Kamasz lányos szülők segítsetek! (beszélgetés)

Nekem még csak a fiaim kamaszok, de én nem várnék. Minél több idő telik el, Apuka egyre jobban maga mellé fogja fordítani...hiszen eddig sem ment sírva haza.

Én odamennék, tisztáznám mindkettőjükkel a helyzetet, és ha tetszik, ha nem, hazavinném. Először Apával próbálj meg beszélni, ha lehet négyszemközt.

Csak tudod ennek az a veszélye, hogyha apuka mindent megenged nem akar majd hazamenni.Ha az osztfőnök ezt tanácsolta nyílván ő jobban ismeri a lányodat és a családi háttereteket is mint itt egy forumon ezt meg lehetne ítélni, akkor még várj de azért én legalább telefonon tartanám vele a kapcsolatot és ne veszekedj vele de ne is gyengűlj el és könyörögj vagy sírj előtte, h menjen haza de azért kérdezd meg eszik-e rendesen, h érzi magát, miket csinál, hová megy stb...Most ebben a korban nem azt látják ki akar jót nekik, hanem oda húznak ahol mindent szabad.Én mindenesetre sokáig nem várnék, ha nem tér észhez hajonfogva cibálnám haza.Még csak 14 éves ha már most ilyeneket csinál és hagyod mi lesz késöbb? Nemsokára jönnek a fiuk is és ha szerelmes lesz na akkor fog csak igazán megbolondulni, akkor miket fog csinálni? Az én lányom 17 éves lassan 18 de fél 10-re bárhová megy haza kell érnie, be is tartja, de ha mégis lekési a buszt üzen.Amíg barátja volt megengedtük neki, h sokáig kimaradjon, mert koncertekre, házibuliba..jártak és tudtuk, h a fiú hazakíséri és vigyáz rá, most megint van barátja de ezt még nem mutatta be ezért szigorúan fél 10.

Egyébként megsúgom neked ez a fiúzós korszak sem piskóta ám, itt kell csak igazán egy lánygyereknél résen lenni.

Tegnap beszéltem az osztályfőnökével.

Ő is azt tanácsolta,hogy várjak.Biztos vagyok benne,hogy elöbb-utóbb megbánja,hogy elköltözött.Ismerem őt is és az apját is..nem fogják sokáig bírni.Annak nem látom értelmét ,hogy erőszakkal hazahozzam,az csak olaj lenne a tűzre.Mikor senki nem lát jókat bőgök.Főleg most,hogy az összes újságban az anyák napjáról szól minden.....

Szia! Mindenképp beszélj az apával, mert az nem állapot, hogy minig oda fut, ahol jobban süt a nap.

Sajnos a gyerekek ebben a korban (magamból és a tesvéreimből, ismerőseimből kiindulva) rémesen manipulatívak.

Sok szerencsét Panka!

Szia!

Biztos,hogy elmegyek érte,ha nem jön haza..,de még várok egy kicsit,hadd legyen az apjával(úgy is nagyon-nagyon keveset vannak együtt )Valószínű,hogy rájött már,hogy hülyeséget csinált...Először az apukával fogok beszélni(talán megelőzhető ,hogy ez még egyszer előforduljon)

Szia!

Teljesen megértelek:(Az én lányom 17, bár nem ilyen vészes de gyűrjük mi is a kamaszkort.

Szerintem se legyél túl szigorú ha hazamegy inkább próbálj a barátnője lenni.Sőt ha még csak 14 éves én utána mennék és hazavinném.Azt azért ne képzelje, h 14 évesen azt csinálhat amit akar, ha a bíróság neked ítélte nem tehet ilyet, ennyire szabad kezet azért nem kell neki adni.Beszélgess vele mindenképp, kérdezd meg mi bántja, mit szeretne ha te másképp csinálnál és te is elmondod te mit szeretnél ha ő másképp tenne.Mindenképp érezzék azt, h nem csak követelünk, hanem mi is alkalmazkodunk hozzájuk, érezzék kicsit, h ők a főnökök ezt nagyon bírják:) tartsatok csajos napot (azt szeretik, vásárlós nap cukrászdával végződve)ilyenkor aztán ki lehet belőlük mindent szedni.Persze ezt is csak mértékkel mert nekem az a tapasztalatom azért attól, h kamaszok nem kell nekünk mindenben ugy ugrálni ahogy ők szeretnék.Próbáld beleképzelni magad a helyébe, hisz mi is nem rég voltunk kamaszok.Neked mi lenne jó, ha anyu mit mondana, mit csinálna és azt tedd.

