Ismert dalok magyar szövege (beszélgetés)

Minden reggel szellő lennék

Jöttöd várnám nap nap után

Lesben állnék kinn az utcán

Hogyha jössz, hajad simogatnám

Minden délben napfény lennék

Szíved táját melengetném

Bőröd színét szépítgetném

Igazán szívesen megtenném

Óh, bárcsak az árnyékod lennék

Veled így bárhová elmehetnék

Vagy lennék kék vizű tó

Mikor épp téged vár, s lágyan karjába zár

Minden este csillag lennék

Hozzád bújni, úgy szeretnék

Jaj, de kár, hogy ez csak álom

S nem leszel sohasem az enyém

Óh, bárcsak az árnyékod lennék

Veled így bárhová elmehetnék

Vagy lennék kék vizű tó

Mikor épp téged vár, s lágyan karjába zár

Nagyon régen érkezett, melyik széllel kérdezed, keresem.

Megjártam már több határt, hogy merre jár az igazság, keresem.

Ég és föld alatt nem lelem, tengert átszeltem párat.

Istent kérdeztem, hol lehet? Azt mondta keresd tovább.

Csak a bolond remél, csak a bolond remél,

Csak a bolond remél, csak a bolond remél.

Bölcs vagy bolond elesett, kigúnyolnak megremegsz, de remélsz.

Virág mézben, tavaszban, szerelemben szabadban, te nem élsz.

Fény volt benned most nem leled, hagytad elveszni mára.

Kéz csak kezet mos, hirtelen meg is áll a világ.

Légy bolond keresd tovább, hajt a tűz, hogy megtaláld újra, újra, újra.

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,

És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.

Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.

Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,

Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,

Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél,.

Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,

S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.

Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél

Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél,

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.

Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.

Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,

A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,

Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!

Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.

Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,

Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.

Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,

Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,

Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.

Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,

Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,

Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.

Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.

S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Nyár van,olvad a málna a számban

Éget egy könnyű lázban

Ha a váll a vállhoz ér, és minden percben nyár van

A csókod pihen az ágyban.

Lassan ébresztem hátha, az ajtóban utolér.

És lassan lüktet a város.

Ketten falnak egy lángost.

Én még semmit sem ettem,

mert szerelmes vagyok beléd!

És arany köd van előttem,

könnyen puhán lebben minden percben.

Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem enyém vagy!

Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem enyém vagy!

Ehetek reggel és kortyollak éjjel

Magamra önthetlek, megmosol szépen tudod,

neked mindenemet odaadom ha akarod............

Mint kődarab, mely földközelbe ért,

Úgy zuhantam én is, sötétben árván.

Száz darabra törve, szerteszét,

Egy fölötted rajzolt éjszínű pályán.

A szív is csak egy műszer és téved, hogy ő maga navigál,

de gravitál csak.

Tested vérkörébe hullva

elégek, majd végre kigyullad,

éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.

Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,

Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj.

Tiszta szembogárban csepp homály,

foltos kis bánat, mit emlékül hagyott.

Bár nélküled volt fázós év, de már

a szomorúságnak nem nyitok ajtót.

A világ rendje független tőlünk,

az idő is elszökne előlünk.

Csak egy marad meg, egyetlen ékszer

csak az amit érzel, amit érzel.

Leonard Cohen- Dance me to the

Táncoltass a szépségeddel egy égô hegedûn

táncoltass a pánikban míg lelkem felderül

emelj fel mint olajágat galambod visszaszáll

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

mutasd meg a szépségedet mikor senki meg nem lát

hadd érezzem hullámzásod mint Babilón torát

tárj fel bennem minden kételyt s szorító határt

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass meg a menyegzôn forgass pörgess még

táncoltass még finoman hosszan sem elég

szerelmünkben mind a ketten fent és lent vagyunk

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass a születendô gyermekek felé

táncoltass a csókjainktól gyûrt függöny elé

emelj sátrat fölében ha minden kötél szakad

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass a szépségeddel egy égô hegedûn

táncoltass a pánikban míg lelkem felderül

érints engem csupasz kézzel bársony kesztyûvel

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

[link]

Kovács Kati

Légy napfény vagy szélvész

Nem számít nekem

Úgy hiányzol mindig

Ha nem vagy velem

Hogy hol voltál éjjel

Már nem kérdezem

Ha itt látlak reggel

Ez épp elég nekem

Úgy hiányzol minden éjszakán

Már nem titkolom

Hogy nem tudok élni néküled

Már azt is tudom.

