akkor bent kellett volna tartania.

A következö napokba nem volt semmi gond,de az orvosom ment szabadságra és a helyetteséhez mentünk,aki augusztus 28-án 41 hetesen bentartott és megindittota a szülést.

Délelött 11 volt mikor ott feküdtem a szülöágyon elökészitve,rá nem sokára burkot repeszettek,de még igy is nagyon nehezen jöttek a fájások,a délután folyamán nagyon sokszor lement a baba szivhangja ,késö délután kaptam oxitocint amit nem lett volna szabad mert a kisfiam szivhangja gyorsan lement majd felment,persze pont akkor nem talált senkit a párom ,kb 5 perc után vették ki a fájáserösitött.

A lényeg az egészbe hogy meg kellett volna császározni amit nem tettek meg és a kisfiam olyan sok magzatvizet nyelt ,hogy igaz hogy élve született de születése után 1 órával meghalt.

Borzalams volt szinte sokkot kaptam,sirni nem tudtam azt se tudtam mi történik velem nem is akartam elhinni,de remgettem egész testembe,másnap reggel tudatosult bennem minden akkor már nyugtatot kellett kérnem.

Borzalams 1 év következett,állando rosszullétek szédülések hányások amiröl minden orvosi kivizsgálás után kiderült hogy pszchiésen van.

Egy munkahelyett emiatt el is veszettem a másikról meg inkább magamtól eljöttem.

Nagyon rossz volt babás anyukákat és terhes nöket látni ,nagyon sokáig szinte alig mozdultam ki.

Szülés után fél évvel döbbentem rá hogy tényleg kell segiség mrt egyedül nem megy igy kezdtem el pszichologushoz járni,persze a párom és az egész család mellettem állt és ez is nagyon sokat segittet.

Lehetett probálkozni a babával megint ,2010 oktoberébe ujra terhes lettem,mondanom se kell átmentem egy másik kórházba,de sajnos 20 hetesen meg kellett szülnöm a kisfiamat mert nagyon beteg volt.

Ez 2011 februárjába volt.

Azota eltelt egy kis idö,ujra jöhetene a baba de sajnos még nem sikerült.

Senkinek nem kivánom hogy megtudja milyen mikor a temetöbe kell kimenni a gyerekéhez,igaz meg se foghattam csak a szülés után láttam.

Néha még mindig rossz mikor hallom hogyk inek születte babája ,vagy épen kinek fog.

Ugy összeszorul még a gyomrom,igazábol két évvel ezzelöt megválzotott bennem valami,ugy értem olyan mintha hiányozna valami ,valaki aki már 2 éves lenne és itt szaladgálhatna de rossz orvosi döntés miatt nem lehet.

Röviden ennyi a történetem és remélem mással nem fordul elö,ha valami eredmény nem jó ne hagyjátok magatokat azért mert jol vagytok ,nem szabad sajnos teljesen megbizni az orvosokba.