Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Pajta takarta, a lány akarta,

a legény csak a pesót nézte,

így nem lett a lány vitéze.

Az articsóka farmon

karámban, ketrecben

leszel a kedvencem?

Falon borsó, lyukas gatya,

ki volt az atya Downton Abbeyben

vagy hol? Kriszta nővér Brinkmannal

sérült zománcos hűtőbe réved,

ahol én is látlak téged, de hiába látlak,

Blazsej Irinával megyek a semmibe,

Downton Abbeybe.

Tudod, akkor Szingapúrban,

mikor a kígyóföldet túrtam, megkedveltelek,

és mit mondtam, Honoluluba megyek veled?

De nem, az csak kósza álom...

Miközben a tizenkettes villamost várom,

feldobok egy szárnyas állatot és három pesót,

ez neked is megfelelő állapot?

A libát megeszi a macska vagy a kecske,

kedvtelve nevetve rejtelmes helyeken

nem lehetek gyerekecske.

Nem fittyet, borsót hányt a falra,

Szerelmeseket nem csűr, pajta takarta.

A hűtőgép se volt áram nélkül,

De üresen tátongott, zománca sérült.

Nem sikerült a döglött hal sütése,

Élve ficánkolt az asztalra kerülve.

A liba is mellette gágogott,

Az asztal terítője lángra kapott.

Lyukas volt a csíkos gatya mindkét zsebe,

Csak egyetlen peso maradt meg benne.

Bocsánatát kérem Rogernak a versemért,

Mert kiforgattam, átírtam az övét.

Csíkos gatyám kurcában kétszáznegyven peso,

azzal megyek a szentesi vásárba, a szentségek házába,

libám nyakán bilincs, s ahhoz kötve villanyrezsó,

ha van más, ha nincs, süssünk libát, ne a döglött halat,

kinek jut, kinek nem jut, mégis marad valamicske holnapra,

ha máshol nem, az áramtalan hűtőgépben olvadva,

még jó, hogy nem tömtük meg feleslegesen,

és nem állunk bosszút a szerelmeseken,

kik a csűr rejtekében hágnak

fittyet hányva a gyarló világnak.

elästam a csatabärdot, minek ez a herce hurca?

Szentesnel van egy nagy folyo, ugy hivjäk öt, hogy a Kurca...

furcsa mär az egesz viläg, furcsa benne minden ember,

a tömegben bologatnak, de harcolni egyik sem mer,

hiänyzik a kabätgombom, oda lett a becsületem,

kapus nelkül nincs mär foci, igy ment tönkre az eletem,

gombfocival vivtam csatät, gyerekkorom szep emleke,

karcos lett a szep nagy asztal,minden ebed jo kelleke,

fakanällal a kezeben, berontott a dräga anyäm,

nem mondhatom, hogy betojtam, de pisis lett a csikos gatyäm...

elästam a csatabärdot, minek ez a herce hurca?

Szentesnel van egy nagy folyo, ugy hivjäk öt, hogy a Kurca...

furcsa mär az egesz viläg, furcsa benne minden ember,

a tömegben bologatnak, de harcolni egyik sem mer,

hiänyzik a kabätgombom, oda lett a becsületem,

kapus nelkül nincs mär foci, igy ment tönkre az eletem, gombfocival vivtam csatät, gyerekkorom szep emleke, karcos lett a szep nagy asztal,minden ebed jo kelleke, fakanällal a kezeben, berontott a dräga anyäm,

nem mondhatom, hogy betojtam, de pisis lett a csikos gatyäm...

Muter lisztes szitája a phuketi birtokon,

az volt az igazi őshonom, kókuszpálma,

csili, pandan, és a citromfa alá állva azt hittem,

nagy vagyok, és nyomot hagyok magamról ott.

Később a Phuketen kívüli kedvesem

azt súgta szerelmesen, menjünk inkább Malagába,

hisz az élet ott se drága, tomboljon a flamenco,

nem az számít, where you go, hanem amit érzel,

hát elmentünk oda kevés pénzzel.

