Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

A múlt dallamát dúdolod,

de gitárod rég megkopott,

a csend ölében szunnyad már,

de álmaidban újra száll.

A kották sárga lapjain.

még ott remeg egy régi hang,

de ujjaid már nem találják,

mit egykor játszottál bátyám.

Az éjjel néha rád kacsint,

egy dallamot hoz álmodik,

de reggelre csak csend marad,

s egy húr jajgatva pattan.

Ábrándképed lóg a falon

a kopott pianínó fölött,

de az élet a kép mögül

más világba költözött,

nem játszol már bugivugit,

nem veszel föl csipkebugyit,

pulóvert kötsz rakásra,

s biztosítást az omladozó lakásra.

Lábnyomom a parton halvány,

messze tűnik, akár egy ábránd,

sós köd ül a szél nyomán,

suttog, hív a mély talány,

csillan a holdfény a vízen,

árnyam táncol nagy ívben,

s ahogy a habok ölelnek,

gondolataim mélyebbre merülnek.

Parti lakom homokjában

átgondolom hamarjában,

milyenek a hullámok,

mit remélek, mit várok,

tudják-e, hogy tovább visznek,

vagy ledarálnak réteslisztnek,

összecsapnak, dagasztanak,

és a nyirkos haraszt alatt

nem mászom már meg a falat.

Hello, szia, szevasz,

újra itt a tavasz.

Ablakom alatt nyílik az orgona,

felettem szól egy zongora.

Szavakat hányok egymás hátára,

gyertek vissza a pályára.

Ne játszak már itt magamban,

virággal a hajamban.

a soraid között olvasva, szerintem klasszat irtäl...

igyunk a bukäsra...

Véget ért egy korszak a mával,

szépségével, bújával bajával.

Azt hittem innen megyek nyugdíjba,

de már csak menekülök ordítva.

Nektek adtam legszebb éveimet, ti kutyák

s ti csak néztek, mint bárgyú pulyák.

Jöttök itt mindenféle új hóborttal,

pedig a tudás érik a korral.

Legyen hát nektek minden nap olyan nehéz,

mint nekem a legkönnyebb remélt.

Döljetek végképp dugába,

Hagy igyak a bukásra.

Pajta takarta, a lány akarta,

a legény csak a pesót nézte,

így nem lett a lány vitéze.

Az articsóka farmon

karámban, ketrecben

leszel a kedvencem?

Falon borsó, lyukas gatya,

ki volt az atya Downton Abbeyben

vagy hol? Kriszta nővér Brinkmannal

sérült zománcos hűtőbe réved,

ahol én is látlak téged, de hiába látlak,

Blazsej Irinával megyek a semmibe,

Downton Abbeybe.

Tudod, akkor Szingapúrban,

mikor a kígyóföldet túrtam, megkedveltelek,

és mit mondtam, Honoluluba megyek veled?

De nem, az csak kósza álom...

Miközben a tizenkettes villamost várom,

feldobok egy szárnyas állatot és három pesót,

ez neked is megfelelő állapot?

A libát megeszi a macska vagy a kecske,

kedvtelve nevetve rejtelmes helyeken

nem lehetek gyerekecske.

Nem fittyet, borsót hányt a falra,

Szerelmeseket nem csűr, pajta takarta.

A hűtőgép se volt áram nélkül,

De üresen tátongott, zománca sérült.

Nem sikerült a döglött hal sütése,

Élve ficánkolt az asztalra kerülve.

A liba is mellette gágogott,

Az asztal terítője lángra kapott.

Lyukas volt a csíkos gatya mindkét zsebe,

Csak egyetlen peso maradt meg benne.

Bocsánatát kérem Rogernak a versemért,

Mert kiforgattam, átírtam az övét.

