"Keresem a családom!" Mit gondolsz a műsorról? (beszélgetés)

Szerintem ezek a bemutatott történetek valamikor, korábban már megtörténtek a valós életben. Nem hiszem, hogy több évtizedes találkozás után a szereplők ennyire "jól nevelt" módon tudnak viselkedni, szinte-szinte nem is érzékelek semmi kiugró érzelmi vihart, mindenki olyan "jól nevelt" benne!!! Szóval, ha én örülnék egy ilyen helyzetben, biztosan hogy akaratlanul is jobban örülnék, ha az évtizedek alatt őrizgetett fájdalom, a korábbi megbánás, stb. stb. akkor viszont jobban "ordítanék, toporzékolnék"...

Ezek a jelenetek már "csak" kamerának lejátszott jelenetek...

Persze, attol mèg meghatodhatott, h szemèlyesen találkoztak.

Sztem ez a műsor ennyit tudott, már most uncsi.

Ezen nem csodálkozom és nem tartom megjátszottnak.

Én 13 éve találtam meg a családom, de még most is bőgök, ha szóba kerül és elmesélem valakinek. Ilyenkor az ember újra átéli az akkori katarzist.

Attól, hogy utólagos megrendezés, még érdekes.

Már hozzászoktunk az ilyenfajta médiához, nem tudok rajta sem felháborodni, sem csodálkozni. Ez van.

Még mindig jobb hatása van ennek a műsornak, mint akármelyik szappanoperának, vagy való világ féle műsoroknak.

:))

A műsor előtt is volt élet és segítség! Pl. a Vöröskereszt. Az a valódi segítség.

[link]

Ezek a műsorok csak show-műsorok, nem is nézek ilyeneket...

Most néztem vissza a műsort, egyben vártam is már.

Maga az elgondolás, a koncepció, jó.

Az elveszett családtagokat összehozni, a találkozások örömét megörökíteni mindig szép feladat, és figyelemfelhívó hatással is bír.

(Egy-egy sikeres találkozás, baromi nagy munka, megdolgozott a stáb, a sikerért, az biztos!)

Emberek - és gyarlók vagyunk! -, ezért rögtön felmerül bennünk a gondolat, hogy a látottakból mennyi a valóság, mennyi a megrendezett, a beállított modorosság?!

Engem megérintett a műsor, mindkét története.

Elgondolkodtatott, hogy milyen érzés is lehet ez az egész, mennyire akarta egyik vagy másik fél ezt a találkozást, lesz-e majd jövője is a nagy egymásra találásnak stb.

Úgy láttam Lilu, mintha lubcikolt volna ebben a szerepkörben.

(Jobban állt ez neki, mint a show műsorok)

Nekem legalább is jobban tetszett most, mint amikor "valóvilágos", meg hasonló "celebes" műsorokban túl ordítva saját magát, lábát lóbálva, komolytalankodott.

Megérintett nagyon, nyomot hagyott bennem, a "volt szépségkirálynő" története, - aki tényleg gyönyörű!

Szerettem volna többet megismerni az életéről, de sajnos semmi nincs róla, semmit nem találtam (Mintha szándékosan törölték volna Őt, a wikipédiából is.)

Úgy olvastam valahol, hogy eddig tizennégy történet van, és egy alkalommal kettőt adnak le. Tehát, olyan sok adás egyenlőre nem lesz.

Nem hagyják, nem adnak időt arra, hogy ráunjunk a műsorra. :)

Szerintem.

Szép a gesztus, nemes a cél, és mint látjuk/tudjuk az életben bizony sokszor szükség van olyan emberekre, segítő csoportokra, amelyek felvállalják az emberek ilyen problémáit... de hogy erre egy tv-s műsort, sorozatot csinálni, hosszú távon...

És majd amikor a nézettség lecsökken, és kitalálnak valami mást, akik akkor még arra várnak, hogy majd segítséget kapnak, akkor azokkal majd mi lesz???

Szerintem nem lehet unalmas, hiszen ezeket a történeteket az élet írja.

Esetleg Lilu manírjai lesznek egy idő után unalmasak, megszokottak.