Úgy hiányzol minden éjszakán

Már nem szégyellem

A két karom nyújtanám feléd

Ha nem hívnál sosem

Most nem baj ha elhagysz

Mi nem válhatunk

Csak egy kis idő kell

S aztán találkozunk

Ha hiányzom néha

Majd jelentkezel

Hogy mi voltál nélkem

Sosem felejtem el

Úgy hiányzol minde éjszakán

Már nem titkolom

Hogy nem tudok élni nélküled

Már azt is tudom:||

Most nem baj ha elhagysz

Mi nem válhatunk

Csak egy kis idő kell

S aztán találkozunk

Most nincs könnyű dolgunk

Most búcsúzunk

Majd holnap vagy később

Biztos találkozunk...

Még találkozunk...

Majd találkozunk...

Találkozunk...

Ez mind a fejemben él

Mi minden éjjel az ágyba zuhanunk,

De ez mind a fejemben él,

Minden éjjel egymásra omlunk,

És te álomba csókolsz engem.

És bébi, minden álmosító dolog, amit beszélsz,

Lenyűgöz engem.

A következő napig,

Amikor ráébredek, hogy amit tettünk és mondtunk,

Az mind a fejemben élt.

Te minden éjjel azt suttogod nekem,

Ez mindig így lesz.

Minden éjjel lesimítod a hajam,

De te valójában nem vagy ott.

És kedvesem, úgy tűnik mintha tudnánk,

A szerelmünk egyre nő.

És aztán a következő napon,

Ráébredek, hogy amit tettünk és mondtunk,

Az mind a fejemben élt.

Álomittasan, részegen,

Mindig azt hiszem,

Nem vagyunk egymástól távol.

Félve az ébrenléttől,

Magányosan, sajgón,

Csak én és a reményvesztett szívem.

Mély álmomban,

A karjaid körülfognak.

Átutazzuk az éjszakát,

Azután ráébredek, csak gondolatban

Űzted messze a bánatom.

Mi minden éjjel az ágyba zuhanunk,

De ez mind a fejemben él,

Minden éjjel egymásra omlunk,

És te álomba csókolsz engem.

És bébi, minden álmosító dolog, amit beszélsz,

Lenyűgöz engem.

A következő napig,

Amikor ráébredek, hogy amit tettünk és mondtunk,

Az mind a fejemben élt.

Mind a fejemben élt.

Mind a fejemben élt.

(Katie Melua / Mike Batt)

[link]

Hobo: Nem szeretem

Nem szeretem a halálos véletlent,

Az élettől én el nem fáradok,

Nem szeretem az őszt, a telet, a nyarat,

A tavaszt sem, amikor beteg vagyok.

Én nem hiszek az ünnepélyességben,

A hideg cinizmust sem szeretem,

És ha vállamon át leselkedve,

Levelemet olvassa egy idegen.

Nem szeretem a félig kimondott szót,

Azt sem, ha félbeszakítanak,

Vagy, ha hátulról kapom meg a golyót,

Ellene vagyok puskának és kardnak.

Túl sok a gőg, az önimádat,

Csütörtököt mondtak mind a fékek,

Dühít, hogy a"becsület" szót elfeledték,

S a rágalom számít dicsőségnek.

Amikor letört szárnyakat látok,

Nincs bennem sajnálat, nem szeretem

Sem az erőszakot sem a gyávaságot,

Csak Krisztust siratom a kereszten.

Nem szeretem magam, amikor félek,

Nem tűröm, ha ártatlant gyötörnek.