Csíkos gatyám kurcában kétszáznegyven peso,

azzal megyek a szentesi vásárba, a szentségek házába,

libám nyakán bilincs, s ahhoz kötve villanyrezsó,

ha van más, ha nincs, süssünk libát, ne a döglött halat,

kinek jut, kinek nem jut, mégis marad valamicske holnapra,

ha máshol nem, az áramtalan hűtőgépben olvadva,

még jó, hogy nem tömtük meg feleslegesen,

és nem állunk bosszút a szerelmeseken,

kik a csűr rejtekében hágnak

fittyet hányva a gyarló világnak.

elästam a csatabärdot, minek ez a herce hurca?

Szentesnel van egy nagy folyo, ugy hivjäk öt, hogy a Kurca...

furcsa mär az egesz viläg, furcsa benne minden ember,

a tömegben bologatnak, de harcolni egyik sem mer,

hiänyzik a kabätgombom, oda lett a becsületem,

kapus nelkül nincs mär foci, igy ment tönkre az eletem,

gombfocival vivtam csatät, gyerekkorom szep emleke,

karcos lett a szep nagy asztal,minden ebed jo kelleke,

fakanällal a kezeben, berontott a dräga anyäm,

nem mondhatom, hogy betojtam, de pisis lett a csikos gatyäm...

elästam a csatabärdot, minek ez a herce hurca?

Szentesnel van egy nagy folyo, ugy hivjäk öt, hogy a Kurca...

furcsa mär az egesz viläg, furcsa benne minden ember,

a tömegben bologatnak, de harcolni egyik sem mer,

hiänyzik a kabätgombom, oda lett a becsületem,

kapus nelkül nincs mär foci, igy ment tönkre az eletem, gombfocival vivtam csatät, gyerekkorom szep emleke, karcos lett a szep nagy asztal,minden ebed jo kelleke, fakanällal a kezeben, berontott a dräga anyäm,

nem mondhatom, hogy betojtam, de pisis lett a csikos gatyäm...

Muter lisztes szitája a phuketi birtokon,

az volt az igazi őshonom, kókuszpálma,

csili, pandan, és a citromfa alá állva azt hittem,

nagy vagyok, és nyomot hagyok magamról ott.

Később a Phuketen kívüli kedvesem

azt súgta szerelmesen, menjünk inkább Malagába,

hisz az élet ott se drága, tomboljon a flamenco,

nem az számít, where you go, hanem amit érzel,

hát elmentünk oda kevés pénzzel.

Majd máshova is mentünk.

busz híján hajójegyet vettünk,

sátorban aludtunk vagy sátor nélkül,

akár jegesmedvével is végül,

nargilét pipáztunk kóros szenvedéllyel,

a csikket reggel kígyó vitte széjjel,

kecsketejet ittunk, ez nagyon fontos titkunk,

és van még sok más is, így lett a miénk

a sivatagtalan oázis.

Hejj, felebarátim, fogadjátok tippem,

mit most elárulok néktek itten,

kenjétek a fabulont egy szexi pőre nőre,

s gondotok elszáll egy kevéske időre.

Jägerfelsö, jägeralso,

cidrizek hät belebujok,

sok rajtam a kitüntetes,

vällam huzzäk mär a sulyok,

vitorläzni ugy szeretnek,

regi nyarak emlekere,

cicitlen az en kis babäm,

feküdj ide a kevere,

szeretem a pipäm füstjet,

meg a rigok szerenädjät,

van egy hires nagy növenyem,

a virägjät meg a nädjät,

Phuket selymes homokjäban,

ülnek most a kedvesemmel,

Fö etkezes sült hal lenne,

nem küzdenek levesemmel,

madärtejet elszürcsölnem,

ha Enissa szorgoskodna,

Ne hozz semmit, csak magadat,

s gyere ki a birtokomra,

Paris särcsimbokos porän, a zsandärsäg ül a lovän,

meghallgatja az imämat, ne fogdosd mär a pipämat,

Mert a pipa öreg darab, nagyapäm is fujta, szitta,

mig a Mutter keztördelve, ket kezeben lisztes szitta,

esdekelt az eletemert, Villon fiam nem gazember,

dugjäk inkäbb a dutyiba, meglepni majd onnan nem mer,

älmodozik majd a priccsen, älmodozik sok sok länyrol,

egy szep lorol, karabelyrol, meg egy rozzant talicskärol,

Kukás ül a kukakocsin, bajusza a hüvelyében,

pipás fúj a tamagocsin basszushangot hülye mélyen,

lábánál a nyúlfiak kontrát énekelnek -

rúgj beléjük, s akkor rögtön félremennek.