A kamaszkor örült idő, megbolondulnak, azért sem azt csinálják amit mi szeretnénk és sokszor én is elgondolkodom mit csináltam rosszúl. Azt gondolom majd átmegy rajtuk csak mindig résen kell lenni és meg kell próbálni nem csak a szülője a barátnője is lenni és ami fontos le kell hozzájuk ereszkedni, újra ár kell élnünk nekünk is a kamaszkort de szerintem ez jó.Ha nagyjából jól neveltük őket én hiszem azt, h ez majd előjön csak most bolondok:)

Én azért figyelnék arra, hogy ha a gyerek elfüttyenti magát, hogy anyánál nem tetszik, költözik apához, akkor azért a szülők ne szétfelé húzzanak, hanem össze. Nem tudom, hogy lehetséges pingpongozni a két szülő között attól függően, épp melyik az engedékenyebb. Én nem engedném az apjához költözni, azért, mert anya épp nem szimpatikus, és apuka helyében sem szítanám a tüzet ezzel.

Én anyámmal majdnem mindent megbeszéltem annak idején. Mondta is, hogy pasizhatok, mehetek buliba, ahogy akarok, de egyszer sem játszhatom el a bizalmát, mert akkor annyi. Én így is tettem. Soha nem volt abortuszom, nem drogoztam, vagy vitt haza a mentő alkoholtól fetrengő állapotban. Voltak összezördülések, ez tény.

Semmiképp sem szabad, hogy ellenséget lásson benned.

Nekem nincs gyerekem, a saját kamaszkoromra emlékszek vissza, és úgy írom e sorokat.

Nem tűnt el ,csak bármíly meglepő Panka egy dolgozó nő.:)

Igen hónap elején még nem ilyen gondom volt,de szerencsére nagyon-nagyon pozitívan alakul a kapcsolatunk,megbeszéltük a problémákat.

Szeretem a HOXA fórumokat,jó dolognak tartom ,hogy a vívódásainkat ,gondjainkat itt ismeretlenül megbeszélhetjük.Én kíváncsi vagyok mások véleményére.A mindennapi életben is sokat beszélgetek...

"Kedves" gkreka minden mondatodból a rosszindulat és gonoszság érződik.De nem baj ám..aki itt fórumozik az állja az ilyen pofonokat..:)

Szép napot neked!

Tanácsot nem tudok adni, mivel nem vagyok szülő. De szerintem ez az az időszak az ember életében, amikor nagyon meg tud romlani a szülőkkel való kapcsolat. Ha nincs jól kezelve a gyerek. Legalábbis én ezt tapasztaltam a környezetemben.

Egyébként egy az új iskola vízválasztó lehet. Vagy pozitív, vagy negatív értelemben. Az, hogy ki milyen intenzitással éli meg a kamaszkort, attól is függ nagyban, hogy milyen emberek veszik körül. Minőség vagy töltelék.

Pedig ebben a korban szokták értékelni, ha elterelődik róluk a figyelem.

Akkor viszont nézzük másképp: adott egy tini, aki úgy érzi, az egész világ ellene van. Az iskolában a tanárok piszkálják, otthon az anyukája. (Ebben még semmi újdonság nincs, szerintem minden tini így érez.) Persze mindenki az ő érdekében cselekszik, de ezt ő még egyáltalán nem értékeli, csak lázad. Közben anyukája boldogságának sem tud örülni, mert a saját világfájdalmát erősíti fel. És még meg kell szoknia egy idegent is, akit ő személy szerint nem is akart. Ez lehet kb. az ő nézőpontja. Az jó kérdés, hogy ezen hogy tudnál segíteni, bonyolultabb a helyzet, mint hittem.

Amit én tapasztalok, hogy mi azt látjuk,h még nem felnőttek, ők viszont azt élik,h már nem gyerekek. Ez az átmenet akkor nehéz, ha a szülő még mindig gyereknek tekinti őket. Érdemes alapvetően partneri viszonyt kialakítani velük, mert a hierarchikus egyre kevésbé fog működni. Látom ezt a sajátjaimnál és pl a barátnőmnél is. Aki ugyanúgy "erőből" oldja meg a helyzeteket, mint kisiskolás korban, annál sokkal durvább a szitu. A különélő szülőnek pedig helyzeti előnye van. Persze csak addig, amíg nem megy oda a gyerek, mert akkor fordul a kocka.

Kitartás! Szeresd és keresd benne a nyiladozó felnőttet!