Nem szeretem, ha a lelkembe másznak,

S még kevésbé azt, ha bele köpnek.

Minden arénát, porondot utálok,

Tehetségért aprópénz jár, tudom,

Történhetnek velünk nagy változások,

Megszeretni én ezt sosem fogom.

Minden arénát, porondot utálok,

Tehetségért aprópénz jár, tudom,

Kecsegtetnek minket nagy változások,

De régi szarba lépünk az új úton.

(Az eredeti vers Vlagyimir Viszockij írta.)

Adamis Anna

Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,

s anyám mellett lassan játsszam az életet,

arra születtem, hogy felnőtt is legyek,

s megértsem a szóból azt, amit lehet,

s végül arra jöttem én a világra,

hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába,

ah, ah, ah, ah,

Arra születtem, hogy megszeressenek,

s megszeressem én is azt, akit lehet,

arra születtem, hogy boldog is legyek

s továbbadjam egyszer az életemet,

s végül arra jöttem én a világra,

hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban,

ah, ah, ah, ah,

Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és haza vezetsz

Mikor elfutott az utolsó ló,

s olyan üres már az egész lelátó,

és a vagyonom egy tizes lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor elgurult az utolsó forint,

és a saját fiam csak úgy rám legyint,

mikor senkim nincs, és nem is lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

. . . milyen jó nekem, hogy vagy nekem . . .

Mikor senkinek se kell a melóm,

s csak úgy össze-vissza lóg a karom,

és a szorongás úgy elővesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor túl sok volt a bor meg a sör,

és az élet szétizél meg agyongyötör,

Mikor egyáltalán nem szeretsz,

Te majd belém karolsz, s hazavezetsz.

. . . milyen jó . . .

. . . milyen jó nekem, hogy vagy nekem . . .

. . . milyen jó, milyen jó . . .

. . . milyen jó, milyen jó . . .

. . . milyen jó nekem, hogy vagy nekem . . .

Mikor nagy lesz már a saját ruhám,

és a családomnak nincs ideje rám,

és a ténfergésből elég lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,

vagy ami még rosszabb, tán megmaradok.

S akkor mindörökre elveszek,

és már nem kell, aki hazavezet.

. . . milyen jó . . .

. . . milyen jó . . .

. . . milyen jó nekem, hogy vagy nekem . . .

. . . milyen jó, milyen jó . . .

. . . milyen jó nekem, hogy vagy nekem . . .

Révész Sándor.

A fény és az árnyék

Játszott a testeden

Kint oly metsző hideg volt

De forróság gyúlt a szívünkben

Téged valódi öröm várt

Amit nem ismertél azelőtt

Sikolyod belehasított az éjbe

S a lányból avatott igazi nőt

Megérintett a végtelenség

Alig értettük, hogy mi történt

Ízlelgettük a szerelem ízét

Játékos gyerekként

Aztán hajnal lett és a nap is felkelt

Elindult az élet

Te szelíden szóltál: soha ne hagyj el

Oly boldogtalan lennék nélküled

Bennem a véred a tűz, ami éltet

Tenger a cseppben e tűz

Benned a vérem a tűz, ami éltet

Hozzád vérszövetség fűz

Ég a sok emlék

Ma ennek a tűznek égnie kell

Rég megfakult szavak és megannyi arc

A múltunk füstként illan el.

Fehér asztal és gyertyafény

Az üvegkehely mellett ott a kés

Remegő ajakkal néztük egymást

És véredet adtad a véremért

Republic- A tűzzel játszom

szöveg: Bódi László

Csak úgy legyen, ahogy lehet

A valóság, ha Rád nevet

Ha törni kell, halj meg nagyon

Amíg vagyok, én folytatom

A tűzzel játszom, félek attól, hogy megéget

Ha rossz volt csak Rád gondoltam

A lángszórókból tűzvirágok nyílnak újra

De szép volt minden álmomban

Vigasztalj, vigasztalj,

Simogass csak a hangoddal,

Te vagy a legszebb kincsem

A tűzzel játszom, egyszer úgy is majd elégek

Csak álom volt, hogy itt voltam

Eljöttem, de jó lesz majd, ha visszatérek

Ha megváltott akit elhagytam...

