Két kicsi babám elvesztése... (beszélgetés)

Szia!

Igen, ez sem lehetett egy egyszerü eset. Borzalmas, hogy ezt át kell élnünk, emiatt érzem úgy, hogy nincs igazság a földön. De a te sztorid is sikertörténet, mert a végén boldog anyuka lehettél ismét. Kicsi angyalkáink emléke örökké a szívünkben él!

Jó egészséget a gyerkőcökhöz! :)

Szeretném meg osztani veletek borzalmas élményemet.

2012.04.09.én terhes voltam az 5.dik gyermekkemel aki fiu lett volna.

Elötte 4 nappal orvosnál voltam,s mindent rendben talált attól függetlenül hogy a vérnyomásom 160 volt.

Voltak jósló fájásaim de nem volt vészes.

2012.04.09.(húsvét hétfő) délelőtt sűrűsödtek a fájások,15percesek voltak,azért azt meg jegyzem hogy végig aludtam az éjszakákat

Meg ebédeltem/Töltött káposztá/aposom s én is éreztük a kisfiú mozgását,délután már tényleg nem bírtam s elmentem fürödni,hogy útánna hívjam ki magamnak a mentőt,de elöntött a vér,ki jött a mentő,bevittek a szent jános kórházba,párom végig mellettem volt.Ultrahang vittek s ott mondta a borzalmas dolgot hogy nincs a fiamnak szív dobogása.Én abba a pillanatba sokkot kaptam,ahogy a párom is.Mondom ilyen nem lehet./mindegyik gyerekem időbe jött a kisfiú 31.hétre

Be vittek a szülőszoba s bejött hozzánk a nővérke hogy látni akarjuk e a babát természetesen nem volt a válaszunk.

Párom ugy döntött,hogy nem várja meg,s elindul haza/20:20perckor elindult/még a kórházból ki sem ért megindult a szülés,ÉLÖ GYEREKET IS NEHÉZ MEGSZÜLNI NEM HOGY MÉG EGY HALOTATT.

20:25perckor megszületett s nem sírt fel pedig reménykedtem.A kis fiam 1594 grammal ,4:cm jött világra.Nem mutatták meg de a lábát láttamami sötét lilla voltaz orvos azt mondta hogy napokkal ezelőtt halt meg,mondom én hogy olyan nem létezik mert éreztem a magyarozást délelőtt meg amikor a kórházba jöttem.

Azután fel hívtam a páromat elmondtam neki,s teljesen össze omlott,neki az első gyereke lett volna.

Én egész éjjel zokogtam.

Egy világ tört össze bennem,s úgy voltam vele több gyerek nem kell.

Hosszú hónapokon keresztül gyászoltam,beszélni nem tudtam róla.A barátnőm segítségével túl tettem magam rajta.

2012.09.07.én meg fogant a lányom aki 32.hétre jött világra 1350 grammal,s 41 cm,de ő életbe maradt s immár 17hónapos.

Elítélhetnek nyugodtan hogy pár hónap után vállaltam még egy gyereket de nem bántam meg.

Tudom, mit érzel.

Én 2 problémamentes várandósság és 2 szép szülés után veszítettem el babát, a 21. héten egy rutinvizsgálatra mentünk. Ott mondták h nincsen szívhangja, és meg kellett őt szülnöm. Én 4 napig vajúdtam a szülőszobán. Nem mutattak ki semmilyen rendellenességet, sem fertőzést.

Nem tudom, ez mennyire vigasztal, de ha csak itt a HOxán körülnézel, rá fogsz döbbenni, milyen sokan vagyunk, akik átéltek már hasonlót. Nekem ez segített. Hogy nem vagyok egyedül a fájdalmammal.

Elfelejteni soha nem fogod, de remélem idővel rossz emlékké halványul majd az, amit most annyira intenzíven élsz meg. És rá fogsz jönni, hogy TÉNYLEG igaz, h "ami nem öl meg, az megerősít"!

