Idét Lenke esetei - avagy konyhai balesetek (beszélgetés)

Fincsi!!!

Nem, én a borsos kezemmel törlöm a szemem... De direkt, nem mert hülye vagyok... :D

Ettél már erős mézes kenyeret???

Méregerős cseresznyepaprikát daraboltam föl...

Később megkívántam a mézes kenyeret és ugyanazzal a késsel szedtem ki az üvegből és kentem a kenyérre... Nem mindennapi ízkombináció :D

Sziasztok :)

Nekem is szoktak ilyen félre sikerült napjaim lenni, de nem ennyire vészesek, bár nem kiabálom el... :)

Nagyon szeretlek Titeket olvasni :) aranyosak vagytok és őszinték :)

Tegnapi akcióm:

Voltam Pesten, 3 nap kajtatás megállás nélkül. Első nap szétment a lábam,fájt a bokám, talpam, lábujjaim, mégis ezzel a lábbal kellett még 2 napig mennem hasonló őrült tempóban. Eredmény: másnap már fájt a lábam szára is, harmadnap már a vállam is. Na, mindegy, amúgy Pest szuper volt! <3

Aztán itthon még sokáig sántikáltam, biceregtem, pl. tegnap, amikor is ilyen bicebóca-üzemmódban úgy ráhúztam az ajtót a lábamra, hogy csillagokat láttam... Ez hiányzott, de őz szintjén...

Aztán ma olvasztottam az oldalast az ebédhez, próbáltam szétszedni a fagyott húsdarabokat. Erre az egyik kiálló csont keresztülvágta a hüvelykujjamat.

Ti megvagytok még? :D

Kedvenc kajaelcseszésem...

Nem tudom, ki evett már Szegeden Roxy-tésztát. A Roxy egy étteremvalami, a tészta valami specialitás, amikor kórházban voltam, állandóan ezt ettem. Itthon is meg akartam főzni, darált hús, meg zöldség, meg minden benne volt már a kajában (kicsit felturbóztam), és végül tejszínnel besűrítettem. Sajnos a tejszín édesített habtejszín volt, úgyhogy ehetetlen lett a kaja és ki kellett dobni az egészet... :S

Ja tényleg, alig 3 hónapja egy vékonyabb poharat mosogattam, na nem ám kefével, ököllel másztam bele, a jobb mutatóujjam alatti csontig vágott.

Elgyengültem a vér látványától (egészségügyit végeztem), majd remegő kezem a csap alá tartottam, összerogytam a földre, és mivel még sosem éreztem ájulásfélét, én esküszöm, azt hittem, hogy most haldoklom, és meg fog állni a szívem! Párom elfektetett, fel a láb, és oké lett!

Én el is búcsúztam tőle, és sirattam a gyerekeket.

Ő meg kiröhögött, hogy csak az adrenalin.

Régen csokigyárban dolgoztam, és a selejt fóliás csokikat visszabontottuk, hogy újra feldolgozzuk.

Én hülye (képzelj el pl. egy Lottó szeletet), ahelyett, hogy kézzel a rece mentén téptem volna, a végét visszahajtva, szikével vágtam le, s egy alkalommal a hüvelykujjam párnácskája bánta.

A párnácskát úgy ahogy van leszeltem, azóta egyedi az ujjlenyomatom.

Anyunál laktam még, amikor a barátomnak kisütöttem pár szelet húst, majd a forró olajat vittem volna a spejzba. Könyökös kilincslenyomós, beragadt ajtó, az összes a bal alkaromra. Persze fiatal voltam, bírtam a fájdalmat, első dolgom volt feltakarítani meg minden, orvoshoz sem mentem, de még csak körömvirággal sem kentem, 2 hétig sebes-hólyagos volt.

Főnököm hiába nyüstölt, hogy menjek dokihoz, nem álltam kötélnek, így jól kiszúrt velem, berakott citromsavat kimérni!

Egy év múlva új barátomnak ugyanígy sütöttem a húst, és én pancser ugyanezt játszottam el, de már a jobb kezemmel.

A puding tipikus esete például, amikor nagy vidáman öntöttem hozzá még fél liter tejet, abban a reményben, hogy így dupla annyi lesz... aztán lestem, mikor dermed meg (-:

A mennyiségekkel is óriási problémáim vannak, avagy vagy nem elég az étel, vagy egy kozákezredet is jól tudnék lakatni.

De a sok félresikerült próbálkozásra jut sikerélmény is, múltkor például nyújtófa híján a kreativitásomat folkack-os tekerccsel helyettesíytettem.

Nem baleset ugyan, de tanulságos. Kicsit csúnya, de semmim nem volt biztonságban, minden elfogyott.

Egy időben volt egy fiatalpár albérlőm nagy étvággyal.

Mindenbe belemásztak kérés nélkül a konyhában, itt főleg a fűszerekre gondolok a sótól a borsig... Egyszer paprikáscsirke lett volna a menü. Előre tettem az üveges törött cseresznyepaprikát, az édeset eldugtam.

Jó két evőkanálnyi a finom paprikásba :(((

Nem bírták megenni... soha többé semmi nem fogyott el. Amikor szólt, kérdeztem, hogy hát miért nem kértél??