Majd máshova is mentünk.

busz híján hajójegyet vettünk,

sátorban aludtunk vagy sátor nélkül,

akár jegesmedvével is végül,

nargilét pipáztunk kóros szenvedéllyel,

a csikket reggel kígyó vitte széjjel,

kecsketejet ittunk, ez nagyon fontos titkunk,

és van még sok más is, így lett a miénk

a sivatagtalan oázis.

Hejj, felebarátim, fogadjátok tippem,

mit most elárulok néktek itten,

kenjétek a fabulont egy szexi pőre nőre,

s gondotok elszáll egy kevéske időre.

Jägerfelsö, jägeralso,

cidrizek hät belebujok,

sok rajtam a kitüntetes,

vällam huzzäk mär a sulyok,

vitorläzni ugy szeretnek,

regi nyarak emlekere,

cicitlen az en kis babäm,

feküdj ide a kevere,

szeretem a pipäm füstjet,

meg a rigok szerenädjät,

van egy hires nagy növenyem,

a virägjät meg a nädjät,

Phuket selymes homokjäban,

ülnek most a kedvesemmel,

Fö etkezes sült hal lenne,

nem küzdenek levesemmel,

madärtejet elszürcsölnem,

ha Enissa szorgoskodna,

Ne hozz semmit, csak magadat,

s gyere ki a birtokomra,

Paris särcsimbokos porän, a zsandärsäg ül a lovän,

meghallgatja az imämat, ne fogdosd mär a pipämat,

Mert a pipa öreg darab, nagyapäm is fujta, szitta,

mig a Mutter keztördelve, ket kezeben lisztes szitta,

esdekelt az eletemert, Villon fiam nem gazember,

dugjäk inkäbb a dutyiba, meglepni majd onnan nem mer,

älmodozik majd a priccsen, älmodozik sok sok länyrol,

egy szep lorol, karabelyrol, meg egy rozzant talicskärol,

Kukás ül a kukakocsin, bajusza a hüvelyében,

pipás fúj a tamagocsin basszushangot hülye mélyen,

lábánál a nyúlfiak kontrát énekelnek -

rúgj beléjük, s akkor rögtön félremennek.

Ó Rozalinda, pampák virága,

epedek érted minden nap hiába,

elázik a hold a könnyeimtől,

te meg csak röhögsz a pamlagon.

Egy nyers krumplit rägicsälok,

saras lett a pofäm,

Merengek a messzi multon,

tudom kicsit profän,

ugy terveztem mosogatok,

elmeletben talän,

Kädär kepet nezegetem,

az ebedlö falän,

Hol van mär a regi rendszer,

bilin ülö korszak,

Hallgattam en a meseket,

voltak benne borzak,

merengtem a messzi jövön,

mi lesz majd belölem?

kukäs volt a vägyam vägya,

elhappoltäk tölem

Kendermagos az en tyukom,

szöre fenyes mert kefelem,

azt mondta a szomszed kakas,

gyerek lesz ott, ha megelem,

Rámhány a pakompartos mókus,

otthonom az intenzív, a Rókus,

csövön lógok a báránnyal,

kacsanyerítős páfránnyal,

a nővér csábosan vigyorog,

ez tényleg én vagyok amott?

(Nemrég még kondoron szálltam Szingapúrba,

hol a thai malac arcát a homokba fúrta,

és szólt és szólt a kínai rock and roll,

most meg mi vagyok, ki vagyok, hol?)

Szél hordja az élet porát,

Macska issza egér borát.

Kakas ugat, kacsa nyerít,

Julcsa pofozza a Ferit.

Nyúl fut versenyt a csigával,

Százlábú a bal karjával

Ölelgeti a kis bárányt,

Fejére egy mókus ráhányt.

Megbolondult ez a világ,

Nem is mondok érte imát.

Ércek, fények, semmiségek,

ágytálba bújó rémek,

ezek aggasztanak téged?