Dés László.

Gyere most keresek, szavakat, jeleket,

hogy értsd a szem mit lát,

És nevükön nevezek tavakat hegyeket

mondd utánam hát.

Ez a föld az az ég,

Ez a zöld az a kék

Völgy a hegyhez tér,

fogy a hold, süt a nap

a rög alól kel a mag

Tó a parthoz ér.

Ami szép az egyben jó,

Ami kép az egyben szó

Mégis mondd mit érez

a szív itt bent, mondd

mi ez mit a csend idecsent

Hol van erre szó???

Ez a szem, az a száj,

Ez az orr az, az áll,

Arcom ebből áll,

És idenézz:

ez a kéz és ez a váll

ami csak egy érintésre vár!

Ami szép az egyben jó,

Ami kép az egyben szó

Mégis mondd mit érez

a szív itt bent, mondd

mi ez mit a csend idecsent

Hol van erre szó???

Na, na, na na...

Ez a te, az az én

A világ közepén

Az ismeretlen Vár

ez az én, az a te,

És ez a mi tudod -e

Hogy így vagyunk egy pár!

Mosolyogsz nevetek,

Figyelem szemedet,

A gondolat hol jár,

Mosolyogsz nevetek,

Szavakat keresek,

De nem találok már.

Úúú, nézz rám, ami szó volt, mind elnémult,

És a csend végleg mellénk bújt,

Ugye érzed a föld így ringat el.

Bródy- Mit tehetnék érted...

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,

És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek

És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem

Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

( [link] )

Bródy - Semmi sem tökéletes...

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

S ha nincsen gyökerünk-elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai

De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki

Lehet belőle száz is, az az egy többet ér

S ha elfelejtenéd, elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk

A csillagévek óráin egy perc az életünk

Az ember önmagában semmit sem ér

Ha nincsen barátunk-elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges,az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De te is tudod, hogy kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol

S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol

Az ember ezen a Földön csak egyszer él

S ha nincsen barátod-elvisz a szél.

Ghymes: Vágyalku

Félnek a szarvasok,

Régi joggal itt vadásznak

farkasok.

Jó reggelt, jó napot!

Száz levágott békejobbot

árulok.

Bölcs-bolondok várjatok,

Érte voltam, s nem vagyok,

Hát visszafordulok.

Mit dadognak századok,

Hadd hibázzak, hagyjatok,

Hát visszafordulok:

Úgy kezdhetnénk,

Hogy válaszolgatnék,

Úgy végeznénk,

Hogy sírva kérdeznék.

Zorán: Penitencia /Presser Gábor/

Számok, villanások, halkan jár a lift

A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait

Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll

Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr

És szép tisztán szólít magyarul

Nos, ülj le ott és tölts magadnak

Adj időt a gondolatnak

Ráérünk, őszintén mesélj

Na, hogy telt a mélyben ennyi év

Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell

Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel

Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent

S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem

De úgy volt, hogy én kérdezem:

