Ezt nem lehet "megszokni" (beszélgetős fórum)

Bemész, köszönsz, aki fogadja, fogadja, aki nem, az nem . Ez az ő parasztságának a bizonyítéka.

Én azt nem értem, hogy minek foglalkozol egy ilyennel...

Mire? Na ezen kéne gondolkodj. Fedezd fel azt, ami benned érték, amiben jó vagy.

Ilyenkor bele szoktam gondolni, mi nincs leírva. Mert azt írtad, hogy az ezeregyedik kudarc. Kommunikációt lehet teremteni, nemcsak elvárni más kezdeményezzen. Nem biztos a külső a gond, sok csúnya ember népszerű, mert mással tudja kompenzálni ezt. Először az önbizalmad kell fejlesztened és tudni azt, hogy értelmetlen szégyenkezni.

Így érthetőbb. Ha bemegy az ember valahová, persze, hogy köszön, egyszerre mindenkinek. Amit először írtál, azt úgy is lehetett érteni, hogy kifejezetten neki köszönsz előre, ezen értetlenkedtünk.

Szerintem próbálj meg nem foglalkozni vele. Ha van is számodra kisugárzása, akkor is bunkón viselkedik veled. Most gondolj bele, de őszintén: egy ilyen ember viselkedésétől teszed függővé, hogy mennyire érzed értékesnek magadat?

Ha az ember nagyon el van keseredve, akkor persze az ilyen viselkedés akkor is rosszul esik, ha az eszével érzi, hogy nem kellene foglalkozni vele. Csinálj valamit otthon, a szabad idődben, ami örömet okoz, vegyél magadnak egy parfümöt, mert megérdemled, és próbálj meg nem foglalkozni az ilyen emberekkel. Hidd el, hogy előbb-utóbb jobban fogod érezni magadat.

Szerinted hol èrdekelne hogy egy ilyen dìszmadár köszön-e vagy sem?

Èn se köszönnèk neki!

Minek?

Neked sem kellene vele foglalkoznod.

Bár biztos van rá okod....

Egy Brazil szappanopera lesz ez is, hidd el.

Az elején elkezdte, a pasi nem köszön, majd jön a csepegtetett történet, hogy társaságban van......

Ha bemegyek dolgozni, a franc sem figyeli, ha köszönök a "csokorból" ki köszön vissza. Sziasztok, 'oszt csááá, megyek a dolgomra. Nem vizslatom a szemem sarkából, vagy az arcába bámulva, ki hallotta, és ki nem biztosan a köszönésem.

Olyan sincs, hogy valaki annyira csúnya legyen, hogy 1001 csalódás éri, vagy lehet, de akkor az ő mércéje is nagyon magasra van állítva.

Én meg olyan vagyok, hogy aki közeledik felém, azt fogadom. Természetesen nem mindegy milyen módon, mert férjnél vagyok, de a kedves köszönéseknek mindig örülök, viszonzom is azokat.

Nem alkalmazom gyakran az öndicséretet, de én bár nem vagyok kezdeményező, ha már megszólítottak, akkor közvetlen és kedves embernek tartom magamat.

Azért a határok fontosak, és persze, ha neked nincs energiád pillanatnyilag, vagy nem akarsz mással foglalkozni, akkor teljesen magánügy kikerülni az illetőt. Mondhatni alanyi jogod. A baj szerintem ott kezdődik, ha valaki élvezi a másik ember semmibevételét.

De miért?

Azt sem tudjuk, hogy mi történik konkrétan. Attól, hogy FI így éli meg, egyáltalán nem biztos, hogy ez történik.

Ha valaki nagyon ellenszenves nekem, akkor bizony, én se tartom be a protokollt/illemet. Főleg, ha látszik rajta, hogy csorgatja a nyálát, akkor még a nézésem is lesújtó;)

Igen, én is ilyen vagyok, csak nőből vagyok.

A fene akar mindenkivel foglalkozni;)

Akkor zárd rövidre azzal, hogy köszönsz a társaságnak, ahogyan eddig is tetted. Azzal csak a saját szintjét mutatja be, ha nem viszonozza.