Nem írtad, h miylen genetikai problémája volt a babádnak. Nem tudom, h ez igényel-e kivizsgálást, mielőtt újra belevágtok. Nálam ilyen nem merült fel a terhességek alatt, de a korom miatt (35 felett vagyok) küldtek genetikai tanácsadásra. Ott csinálhatnak amniocentézist, amivel a Down, Az Edwards-kór, meg mégvalami, ami nem jut eszembe, kiszűrhető. Igaz, maga az amniocentézis nem kockázatmentes, de ha Nálad felmerül az ismétlődés esélye, akkor érdemes fontolóra venni.

És, hogy happy enddel zárjak: a babámat 2 éve veszítettem el, szeptember végén. Az volt életem leghosszabb tele! Tél végén amúgyis hajlamos vagyok depizni, hááát nem ecsetelném, milyen hónapjaim voltak. Na de a lényeg: alig 1 évvel az elvesztett babám után kisfiam született!

Szóval: ne add fel! Ezen az úton végig kell menned, és most még nagyon nehéz lesz, de utólag majd meg fogod látni, hogy megérte minden egyes könnycsepp!

Drukkolok!

Nagyon sajnélom ami történ veletek!:(

Ilyenkor nem lehet okosat mondan, de állítólag az idő segít!

Köszönöm szépen. Szedem és szedtem is minden terhességemmel. Sajnos az nem segített. A tünetekből ítélve progeszteron hiányos vagyok. Erre utalt mindkét vetélésem kimenetele és a köztük eltelt idő. Valamint arra, hogy ki kellett volna kaparni már az első vetélés után, mert szerintem nem tisztultam ki teljesen. Sajnos ezt is csak utólag raktam össze. Itt nem kezelik a progeszteron hiányt és hazamenni nem tudtam, hogy írassak fel gyógyszert, látatlanba meg nem írnak fel. Magamat kezdtem el kezelni progeszteron krémmel és hiszem, hogy az segített, mert ennél a terhességnél is volt egy picike pöttyözésem.

Sok erőt és kitartást mindazoknak, akik át kell, hogy menjenek hasonlókon, borzasztó, hogy mennyi embert ismerek, akik átélték ugyanezt, de mindnek azóta már van gyereke.

Sziasztok!

Nagyon köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat és a felajánlott segítséget! :)

Sajnos tegnap kiderült, hogy a kislányomnak genetikai problémái voltak, ezért is történt a tragédia! Ha van itt valaki, aki ilyen történettel találkozott, vagy van ismerőse, akivel tudnék erről beszélni, keressen meg privátba, mert most igazán nem tudom hova menjek tovább!

Köszönöm mégegyszer!

Kedves Ancsa!

Elég sok rossz "élményen" mentél keresztül a közelmúltban, nagyon vigyázz magadra!

Egészséges szép babát kívánok Neked is, mint a fórum indítójának is! Talán Angliában is létezik terhesség alatti magzatvédő vitamin, amiről nagyon sok jót olvastam eddig.

Kedves fórum indító!

Utána kérdeztem, s a kedves ismerősöm Femibion 800-at szedett már a baba tervezésekor, a második hét után esett teherbe, s hála Istennek, 3,5 kilós egészséges kisfia született, kb. most egy éve.

DE, szerintem mindegyik magzatvédő vitaminnak nézz utána, hogy Neked melyik lenne a legjobb, akár orvosod véleményét is kikérheted, hogy mit javasol.

Itt van egy cikk, amiben nagyjából összehasonlítják, ami van:

[link]

[link]

[link]

Neked kell eldöntened, melyiket választod, de valamit próbálj is, csak segíthet!