Az intőket miért kaptam

Anyám miért sírt miattam

Mért loptak meg, ha adni jó

Mért vagy Te örök bujdosó

Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért

A titkaidból semmit sem ért

S ki újszülöttet ringat el

Még azt sem tudja, kit nevel

Egy rendőrautó szirénázik épp

Álmaim víztükrébe lép

Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés

Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész

Hm, visszamész, bizony visszamész

D. Nagy Lajos

Csak egy idegen

Néhány percet még táncolj velem,

Legyek holnaptól csak egy idegen,

Ködfoltos fehér hideg reggeleken,

Nem várok rád majd a megszokott helyen

Néhány percig még vigyázok rád,

Kezemben kezed, számhoz ér a szád

Elmondanám most azt, mi el nem mondható,

Megkopott már sok becéző szó

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,

Sok régi emlék bennünk ég,

Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,

Egyedül oly csendes lesz az éj

Néhány percig még mesélj nekem,

Utolsó szavad majd magammal viszem

Nehéz lesz, bár de megyek te is jól tudod,

Szívem visszahúz, de nem maradhatok

Néhány percet még táncolj velem,

S legyek holnaptól csak egy idegen,

Ködfoltos fehér hideg reggeleken,

Nem várok rád majd a megszokott helyen

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,

Sok régi emlék bennünk ég,

Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,

Egyedül oly csendes lesz az éj

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,

Sok régi emlék bennünk ég,

Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,

Egyedül oly csendes lesz az éj

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,

Sok régi emlék bennünk ég,

Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,

Egyedül oly csendes lesz az éj

[link]

Máté Péter: Azért vannak a jó barátok

Az esőt felszárítani úgy sem tudod

A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor

Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Azért vannak a jó barátok

Hogy a rég elvesztett álmot

Visszahozzák néked majd egy szép napon

Azért vannak a jó barátok

Hogy az eltűnt boldogságot

visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod

Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod

Ujjaid közt a kor

Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el.

Azért vannak a jó barátok

Hogy az eltűnt boldogságot

visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Bródy János: Semmi sem tökéletes

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

Ha nincsen gyökered - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai

De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki

Lehet belőle száz is, az az egy többet ér

S ha elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De Te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk

A csillagévek óráin egy perc az életünk

Az ember önmagában semmit sem ér

Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De Te is tudod, hogy kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol

S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol

Az ember ezen a Földön csak egyszer él

S ha nincsen barátod - elvisz a szél, elvisz a szél, elvisz a szél...

Republic/Cipő - Hazudj még nekem

Mondd azt, hogy sohase féljek!

Mondd azt, a tűz el nem éget!

Mondd azt, hogy semmi se fájhat!

Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy ezerszer élek!

Akkor is értesz, ha nem beszélek!

Mondd azt, hogy senki se bánthat!

A sötétben, senki se láthat!

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden!

Minden szó, amit elhittem!

Meleget hozz, hogyha fázom!

Szeress úgy, ahogy kívánom!

Hazudj még nekem!

Ismerős Arcok: Nélküled

Annyi mindent kéne még elmondanom

S ha nem teszem

Talán már nem is lesz rá alkalom

Hogy elmeséljem milyen jó,

Hogy itt vagyunk

S mint a régi jó barátok

Egyet mondunk,s egyet gondolunk...

Mint a villám tépte magányos fenyők,

Mint a vizét vesztett patak,

Mint az odébb rúgott kő,

Mint a fáradt vándor,ki némán enni kér

Otthont,házat,hazát,nyugalmat már többé nem remél...

S bár a lényeget még nem értheted,

Amíg nem éltél nehéz éveket

Történjen bármi,amíg élünk,s meghalunk

Egy vérből valók vagyunk...

Mint a leszakított,haldokló virág,

Mint az ötmillió magyar,

Akit nem hall a nagy világ

Mint porba hullott mag,

Mi többé nem ered

Ha nem vigyázol ránk

Olyanok leszünk mi is nélküled...

Bár a lényeget még nem értheted,

Amíg nem éltél nehéz éveket

Történjen bármi,amíg élünk,s meghalunk

Egy vérből valók vagyunk...

Hogy történjen bármi,amíg élünk,s meghalunk

Egy vérből valók vagyunk...

Egy vérből valók vagyunk...

Kendőbe zárta ősz haját

Ahogy a régi nagymamák

S ha látta, apánk nem figyel

Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed

Így teszi minden jó gyerek

S szomorú szemmel végigmért

S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas

Bár azt mondják, hogy nem igaz

Ott jártak ők, a repülők

És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország

Mely talán ránk is vár

Kell ott fenn egy ország

Amit senki nem talál

Kell ott fenn egy ország

Mely bárkit átölel

Kell ott fenn egy ország

Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember, s mindent lát

Szobánkban ott a nagyvilág

Melyből egy gyermek mit sem ért

Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó

Nem kelti fel már ágyúszó

Csak egy hang szól, halk és fáradt

Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas

Csak hadd mondják, hogy nem igaz

Mit tudnak ők, a repülők

A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország

Mely talán ránk is vár

Kell ott fenn egy ország

Amit senki nem talál

Kell ott fenn egy ország

Mely bárkit átölel

Kell ott fenn egy ország

Amit sosem rontunk el

Zorán: Kell ott fenn egy ország

Szerintem gyönyörű!!!

