Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Morzsát és Cicamicát csípem nagyon,
bár eltartani őket kapitális vagyon,
az egész Futrinkában nincs akkora étek,
amit negyedperc alatt meg ne ennének.
Kefélte dühödten, de csupa por maradt,
vállat vont, s morogva egy szelet tortát ragadt.
Lépett egy nagyot, de kavics nyomta talpát,
s bosszúsan fújta le ágyáról a morzsát.
Zátony a levesben, kavics a párnában,
bosszúség ébren és bosszúság álmában,
vasmotorja sem az, aminek remélte,
kucsmája se fényes, hiába kefélte.
Loholt, de közben beverte a térdét,
most morogva fújja újra a kérdést.
Miért nincs párna e kőkemény ágyon,
s miért van a levesben kavics meg zátony?
Murva és salak a szigeti ágyon
nem sokat segít a lankadó vágyon,
a szőnyegre omlik a hárfázó kobold,
kárbavész minden, amiért loholt.
Vágnak a kecskék lóherét vígan,
közben egy bagoly bölcselkedik kíndalt.
A kecske táncol, lám, de furcsa,
patáján csillog némi murva.
Fűznek majd gyöngyöt a bablevesbe,
kőszáli kecskén jönnek a búcsúestre,
rímek helyett lóherét rágnak,
tankcsapdába sormintát vágnak.
Játszom itt magamban, mindenki eltűnt.
Az a sok ihlet megszűnt?
Rímfaragó társaim tova tűntek,
szavakat egymásba már nem fűznek.
Klasszis voltam mostanáig,
a szeptemberi kattanásig.
Hirtelen dobtam minden láncom,
Bábszínházban többé nem játszom.
Bátran állj ki, mond el végre,
miért is jöttél-e szép vidékre.
Küldetésed lehet rossz is,
ránézésre nem vagy klasszis.
Csendesen léptem ki a fényre,
szívem vitt egy új reménybe.
Nem bánom már, merre jártam,
Hisz a láncot letéphettem bátran.
tanu voltäl esküvömön,
pironkodtäl rendesen,
igen helyett nemet mondtam,
es kiosontam csendesen,
Dörögnek az ágyúk,
száll a puskapor.
Dőlnek ki a bárgyúk,
Nem maradnak tanúk.
Könnyeztem eleget, sirjon a bänat,
inkäbb meglocsolom az uj, pici fämat,
A macskaköveken konflisok zörögnek,
Vihar a tävolban, a felhök dörögnek,
Követem én, dehogy kötekszem.
Gyökerem nincs, így hiába törekszem.
Döngettem mellemet, most ezt nyöghetem.
Gyötrelem életem,mindig csak könnyeztem.
Megyek lábaddal
bármi fövenyen,
éles köveid
nyomát követem.
Otthagyom lábnyomom bársonyos homokon,
áthatolsz utánam mezítláb éles romokon.
Aki megszokta, hogy közel legyek,
nem bírja el, hogy tőle messze megyek.
Papával, pápával, madonnával,
Limában lámával, Peruban inkával,
a Boszporusz mellett kilyukadt csónakom
gyalog viszem haza vagy otthagyom.
Piurett Sierrában,
Tangó Limában,
Foxtrott Indiában,
Whisky papával.
Kedvem bravo charlie,
megyek táncot járni,
foxtrot, tango, juliett,
novemberben piruett.
Kajmän csokjät ki kivänja?
Ha bekapta majd kihänyja,
Minden roger, minden rendben,
lassan megjön majd a kedvem,
Lehány, egy trehány leány,
ostorozza ezért meg egy betyár!
Netán kergesse meg a gepárd,
vagy csókolja faron a kajmán!
szivärväny log fejem felett,
nem szeretem en a telet,
a tamburäs gipsy leäny,
el nem ugrom, rögtön lehäny,
Tábor, lovak és sátrak,
tamburás cigánylány...
Leszünk-e még bátrak,
szépséges szivárvány?
Takar ám a nomád sátor,
hogy a beduin ott mit tárol,
nem tudod meg közel s távol,
útra kél a vándor tábor.
valosägrol nem beszelünk,
higyjen bärki amit akar,
erkölcstelen primadonnäk,
mind erkölcsös, es mind takar
Álom rólad lesz halálom,
álmodj rólam szép lesz álmod
Szép szememről, szép orcámról,
mint a legszebb valóságról.
Lett nekem is rosszkedvem ettől,
és őszintén sajnálom,
hogy egy sötét hétfőtől vagy keddtől
ami szép volt, csak álom.
Most már csak Cserebogárral mehetsz,
Napsugárról nem olvastad a híreket?
Amit megtudtunk, szomorú eset,
A Hoxa népe nélküle szegényebb lett.
Cserebogár és Napsugár,
két szerelmem a piacon vár,
veszünk tököt, borsót, lángost,
de melyikkel legyek már most?