Késő más utat választani? (beszélgetés)
Nekem csak az ütötte meg a szemem, h egyelore csak az odautra van meg a penz.
En igy nem mennek, foleg gyerekkel.
Csak akkor, ha megvan minimum a penz a visszautra is. De még jobb lenne; ha van egy kis tartalek is.
Nem is arra reagálnék hogy menj vagy ne menj, mert most ezen még szervezkedhetsz és és tedd is azt.Tudj meg minél többet:)
"mikor még fiatalon" Könyörgöm,,,,,Fiatal Vagy:)))))!
Elgodolkodnék azon is ,,,nincs e más ország ami szerethető lenne számodra.Lehet hogy ahová mennél az a nagy álom,,,mégis nagy a világ, gyönyörű helyek vannak ahol kicsit könnyebb lenne .
Azért 30-as évek végén nem mondanám, hogy bármiről lemaradtál volna. :)
Külföld... Ha nincsenek itthoni kötöttségeid és a gyereked kedvet érez hozzá, miért ne?
Amúgy a kulcs, hogy milyen munkát tudsz kint végezni. Ha most itt olyan diplomára gyúrsz, amit kint nem tudsz hasznosítani, akkor az nem túl célravezető.
Fel kellene mérned a kinti paicot, mi az, amihez értesz / meg tudsz tanulni, és kint külföldiként is foglalkoztatnak és ahhoz szerezni minél több tudást, esetleg már előre állásokat pályázni. Ha kint fix munka vár, az nagyban megkönnyíti a dolgokat.
Hogy én mennék-e? Nekem itthon kötöttségem van, emiatt nem megyek. De sokszor gondolkozom azon, hogy a gyerekemnek meg talán pont azzal tartoznék, hogy menjünk és egy normálisabb országban nőhessen fel....
Ha ez Japán, akkor most bőven van időd eldönteni.
Jelenleg turistaként is szinte lehetetlen bejutni az országba, gondolom, letelepedni még nehezebb.
Csak nem a felkelő nap országa?
Biztosan van magyar diaszpóra, bár mint tudjuk, mi magyarok nem arról vagyunk híresek, hogy felkaroljuk az újonnan érkezett hazánkfiát...
Lemaradva nem vagy semmiről, hülyeség ez a "versenyből kiestél" is, hiszen hányan találnak új párt.
Szerintem nehéz bármit írni, úgy, hogy rébuszokban beszélsz, nem írod hova mennél, van-e ott segítség, mit dolgoznál, mennyi anyagi tartalékod van, szóval simán lehet hogy mindenki azt írná, hogy ne gondolkodj, menj, de az is, hogy senki nem bíztatna erre...
Nem fogod elhinni, nálunk az egyik szomszéd nő közel 60 évesen vállalt munkát külföldön. Néhány évvel fiatalabb (második) férje van. Itteni lakást átadták a nő fiának, akinek szintén második kapcsolatából baba született. Az "öregek" havonta-kéthavonta jönnek haza, pár napig itt laknak, majd mennek vissza szomszéd országba.
Nézzük a te szemszögedből. Ha lesz olyan munkád, amiből meg tudtok élni, nagyfiú is kedvet érez, miért ne? Bármikor haza lehet jönni, ha nem sikerülne. Melyik lenne az álmaid országa? Esetleg keresnél olyan csoportot, akik már ott élnek, tudnának mesélni?
"kapcsolatra nem gondolok,tudom,hogy a versenyből kiestem,mikor bevállaltam a gyerekem", nahát, te is tudod, hogy ez nem igaz!? Láttál már karón varjút? :)
Tudom,hogy most "kikapok",ezért is lesz anonim,mert amúgy sokat beszélgetek itt..De érdekelnének a vélemények arról,ami foglalkoztat nagyon nagyon nagyon régóta...
A 30-as éveim közepén-végén járok.Sosem voltam házas,van egy nagyfiam,bántalmazó kapcsolatból mentünk el,egyedül élünk kettesben néhány éve már.Egész jól megvagyunk.Közben én tanulok is.Mostanában többször előjön egy régi vágyam,a külföldi élet.Nem közel,úgyhogy több dolog is megfontolandó,de semmi sem lehetetlen.Csak kishitű vagyok és egy gyerekkel egyedül külföldre menni,ott munkát szerezni,a gyereket iskolába beíratni...kapcsolatra nem gondolok,tudom,hogy a versenyből kiestem,mikor bevállaltam a gyerekem a volt párommal,akiről akkor még nem tudtam,hogy egy agresszív állat,dehát ebbe mi,nők,elég sokan beleesünk az idealisztikus nézeteink miatt az életről....Amúgy nem játszik a történetben,a gyerek az én nevemet viseli,kizárólagos felügyeleti jogom van,ő meg nem is keresi,úgyhogy ezzel nem is kéne megküzdeni.Nekem elég lenne egy nyugis,boldog élet álmaim országában.Mostanában egyre többször és egyre fájdalmasabban jön elő,hogy talán mégis mennem kéne..De így közel a 40-hez társul az az érzés is,hogy már késő...Igaz,pedzegettük a fiammal,hogy mit szólna,ha...Nincs ellenére,elég jól tud a nyelven amúgy is.Én tanítottam. :) Erre máig nagyon büszke vagyok.Csak nincs hol használnia.. :D Úgyhogy elveszettnek nem,de elkésettnek érzem magam...Van még ennyi idősen esély arra,hogy "elindítson" az ember egy életet külföldön?Meg amúgyis...nektek voltak ilyen gondolataitok?Vagy más,amihez elkésettnek érzitek magatokat?Beszélgessünk.Érdekel,én is most szokom a középkort.Esetleg tapasztalatok?A történetből világunk csodás állását természetesen nem lehet kihagyni,így 2 év várakozási időt adtam magunknak.Addigra le is diplomázok,meg félretenni is lehetne talán egy keveset,ha szúrok még egy lyukat arra a bizonyos szíjra...bár a tudásomat kint nem tudnám hasznosítani,maximum honosíttatni valamilyen tanfolyammal...Csak maga a gondolat...hogy egyre többször gondolok rá és egyre jobban megvisel a kétség,amit emiatt érzek...Ti bele mernétek vágni?És ha igen,miért nem... :D (viccen kívül,tényleg érdekel a véleményetek)