MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Rendületlenül hajtom, búcsúlevelet írni badarság, sok szép vár még rád, meglátod csak pengesd gitárod, a sivataghomokjában keress egy lábnyomot, találsz egy lányt ki szívedben hagy nyomot, fekete hajával arcodat simítja, tekintetével lelkedet izzítja.

Levet inni a szölönek szoktäk egyszerübb helyeken, nälam kakajjofäk teremnek a kertben, igy en a kakajjo levet iszom megtörve bär de rendületlenül.

Finom volt ma az ebéd, talán holnap megiszom majd a levét.

Almába harapott, szétáradt a szájában az alma édesen savanyú leve, ekkor a nyelv ízlelőbimbói küldték az üzenetet az agyának: nagyon-nagyon finom!

Leléptem búcsúlevelet írni, dobozba teszem majd a szárított tevesült mellé, ami mellesleg pennával van spékelve és tintával fűszerezve, aztán felakasztom a kedvenc sivatagi fánkra ott délkeleten az oázis mellett jobbra, és nagyon remélem, hogy nem a gombfocicsapat találja meg, mert azok azonnal befalnák a sültet, a levelet meg kidobnák a tratvába a többi, még meg nem sütött teve trágyával telt almába.

Kinja volt több is mint öröme nyäron, Ez a sok kin csak növelte kärom,pennäjät bemärtva bucsuzott levelben,hülye lett a versem, intek mert leleptem...

Örökségét és becsületét már rég eljátszotta, pennáját tintába mártotta, búcsúlevelét megírta, majd felakasztotta magát, ne legyen több kínja.

Felélte a szülői örökségét .

Felélte neje a vagyonát, s micsoda dőreség, hogy nem tevére cserélte, mikor az náluk hagyomány, nem kell ehhez nagy tudomány.

Látom a napot reggel.

Egy Hansika egy doboz, bársony szív a másik, messze földi pázsit, narancsliget, kiszáradt oázis, méla tevék a lápon, ahogyan most látom.

Helyes fijju az sok van a vilägon, de olyan okos es szep mint Hansika csak egyetlen egy...-DD

Dobozban messze földről hoztam szívem, bársonyba csomagolva csakis neked, mert úgy gondoltam ez így lesz helyes.

Ágyba vinnélek bármikor, csókolnám a lila pizsamád egész éjjel, de mi van, ha Hansika megzavar, felcsönget a portáról, hogy az estebédet hozza dobozban?

Nehéz az élet veled is, az ember a lelkét kiteszi, de csak az az átkozott kocsma hoz lázba, ahelyett, hogy engem vinnél az ágyba.

Kissé? Az tök jó, az enyém már akkora, hogy nem tudom a hasamban cipelni, két fiú hozza utánam talicskával, majd leszakad a karjuk, olyan nehéz.

Mája megnagyobbodott kissé.

Rájuk nézett a rája, gondolata ezek nem lesznek jók vacsorára mára, egyiknek pöttyös, másiknak zsír a mája.

Emelkedni fog a vízállás tuti, és a kifli ára is majd idővel, és ahogy a vonták jönnek-mennek, belefárad a parti őrség, nyugodtan találkozhat, ütköződhet és süllyedhet bárki, a kutya se figyel rájuk.

Vontäk talälkozäsa Budapestnel tilos a Dunän, ma delben a vizälläs tetözik, a kifli ära jövö heten sem fog emelkedni.

Alázva érezte magát, amikor felelősségre vonták.

Íze milyen volt nem tudom, mind lecsúszott a torkodon, csak ráncoltam a homlokom látván, bukdácsolsz a dombokon kuncsaftra vadászva, s engem halálra alázva.

szämban az ize a mulo koroknak, az ad csak izt a kiszäradt toroknak,sok laza teremtmeny Kundschaftra vadäszik,van aki tämolyog, es van aki haläszik..eljen a Jägermeister, a mulo korok ize...

Feltételezem az éjszaka teremtménye vagyok, nálam mindig sötét van, de figyelmem nem lankad, múló korok íze a számban.....

Nyomokban a dorkodban, de mi az vajon, nem tudhatom, de Kajati Karthagóját ismerem, bár rohadt narancsról ott nincs sok szó, mint ahogy kutyáról sem, se bogárről se kolbászról vagy horgászról, legalábbis ahogy én tudom vagy feltételezem.

Tyúkólban guggoltam legújabb dorkomban,s mit láttam, a talpán tyúkszar volt nyomokban.

"Haläl rätok, büdös tyukok" zsembelt a gazdasszony, mert Ö volt az erösebb ällat a tyukolban.

Szól a gyerek csitt, énekel egy csíz, hallgatom a dalát, de jaj egy csacska macska, torkán van a mancsa, csízre vár a halál.