MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Vannak nehézségek az életben, igen, de megfutamodni tőlük butaság lenne, hiszen azok nem is nehézségek valójában a cél felé vezető úton, hanem kihívások, megoldandó feladatok.

Élhetem az életem, mert megadatott, aminek örülni kell, még ha nehézségek ia vannak.

Elet-e az, hogy nincsen berletem? Leszek majd ellenör, azt mindig kerhetem, a hamis jegyeket össze is tephetem, a gonoszok eletet, örömmel elhetem...

Porondja a létnek, koporsóban fekszik az élet, már előre tudja a lélek,egyszer elmúlik a testbezárt élet.

Izzitja a sivatag homokjät a nap vörös korongja, ahol tikkadt läbnyomok, szöcskenyäjak es egy csoffadt gitär a szereples porondja...

Rendületlenül hajtom, búcsúlevelet írni badarság, sok szép vár még rád, meglátod csak pengesd gitárod, a sivataghomokjában keress egy lábnyomot, találsz egy lányt ki szívedben hagy nyomot, fekete hajával arcodat simítja, tekintetével lelkedet izzítja.

Levet inni a szölönek szoktäk egyszerübb helyeken, nälam kakajjofäk teremnek a kertben, igy en a kakajjo levet iszom megtörve bär de rendületlenül.

Finom volt ma az ebéd, talán holnap megiszom majd a levét.

Almába harapott, szétáradt a szájában az alma édesen savanyú leve, ekkor a nyelv ízlelőbimbói küldték az üzenetet az agyának: nagyon-nagyon finom!

Leléptem búcsúlevelet írni, dobozba teszem majd a szárított tevesült mellé, ami mellesleg pennával van spékelve és tintával fűszerezve, aztán felakasztom a kedvenc sivatagi fánkra ott délkeleten az oázis mellett jobbra, és nagyon remélem, hogy nem a gombfocicsapat találja meg, mert azok azonnal befalnák a sültet, a levelet meg kidobnák a tratvába a többi, még meg nem sütött teve trágyával telt almába.

Kinja volt több is mint öröme nyäron, Ez a sok kin csak növelte kärom,pennäjät bemärtva bucsuzott levelben,hülye lett a versem, intek mert leleptem...

Örökségét és becsületét már rég eljátszotta, pennáját tintába mártotta, búcsúlevelét megírta, majd felakasztotta magát, ne legyen több kínja.

Felélte a szülői örökségét .

Felélte neje a vagyonát, s micsoda dőreség, hogy nem tevére cserélte, mikor az náluk hagyomány, nem kell ehhez nagy tudomány.

Látom a napot reggel.

Egy Hansika egy doboz, bársony szív a másik, messze földi pázsit, narancsliget, kiszáradt oázis, méla tevék a lápon, ahogyan most látom.

Helyes fijju az sok van a vilägon, de olyan okos es szep mint Hansika csak egyetlen egy...-DD

Dobozban messze földről hoztam szívem, bársonyba csomagolva csakis neked, mert úgy gondoltam ez így lesz helyes.

Ágyba vinnélek bármikor, csókolnám a lila pizsamád egész éjjel, de mi van, ha Hansika megzavar, felcsönget a portáról, hogy az estebédet hozza dobozban?

Nehéz az élet veled is, az ember a lelkét kiteszi, de csak az az átkozott kocsma hoz lázba, ahelyett, hogy engem vinnél az ágyba.

Kissé? Az tök jó, az enyém már akkora, hogy nem tudom a hasamban cipelni, két fiú hozza utánam talicskával, majd leszakad a karjuk, olyan nehéz.

Mája megnagyobbodott kissé.

Rájuk nézett a rája, gondolata ezek nem lesznek jók vacsorára mára, egyiknek pöttyös, másiknak zsír a mája.

Emelkedni fog a vízállás tuti, és a kifli ára is majd idővel, és ahogy a vonták jönnek-mennek, belefárad a parti őrség, nyugodtan találkozhat, ütköződhet és süllyedhet bárki, a kutya se figyel rájuk.

Vontäk talälkozäsa Budapestnel tilos a Dunän, ma delben a vizälläs tetözik, a kifli ära jövö heten sem fog emelkedni.

Alázva érezte magát, amikor felelősségre vonták.

Íze milyen volt nem tudom, mind lecsúszott a torkodon, csak ráncoltam a homlokom látván, bukdácsolsz a dombokon kuncsaftra vadászva, s engem halálra alázva.

szämban az ize a mulo koroknak, az ad csak izt a kiszäradt toroknak,sok laza teremtmeny Kundschaftra vadäszik,van aki tämolyog, es van aki haläszik..eljen a Jägermeister, a mulo korok ize...