Azt meg nem gondolom, hogy annyira előnytelen legyen a külsőd, hogy emiatt hátrányos megkülönböztetés érjen. Mondta neked valaki? Vagy csak ezt érzed?

Itt nem feltétlen azzal van a baj, hogy nem kezel nőnek vagy nem flörtöl. A leírtak alapján simán semmibe vesz. Beszélni valakivel és észrevenni úgy is lehet valakit, hogy nem érzünk irányába semmilyen vonzalmat.

Szerintem ne te próbálj közeledni hozzá. Van az a típus, aki még élvezi is az ilyen helyzetet és kihasználja azt. Ne add alá a lovat.

Az interneten megtalálod a protokollt, olvasd már el, és használd az olvasottakat.

Számomra teljesen hihetetlennek tűnik ez a történet. Ennyire nem lehet sügér valaki.

Engem úgy neveltek, hogy ha bemegyek valahova, köszönök. Amúgy mindig többen vannak ott, amikor megérkezek, férfiak, nők vegyesen, köszönök, hallja is, de azért se köszön vissza. Azt mégsem csinálhatom meg, hogy nem köszönök senkinek mikor odamegyek 🤷‍♀️

Egyébként meg de, van az a szintű csúnyaság. Nem egyszer ért már hátrányos megkülönböztetés, mikor szóltam érte (mert már tényleg "több volt kettőnél") persze még én voltam a rossz. Azóta inkább csendben maradok.

Miért te köszönsz neki? A férfiaknak kell előre köszönniük.

Egyébként meg szerintem te nézd őt levegőnek, legyen benned ennyi önbecsülés. De úgy, hogy ne sértődöttnek vagy megbántottnak látszódj, hanem nyugodtnak. Nem az kell, hogy nőként tekintsen rád, hanem hogy emberként ugyanúgy kezeljen, mint bárki mást. De ezt nem lehet kierőltetni.

Azt meg nem hiszem, hogy ronda vagy. Ha van benned jóság, akkor nem lehetsz igazán csúnya.

Eleve miért köszönsz előre egy férfinak?!

NEm jó szomszéd, nem barát....nem értelek.

Kopogtasd meg a vállát és segítőkészen ajánld fel neki, hogy az utca túloldalán van egy hallásvizsgáló központ! És ingyen, kipróbálásra adnak pár napra nagyothalló készüléket!!!

Csak addig, amíg észreveszi, hogy ha mozog a szád, akkor hozzá beszélsz!

Amúgy egyáltalán nem értem a lelked bánatát!

Miért zavar ennyire a dolog, ha úgysem kellene????

És nehogy azt hidd, hogy én nem csinálnám meg!!!!

Még nevetgélnék is rajta!!!!!!!!!!!!

Én azt gondolom, hogy hiába bizonyosodott be már vagy 1000 alkalommal, a férfiak részéről, hogy semmit nem érsz nőként, az 1001. vagy akárhányadik alkalommal is ugyanúgy fáj. Például a mai "szösszenet" : jóképű, gazdag pasi, de tényleg nagyon jóképű, ad magára és van egy nagyon vonzó kisugárzása. Rólam ez nem mondható el, hihetetlenül csúnya vagyok, mindig is az voltam de főleg mióta öregszem, másznak fel rám a pluszkilók, és ha felfordulok se tudok fogyni, sőt... Szóval mostanában úgy 3 hete szinte minden nap látom. Tudom, hogy családos és nem is akarok tőle semmit, de az, hogy módszeresen nem viszonozza ha köszönök, a többi ott levő nővel meg nevetgél, dumál, az rohadtul megalázó. Még azt se mondhatná, hogy nem tudja ki vagyok, hisz kvázi minden nap lát, és még fog is egy ideig, mégis levegőnek néz. A modell alkatú cicababákkal persze nem ez a helyzet. Azt is hallotta,mikor elköszöntem (látszott rajta, hogy hallja) de azt SEM viszonozta.

Amikor az ember életét az ilyen és hasonló szituációk teszik ki, mégis mire legyen nőként önbizalma?