Nagyon sajnálom, ami veled történt. Én 3 babát vesztettem el. Az első terhességemmel nem volt semmi gond, egészséges, gondmentes terhesség volt, kislány született belőle, aki már 4 éve. 2013 februárjában estem teherbe másodjára. Kezdettől fogva tudtam, hogy gond van. 12 hetesen vetéltem el spontán, életem legszörnyűbb időszaka volt a terhesség is és az utána következő 5 hónap is. Hogy miken kellett keresztül mennem, azt most nem írom le, de borzalmas volt. 30. születésnapom környékére voltam kiírva, de az én kis szülinapi ajándékomat elvesztettem. Kábé a születésnapomkor megint terhes lettem. Közben nálunk is folyt az élet. Csak én és párom tudtunk a vetélésről, senki más nem is sejtette. Egyedül feldolgozni állatság volt, de nem akartam elszomorítani másokat. Mikor megcsináltam a tesztet, nem akartam hinni a szememnek. Naptár szerint mindössze 3 hetes és 3 napos voltam. Egyből tudtam: Ikrek. De éreztem legbelül, hogy őket se kaphatom meg. Mikor 8+3 hetesen az első ultrahangra mentünk, beigazolódott a megérzésem. Nem volt szívhang, és 2-en voltak. Egy hét múlva ellenőrző uh, nincs változás, ezért tenni kell valamit. Angliában élek, itt másképp megy. Gyógyszeres kezelést választottam, a kaparástól féltem. Hazamentem és hüvelyi úton "vettem be" a gyógyszereket. Hogy milyen élmény volt magamnak előidézni a vetélést, azt nem részletezném. Kezembe vettem az uh-os képet és elbúcsúztam tőlük. Kábé2-3 óra múlva a természet megtette, amit tudott. Azt hittem, mindkét baba kijött, de két hét múlva az uh-on kiderült, mégse. Ekkor már nem volt mese, 3 napra rá írtak ki műtétre, de még aznap megejtették a műtétet, mivel este majdnem elvéreztem. 6 órvos ugrált körülöttem, ebből 3-an döfték belém a tűket, hogy vért adjanak. úgy hunytam le a szemem, hogy azt hittem, már nem nyitom ki többet. De mikor kinyitottam a szemem és megláttam az orvost, olyan boldogságot/örömöt éreztem, visszakaptam az életem. Az orvosok aztán mondták, hogy majdnem elvesztettek. De nekem még volt dolgom az életben...hiszen itt van az én lányom és a férjem.

Elkeseredésemben azt mondtam páromnak, hogy 1 hónapot várunk, aztán belevágunk, még egy vetélés és végre kivizsgálnak-itt csak 3 után van.

A következő hónapban jókor voltunk együtt. Lányom ágya szélére ültem egyik este és azt mondtam neki: A télapó hoz neked egy kistesót, megígérem. Ha abban a hónapban összejön, akkor kábé akkor jön. De a következő mensi megjött. Viszont a következő már nem. Az ultrahangon kiderült, hogy tényleg az első hónapban estem teherbe és a baba átvészelt egy mensit. Karácsonyra írtak ki. Ma vagyok 24 hetes. Ezért is indított meg nagyon a történeted. Azért írtam le röviden az enyémet, hogy érezd, nem vagy egyedül, én megértem a fájdalmad, és hogy reményt meríts a soraimból.

Igen, a te kis angyalkáid mindig ott lesznek veled, mindig szeretni fogod őket, soha nem felejted el őket, de egy szép nap kapsz egy új esélyt, az lesz a te időd és talán hamarabb jön el, mint gondolnád.

Fájdalmadat ne tartsd magadban, sokkal nehezebb egyedül feldolgozni.

Részvétem :((

Sajnos nagyon sokan vagyunk itt a forumon akik ilyen tragédián mennek keresztül.Én is köztük vagyok 26-19-21 hetesen +egy méhenkívüli babát veszítettünk el.

És nagyon sok pozitív történet van a forumon,a család és a sorstársak sokat segítenek.

Őszinte részvétem neked!!!:-(

Keresd meg itt a Hoxá-n Kisdocá-t.

Ő is tudna segíteni neked,és a naplóját érdemes elolvasni!!Neki ha jó emlékszem 20 hetes terhesen kellett megszülnie a kislányát.De azóta van egy gyönyörű 1 éves kisfia!!!!!!!!!

Ne add fel a reményt,te is fogod még a kisbabádat a kezedben tartani!!!!