Amikor összehozta az Isten a világot

a férfiból egy darabot kivágott

Hogy megcsinálja neki belõle a nőt,

Azóta áldják a fiúk teremtõt,

Aki az életnek értelmet adott a

történetet már mindenki hallotta

Van aki él és akad aki halott a

világ a lelkét az ördögnek eladta

Vasánap reggel a templomba' tömeg

Van aki fiatal és van egy csomó öreg

Van aki hiszi és van aki vallja,

Hogy a születés az eleje a halál meg az alja

Az életnek,szerintem tévednek

ehhez semmi köze nincs az éneknek

Remélem érted amirõl éneklek

Hogy bármikor utolérhetlek

Bánattal vagy örömmel

de én harcolok foggal körömmel

Az élettel,a halállal

hogy a jóból egy jó nagy kanállal

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Adjon az ég

Vasárnap reggel a templomba' tömeg,

Van aki fiatal és van egy csomó öreg,

Van aki hiszi és van aki vallja,

Hogy van aki a hangját hallja,

és mindent lát a szívén át

és ha baj van benyom egy szirénát.

Ha kinyújtod õ majd fogja a kezed

és mindenen keresztülvezet

Bánattal vagy örömmel

de én harcolok foggal körömmel

Az élettel,a halállal

hogy a jóból egy jó nagy kanállal

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Adjon az ég

Van aki ésszel,van aki pénzzel

Van aki egyszerû puszta kézzel,

Van aki tudja,van aki érti,

Van aki az életét se félti.

Van aki mindig,van aki egyszer,

Van aki gyûlöl,van akinek tetszel,

Van aki ellened van aki érted,

Úgy kapod ahogy kérted

Az életedet ugy kapod ahogy...

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Adjon az ég

Adjon,adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Mindent amit szeretnék

Adjon az ég

Adjon az ég,Wow!!

tankcsapda adjon az ég

LGT-Adamis Anna: Vallomás

Előbb lépnek el a hegyek,

Előbb szólnak rád a kövek,

Előbb megy vissza a folyó,

Mint téged elér egy szó.

Előbb téved el egy madár,

Mint még egyszer az, ki végre rád talált.

Az vagy nekem mint földnek az ég,

Az vagy nekem, mint égnek a kék,

Az vagy nekem, mint télnek a hó,

Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak,

Előbb csalhatod meg magad,

Előbb felejted el neved,

Mint elengedném két kezed,

Előbb ne lássam az eget,

Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,

Az vagy nekem, mint égnek a kék,

Az vagy nekem, mint télnek a hó,

Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Csak havazás -

ez hát a tél,

és nem volt soha más.

S a hulló hó,

mint puha takaró;

s mit betakar: mindegy miért,

de véget ért,

csak kis idôre szólt.

Ha fáj is, mondd,

hogy vége, ennyi volt!

Mert jön a nyár -

kitisztul ég és láthatár.

S ha majd múlik a szerelem,

ott marad a szíveden,

ha nem is látod már;

mint nappal fenn a Hold.

Hát bátran mondd,

ha vége: ennyi volt!

Csak körforgás -

ez hát az élet,

nem lesz soha más.

Mert véget ér,

minden ősz és tél

a tavasz és a nyár.

Hát mondd, hogy nem is fáj,

Good bye!

Szabó Ági szövege, Zsédenyi dala

[link]

másik hangszerelésben, kicsit bossanovásan, szintén Kökény

Érdekes ez a dal, köszi, hogy megmutattad. Eredetileg Tolnay Klári énekelte, de nem találom, mikori szerzemény