Ó Rozalinda, pampák virága,

epedek érted minden nap hiába,

elázik a hold a könnyeimtől,

te meg csak röhögsz a pamlagon.

Egy nyers krumplit rägicsälok,

saras lett a pofäm,

Merengek a messzi multon,

tudom kicsit profän,

ugy terveztem mosogatok,

elmeletben talän,

Kädär kepet nezegetem,

az ebedlö falän,

Hol van mär a regi rendszer,

bilin ülö korszak,

Hallgattam en a meseket,

voltak benne borzak,

merengtem a messzi jövön,

mi lesz majd belölem?

kukäs volt a vägyam vägya,

elhappoltäk tölem

Kendermagos az en tyukom,

szöre fenyes mert kefelem,

azt mondta a szomszed kakas,

gyerek lesz ott, ha megelem,

Rámhány a pakompartos mókus,

otthonom az intenzív, a Rókus,

csövön lógok a báránnyal,

kacsanyerítős páfránnyal,

a nővér csábosan vigyorog,

ez tényleg én vagyok amott?

(Nemrég még kondoron szálltam Szingapúrba,

hol a thai malac arcát a homokba fúrta,

és szólt és szólt a kínai rock and roll,

most meg mi vagyok, ki vagyok, hol?)

Szél hordja az élet porát,

Macska issza egér borát.

Kakas ugat, kacsa nyerít,

Julcsa pofozza a Ferit.

Nyúl fut versenyt a csigával,

Százlábú a bal karjával

Ölelgeti a kis bárányt,

Fejére egy mókus ráhányt.

Megbolondult ez a világ,

Nem is mondok érte imát.

Ércek, fények, semmiségek,

ágytálba bújó rémek,

ezek aggasztanak téged?

Mikor csövön lógok az intenzia

harmadik asztalán, longekszpós képem

rólad még lesz talán, a gyerekek a fűben

fűszerrel játszanak, az ablakon

a virágok még mindig látszanak.

Highkeyben kiégett képek,

a színek eltüntek, a feketék szépek,

rebben a nyárfa az ablak alatt,

ez még neked is túl nagy falat.

Látod az idő is elszaladt,

mások ledöntenek minden falat.

És nekünk,ami maradt:

betűk, képek,

élcek,fények,

ágy alatt a rémek,

elérhetetlen hiú remények.

Elmebeteg menyecske

szép gondolat,

nekem pont az lenne

megfelelő falat.

(De máshol voltam mostanában,

más az álmom, mint általában.)

Duplexpo, kos és #virág,

miért jó KL-ben gondolni rád...

Vonalak a tájunkban

mikor találkoznak,

bakker, elkárhoznak.

Elmebeteg eretnekre

egy menyecske szemet vetne?

Egy elmebeteg eretnek,

zengeti a teret meg,

Görögtűzre szenet vet,

tóba vizet csepegtet.

Kályhacsővel fuvoláz,

cethallal paroláz

Ha ez nem lenne elég,

hátán cipel egy tevét.

Bekormolja a napot,

elveti a parlagot.

Szatyorként hord kalapot,

üdvözli a tegnapot.

Míg fejére puklit nem kapott.

Akkor aztán helyreállt,

kis fejében a világ.

A gólya apropóján

elmerengtem a folyónál

a halak úgy megrémültek

engem látva elrepültek.

Egy gólyának hosszú csőre

meg a tolla és a bőre

levált róla, ugye, hiszed?

a magasba emelkedett.

A torony apropóján

elmerengtem három gólyán

és két halon,

akik megpróbáltak

felmászni a falon.

A halak nyelve összeakadt,

a gólyák füle kettészakadt,

bepólyálták gézkötéssel,

s gratuláltak kézfogással,

milyen jó nap is ez a mai.