Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Bakó, mi fakó, fejetlen tőke,

Francia urak levágott fője.

Gurul alant az őszi sárban,

Nincs már több hely a kosárban.

Agyamban lángoló lábnyomok,

nem pihenek, inkább még rányomok,

kutyaette fene, rúgja meg a ló,

vigyen el engem is a kaszáló bakó.

Gyászom szűnni nem akar,

nem apad, hasogat.

Pihenőt! - tarthatna!

Fellángol az agyamban.

Lábnyomában csak méreg volt, más semmi.

Könnyű a közönyt tettetni.

Róla szólt minden álmom,

Szívemben őrzőm a gyászom.

Testére szórt hamuval

Hátára vett batyuval

Világgá ment bánatában

Fű nem nőtt a lábnyomában.

Megássa síromat,

belerak, sírogat,

hazamegy estére,

hamut szór testére.

Szempilla rezgése,

szép lánynak nézése

visz téged romlásba,

sírodat megássa.

Adja Jézus Allahnak a vizet,

amiért Allah insallahhal fizet,

Buddha erre beszól, bismillah,

nem hiányzik önről a szempilla?

Helyretesz most Roger mindent,

Tilolja is már a kendert.

Allahot borral itatja,

Jézus kezébe a Koránt adja.

Ülve a valeriánás asztalnál

allahba-buddhába vonszolnál,

de főzz inkább fokhagymás szöglevest,

az engem tutifix helyretesz.

Bendő tömve,

malac ölve,

hurka sütve,

a rab ülve.

Szépen ha eljöttek volna,

fennségesen lettek volna,

pompázatos asztalkendő,

tele gyomor, tüdő, bendő.

Oda lett a nóta vége,

Nem jöttek el estebédre.

Hiába volt minden készen,

Terítve az asztal szépen.

Hiányozni? Sose mondanám meg...

Leúszott a dinnyehéj, és voltam unokáiddal,

bablevest főztünk a kertedben, micsoda csoda,

hol is laksz? Nekem is mennem kell oda.

Uram vigyázz rá ott fent az évben,

Oly fiatalon még nem ezt érdemelte,

Nem látja felnőni drága unokáit,

A családjának fog igazán hiányozni.

Mátkaság sok lánynak vágya,

de hipp-hopp kihül nászuk ágya.

Gyorsan jön a hidegzuhany,

nem ily férfit kértem, Uram !

Állnak, vagy mit csinálnak?

Holnap elmész a hegyekbe,

a rigófüttly, az meggyógyít,

sok napod bizalmas társaság,

de elég veszélyes mátkaság.

Naprakész medvék és menyecskék

a bodzamezőn rigót imitálnak,

míg a kecskék sajtfejésre várnak,

és az eretnekek megkövülve állnak.

Oda holnap elmegyek,

ahol várnak a hegyek,

rigófütty és bodzafa,

feltöltenek sok napra.

Szépet láttam én is sokat,

nem adom fel napjaimat,

vár még rám a ezer csoda,

eljöhetsz velem te is oda.

Percei vannak csak hátra,

reszket már keze és lába.

Véget ér a hosszú élet,

Megért rosszat és sok szépet.

Bágyadt Béla vasutas

fáradtan ül a peronon,

kezében jegylyukasztó,

vajon hova peregnek percei?

Teszem a dolgom mélán,

Nézi ezt csendben a Bélám.

Azt mondja, ő nagyon fáradt,

A melegtől ugyancsak bágyadt.

Kopog a szemem,

mert alig eszem,

paprikát veszem,

kosárba teszem.

Fogorvosra nem gondolok,

pedig lenne egy pár dolog,

tartófogam lityeg-lotyog,

a pénztárcám meg csak "kopog".

Odva van a fának,

és a rossz fogának.

Ezért bízza Olga

egy jó fogorvosra.

itten álltam bé-kávézva,

hányingerrel kapaszkodva,

csodabogár nézett le rám,

otthona volt a fa odva,

Kezedet most megfogom,

bocsánatot kérve,

nem figyeltem a kiírást,

rég jártam már itten.

"Udvarban" volt az utolsó szó,

Kezdőnek az lett volna jó.

Ezt én elnézem neked,

szorosan fogom a kezed.

Eljő egyszer az az idő,

amikor a gyermek felnő,

nehéz szívvel elengeded.

amikor kell fogja kezed.