Képtelen vagyok dolgozni (beszélgetés)

Nem is erről beszéltem. Az más, hogy dolgozol, és van két napod kialudni magad.

Rokon lány évek óta otthon van, ezzel együtt a lakásban kupi van, főzni sem nagyon főz. És ehhez képest alussza át napról napra a fél délelőttöt.

Na ezt tartom igénytelenségnek. Tetejébe vezető beosztású pasi mellett, akivel együtt él. Nem fél az ilyen, hogy talál a pasija (akár munkahelyen) olyan nőt, akinek agya is van?

Na most én is totál szorongok. Várom a főnököt, múltkor is lecseszett minket a kollégával. MErt épp rossz passzban volt. Mi meg köpni nyelni sem tudtunk de nagyon szarul esett.

Szóval ilyen előzmények után ma úgy jöttem ide, mint aki a kivégzésére megy. Azt hiszem lassan elértem azt a pontot, hogy itt kell hagynom ezt.

Csak nem vmi vonzó perspektíva az ücsörgés a munkaügyi hivatalnál...Jó lenne könnyedebben venni a dolgokat, de igenis nagyon a lelkemre bírom sajnos venni ha igazságtalanul hülyéz le vki és hasonlók. Úgy látszik elég balf.sz voltam akkor is hogy nem bírtam kiállni magam mellett..de lefagytam. Feszült időszak ez nekem. Vizsgaidőszak is következik. Mostanában elég szarul alszom, azt álmodtam tegnap előtt is hogy kirúgtak. Készen vagyok teljesen.

Nincs azzal gond, hogy valaki átalussza a fél délelőttöt. Ha rajtam múlna én simán az egészet aludnám át, de sajnos nem az én biológiai órámhoz igazítják a munkaidőt :S így legalább a hétvégéim délelőttjeit aludnám át, de sajnos nem mindig hagyják

Éjjel pörög a legjobban az agyam, akkor vagyok a toppon, így hajnali 2-3 előtt sosem fekszem, viszont reggel fél6kor kelnem kell, legkésőbb. És ezzel nem csak én vagyok így, van isemrősöm, ő egyedül él például éjjel takarít, süt-főz, éjszaka érzi magát a legenergikusabbnak, igaz ő megteheti hogy 11-re vagy délre járjon dolgozni.

Szóval lehet a rokon lány is éjjel energiabomba; másrészt a reggel 9 az hajnal

Ez nem lesz népszerű hsz-ed, de nagyon igaz.. Én most kezdtem "újra" a 3. gyerek után, sokat betegeskedünk, de nem adom fel, megyek, ha tudok, mert tudom, hogy nem szabad ebből kiesni.. Bár én csak két évet voltam itthon, de az is sok volt..

Egyébként ennek ellenére pont a jelenlegi kínlódásom, bizonytalankodásom miatt értem a fórumindítót is valamelyest..

Bennem azért felmerült valamilyen pszichiátriai betegség, valamilyen fóbia, is. Más is ajánlotta már neki a szakembert, én is ezt mondanám..

Meg hát a cél. Én is el tudnám tölteni itthon az időt, ráadásul én még 5 évig lehetek a fogyatékosommal méltányossági gyes-en, mégis dolgozom.

1. Nem akarom a férjemtől elvárni, hogy csak ő dolgozzon.

2. Nem akarom a hivatásomat, tudásomat veszni hagyni.

3. Nehezen tudok olya jómódot elképzelni, aminek ne szakadhatna vége.. Jöhet egy betegség, haláleset, vagy csak éppen jöhet apukának egy szép kis szőke.. És az ember meg marad a gyerekekkel - vagy ad abszurdum egyedül - és akkor mi van??

4. A férjem olyan, hogy szereti, ha van otthon este meleg leves, de neki az is kell, hogy naprakész szakmai dolgokról is tudjon beszélgetni velem, meg az is, hogy aktív dolgozóként mutassa be a feleségét...

5. Pénzt nem csak azért keresünk, hogy elb..szuk, hanem, hogy eltegyük későbbre, vagy a gyerekeinknek, vagy egyéb célra..

Ha valakit ezek közül egy dolog sem motivál, ott bizony nem árt a külső segítség. És ez bizony sok kismamára is igaz, ha tetszik, ha nem..

A "modern" korban gyártották a diplomásokat, fűt fát lediplomáztattak, mert a magániskola diploma/fő után kapta a zsetont az államtól, ezért mindenkit áttuszkoltak. Alkalmatlanságból senkit sem küldtek el. Diploma nyelvvizsga nélkül? Nonszensz.