Mikor csövön lógok az intenzia

harmadik asztalán, longekszpós képem

rólad még lesz talán, a gyerekek a fűben

fűszerrel játszanak, az ablakon

a virágok még mindig látszanak.

Highkeyben kiégett képek,

a színek eltüntek, a feketék szépek,

rebben a nyárfa az ablak alatt,

ez még neked is túl nagy falat.

Látod az idő is elszaladt,

mások ledöntenek minden falat.

És nekünk,ami maradt:

betűk, képek,

élcek,fények,

ágy alatt a rémek,

elérhetetlen hiú remények.

Elmebeteg menyecske

szép gondolat,

nekem pont az lenne

megfelelő falat.

(De máshol voltam mostanában,

más az álmom, mint általában.)

Duplexpo, kos és #virág,

miért jó KL-ben gondolni rád...

Vonalak a tájunkban

mikor találkoznak,

bakker, elkárhoznak.

Elmebeteg eretnekre

egy menyecske szemet vetne?

Egy elmebeteg eretnek,

zengeti a teret meg,

Görögtűzre szenet vet,

tóba vizet csepegtet.

Kályhacsővel fuvoláz,

cethallal paroláz

Ha ez nem lenne elég,

hátán cipel egy tevét.

Bekormolja a napot,

elveti a parlagot.

Szatyorként hord kalapot,

üdvözli a tegnapot.

Míg fejére puklit nem kapott.

Akkor aztán helyreállt,

kis fejében a világ.

A gólya apropóján

elmerengtem a folyónál

a halak úgy megrémültek

engem látva elrepültek.

Egy gólyának hosszú csőre

meg a tolla és a bőre

levált róla, ugye, hiszed?

a magasba emelkedett.

A torony apropóján

elmerengtem három gólyán

és két halon,

akik megpróbáltak

felmászni a falon.

A halak nyelve összeakadt,

a gólyák füle kettészakadt,

bepólyálták gézkötéssel,

s gratuláltak kézfogással,

milyen jó nap is ez a mai.

Bábel tornya

intő példa.

Ne törekedj

túl magasra!

Lakodalomban vígad a nép,a kocka el van vetve.

Láncra verve táncol ott ,három loncsos medve.

A főétel is saláta,falja is a császár,

álmosan rebben,sarokban a páfrány.

A Rubikon is lomha lett,nem lehel már párát,

Bábel tornyáig ringat egy három fejű sárkányt.

Cézár fia, Burkus, a tanyavilág

marcona lobonca úgy veti rá

magát a vétlenül mozduló

koloncra, mint vércse a sáskára

vagy szárcsa a patakban

vergődő társára, majd mondja,

kedves bátyám, Ernő, mire

átkelsz a Rubikonon,

véget ér a lakodalom.

Márciusról írtál, annak idusáról,

de nem írtál verset majomkenyérfáról.

Én sem arról írok, Caesarra gondolok,

Képzeletben most a szenátusban vagyok.

Jönnek a merénylők a kezükben kés van,

Közelítenek már kegyetlenül, zordan.

Szegény Caesar, csak néhány szót ejte,

Ezt rebegi halkan: Et tu mi filii brute?

Porcica portejet szürcsöl mázas tányérkából,

majd kimászik a rettentő tigris árnyékából:

martalóc bitangok, mind ide jöjjetek,

megosztok veletek egy parádés ötletet,

legyetek hatkor a vackorok fájánál,

hol a márna csúnyább a legcsúfabb rájánál,

eljárom ott velük Sándor hősi táncát,

a márciusi idus pezsdítő románcát.

Facér hős kredencén,eperdzsem és márna.

Zendülők kertjében,megérett a málna.

Pengével kezében,ilyen hős tán nincs is,

porcicán tajtékzik a Maláj Tigris.

A kardhal ha kivonják,

fénylik, mint az acél,

a hős lehet nős

vagy csábítóan facér,

termetes testén

kövér cigaretta lóg,

patinás órája

felhúzós analóg,

peckesen lépdel

elei nyomdokán,

rettegi hírét

Morgan és Sandokan.