Hát a kibontott,hosszú haja a lehajláskor előrebukott.A kezében lévő bekapcsolt hajvágógép,szép csendben lenyisszantott egy nagy tincset a rózsaszín hajából!:)

Így érted?:)

Lehet,el se kéne mondanom,mert nem konyhai baleset,és nem is velem történt!

De az Idét Lenke passzol!

Egyik tanulóm volt a Lenke.Leejtette a fésűt,és lehajolt a bekapcsolt hajvágóval!

Csak később vettem észre a maréknyi,hosszú,rózsaszínes tincset a földön:)

Na, kajás ügyeim nekem is vannak...

Egyszer egy baráti házaspár kisebbik gyereke nagyon beteg volt, az apa volt otthon egyedül a két naggyal. Kalákában főztünk nekik többen. Bejártak az anyukához, a nagyobbik nagyobb máshová járt suliba, szóval totál káosz volt az életük, így próbáltunk segíteni. Na, hát az én nagy segítségem így volt:

Csináltam rakott káposztát, a nagyobbik gyerek 6-kor ért haza, mondtam, legkésőbb 6-ra ott lesz a kaja. Összesült fél 6-ra, kiraktuk az erkélyre hűlni, de persze volt vagy 40 fok, nem hűlt semmit egy fél óra alatt. Beletettük egy nagy dobozba, alá ruhák, be a csomagtartóba, indulás. Odaértem, kivettem a nagy batár dobozt, amiben ide-oda csúszkált a tál. Becsengettem - senki. Még egyszer - senki. Aztán gondoltam, bekopogok az ablakon a szomszédhoz, akik szintén a barátaink voltak. Kopogás közben meg fogta magát és kicsúszott a kezemből a doboz benne a kajával. Nem tudom, miért nem tettem le a földre, eszembe sem jutott. Kijött a barátnőm férje, bevittük a roncsot, a csaj szerint kb. 1 tányérnyi veszett kárba (a többi úgy nézett ki, mint amit egyszer már megettek). A srác még a vonaton ült, fél óra múlva volt várható (ha ezt tudom, akkor még egy fél órát hűl a kaja és el tudom vinni szatyorban). Tiszta ideg voltam, de a végén már azon röhögtünk, hogy egy maréknyi kiömlött a betonra is, épp egy autó vezetői ajtaja elé, olyan volt, mintha valaki odahányt volna - csak nem rágta meg előtte a kaját. De a beteg gyerek apja nagyon örült és a vonatos srác is nagyon örült, szóval azért megérte kínlódozni vele. Persze csak utólag tűnik így, ott nagyon kiakadtam.

Brutális egy béna vagyok néha kajaügyben. :S

Kutyimnak a vacsit feltettem a fazékban főni.Meggyújtottam a gázlángot és vártam, hogy felforrjon..már egy órája...és nem forrt fel,én meg szidtam a gáz minőségét.

Aztán magamat, mert a mellette lévő lángot gyújtottam meg.

A villáról jutott eszembe egy nyáron történt eset.

Ugye mindenkinek ismerős:a torta egy papírtálcán,a felét megették,selyempapír ráborítva,valaki betette a hűtőbe.

A probléma ott kezdődött,hogy egy fazék ételt raktam volna a hűtőbe,egyik kezembe a fazék,másikkal nyitom a hűtőt,látom,hogy nem fér,rendet kell rakni.Mi a fene van ebbe a papírba!?

Megtámasztom a fazekat a rácsnak szorítva,kiemelem a papíros dolgot,éles fájdalom a lábfejembe,lenézek,benne áll a villa!

Valamelyik lökött villástól rakta be a csokitortát! Mi van,ha a kést hagyja benne?

Szerencsére nem ejtettem el se a fazekat,se a tortát! De a káromkodásomat biztos hallotta az egész utca.

Sorstarsam vagy....En tavaly december 24-en ugyanigy vagtam el a bal mutato ujjam,azota 3 mutet is volt(mert az inat is elvagta...)Azota sem tudom kiegyenesiteni,es az ujjam felso fele nem is erez mert idegek is roncsolodtak....

Azt mondta a muto orvos hogy ez egy egi jel hogy inkabb a ferjemet tegyem oda fozni,en meg keruljem el a konyhat....:)

Azota mar hasznaltam a botmixert(eloszor kivert a viz mikor bekapcsoltam,es remegett a kezem...),de azert kulonosebb baratsagban soha nem leszek vele ezek utan,inkabb csak akkor hasznalom ha nagyon nincs mas valasztasom....

Kb egy éve volt amikor mosogatás közben állandóan kiesett a villa a csöpögtetőből, mérgemben erősebben nyomtam bele hogy márpedig ott maradsz, erre azértsem, mert beleállt a mutató és a hüvelyk ujjam közé, kb egy centi mélyen, alig bírtam kihúzni, irány a sebészet, kaptamrá egykis tetanusz.

Ma viszont a tükörtojást a tenyerembe sikerűlt csúsztatnom a kenyér helyett :-( nemvolt túl kellemes :-)

Ez nagyon gáz... Az orvos sem tudja, miért esel el?

Egyébként nálam az esésbukákvágásnekimenés általában azért van, mert előrébb jár az agyam, mint a kezem/lábam. Néha annyira másra figyelek (a következő dolgokra), hogy a jelenben már nem vagyok teljesen ott... :)