2010 után szépen kezdték bezárni ezeket az állam lehúzó iskolákat.

Ez semmi más, csak igénytelenség és lustaság. Az ilyen ember lusta, mint a disznó. Persze, magyarázat, az mindig van, hogy miért büdös a munka.

Ha nem tetszik, ami van, akkor képezze magát, hogy jobb legyen. De tudom, az is fárasztó, mert a tanulás is munka...

Mondasz valamit!

Amúgy most akadtam ki: rokon leány, akiről írtam már, hogy folyamatosan munkát keres, de azért arra vigyáz, nehogy találjon. 32 évesen azért egész életében dolgozott ám már két évet (közben hol a tesójával, hol a pasijával tartatja el magát, most pl. a pasijával). Együtt élnek.

Egyik reggel (hétköznap) 9-kor hív, és hallani a hangján, hogy akkor ébredt. Tök álmosan, ásítozva, bocsánatot kérve, hogy felébresztett.

Felébresztett, basszus?:(((

Itthon dolgozom, de én reggel fél 7-kor már az irodámban ülök, felöltözve, megreggelizve, hajam belőve.

Ő otthon vakarja egész nap.

De a jó égbe, még ha otthon van is, miért kell a fél délelőttöt alvással tölteni???? Soha nem fogom megérteni ezt a hozzáállást.

Ha a tohonyaság fájna, akkor ordítanál egész nap, pedig az is fárasztó.

Tanulni kellett volna valamit olyat, amivel nem nyúzott gürizés az élet, hanem olyan munka, ami egyben a hobbid is, amihez értesz.

Elméletek gyártani, hogy miért nem vagy hajlandó két éve elmenni dolgozni, lesülne a képemről a bőr.

Bizonyos körökben felismerhetnék, hogy ez csak tipp volt viszont jó esély van rá, hogy mentális problémáról van szó, ha valaki így érez. Nem diagnózis volt csupán egy hozzászólás.

Kérdés van? Nincs? Én is úgy gondoltam...

Én detto ebben a cipőben. Egy olyan városban lakom, ami főleg a nyári idegenforgalomból él. Télen itt iszonyat nagy a munkanélküliség, ezt persze a munkaadók is tudják. Szóval írtóra de rohadtul legyél hálás hogy van munkád. MErt ezren jönnének a helyedre.

Közben suliba járok, levelezőn, hogy egy idő után tudjak váltani. De ebben is egyre kevéssé bízok. De muszáj vmi reménysugárba kapaszkodni, de tényleg feladom.

Szabadságra nem tudok elmenni, mert ketten vagyunk ,felváltva, kolléga szabadsága is bent van még. Szóval ez is vicc.

A burnout minden tünetét kezdem produkálni. Most is melóban rohadok. Tegnap is reggel 9től este 7ig, és ma is 8ig. Legszívesebben felmondanák, kirohannék a világból, akár csak egy hét rehab :) De most komolyan. Talán nem halnék éhen, de basszus engem olyan elcseszetten neveltek, hogy aki nem dolgozik ne is egyék.

Nincs gyerekem. De pl van egy nagycsaládos ismerősöm. Na attól felhúzom magam rendesen. Scájvi hitel, apuka alkalmi melóból veszi meg a cigit. Múltkor elbeszélgettem a csajjal hosszabban, mondom így azért húzós kifizetni a hitelt. Válasz: hát a négy gyerek után kapunk pénzt. De mondom, azt nem a gyerekekre kellene költeni?

Mondanom sem kell minden gyerek suliba vagy oviba jár. Melót akár részmunkaidőben akár 40 ezerért lehetne vállalni.

Szóval ilyenkor elgondolom, hogy egy veszettül nagy marha vagyok. Izgulok a munkanélküliség miatt, bármikor kivághatnak mint macskát szarni. Más meg éli világát, és az sem izgatja hogy a bank kardja lebeg felette.

Tényleg valamit ritka szarul csinálok.

Múltkor a kollégával együtt a főnök úgy lebaszott minket, hogy pislogni sem bírtunk, persze mert szar napja volt. És nekem ezt 30 évesen el kell viselnem.

Nem vagyok vörös szoci, de apámék idejében ennyire nem volt kiszolgáltatva az ember.

IGen, mindenki mondja, hogy húzzak ki a pitschába, takarítsam a német budikat, vagy hasonló. Sok ismerősöm teszi nem egy diplomával. Ez az élet?