Óvónénik, ti nem rettegtek az esetleges balesetektől? (beszélgetős fórum)

Óvónéni vagyok egy vidéki óvodában dolgozom több éve!A nálunk dolgozó kollégák nagyon odafigyelnek a gyerekekre.Sajnos előfordulhatnak váratlan események amelyeket nem tudunk megakadályozni! 25 gyereket kell szemmel tartanunk ez azért eléggé nagy felelősség!

Kedves ulolsó válaszoló! Fölösleges azon aggódnod hogy mi lesz ha bekerül a gyerek lesz e baja stb . Előbb-útobb bekerül a közösségbe meg kell tanulnia alkalmaszkodni a szabályokat betartani a felnőtt óvónőnek szót fogadni.A gyerek a tapasztalatja és a felnőtt tanításai alaján tanul ha a széltől is óvjuk kimarad ezekből a folyamatokból

Én nem vagyok óvónéni,se dajka,se semmi ilyesmi,csak egy 2 gyerekes anyuka.

Nagyfiam kiscsoportos,a kisebb még velem van itthon.

Rettegtem,hogy ki kell adjam a fiamat a kezem alól,de remek helyre,remek emberek közé került.

Balesetek itthon is vannak (nálunk napi szinten,de eddig csak 1 nagyobb-szájfelszakadás,de nem kicsit). Nyilván nem örülnék,ha az oviban történne valami,de nem az óvónénit hibáztatnám:ismerem a fiam...

A rohangálós gyerekről az jutott eszembe,hogy nem gondolom,hogy óvónéni feladata egy 3-4 éves gyereket megtanítani közlekedni! A fiam kismotorral teper,mint a villám,a járdaszegélynél,vagy a sarkon mégis MINDIG megáll.

A szülők hogy mennek sétálni az alapvető szabályok lefektetése,megtanítása nélkül?

Nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen kedveset írtál! :D

Féltem, hogy beleköt valaki valamibe...ilyen aggódós vagyok. :D

Egyébként még reggel még eszembe jutott valami: ha én vagyok a délutános, tőlem kérdezik a szülők, mi történt aznap...a délelőttről nem tudok beszámolni, mivel egyrészt nem voltam ott, másrészt 25 gyerekről nem is tudjuk megbeszélni az információkat...

nehéz helyzet ez, de igyekszek én is tájékoztatni mindenkit. persze van, akit érdekel is, hozzá szivesebben megyek beszélgetni is, mint ahhoz, aki lehurrog, ha hozzászólok... :)

Ma már csak 5-en voltunk, tudok mindenkivel szót váltani, akár többet is. :)

:-) Örülök, én sem vitázni akartam, csak megütötte a szememet amit írtál.

Értem, hogy 25 gyerek mellett nem lehet kiselőadást tartani minden szülőnek. Most, hogy bővebben kifejtetted, tulajdonképpen Te is beszámolsz a szülőknek. :-) Én is csak annyit szoktam hallani, hogy evett-e, azt, hogy miből mennyit, az kedvüktől függ, hogy mondják-e, azt már nem is szoktam firtatni.

Az is tisztába rakódott, hogy mit értettél azon, hogy többek között. Köszi, hogy nem szívtad mellre a hozzászólásomat, és írtál is rá. :-)

Először is szerteném leszögezni, hogy nem szeretnék vitát indítani. :)

örülök, hogy leírtad a véleményed, és igazad is van. nem tudom, mekkora létszámú csoportról beszélsz. nyilván 10 gyereknél még én is tudom, hogy hogy eszik, és mit, na meg hogy alszik-e és mennyit. de 20-nál már kicsit nehezebb követni, hogy reggel mit eszik és mennyit (mert folyamatos reggeliztetés van), ebédnél látom, de inkább csak a kirívó esetek maradnak meg (nem eszik, nem iszik eleget). egyébként bevallom, én én nem érzem azt, hogy minden nap be kellene számolnom, hogy a gyerek éppen mit evett. egyrészt, mert látják az étlapot, másrészt, mert mindenki annyit eszik, amennyit bír, amennyi jól esik. ha nem eszik, arról szólok, mert annak oka van.

azt pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a gyerekekre való figyelés már nem is annyira van előtérben, a nevelésre sokkal többet kell fordítanunk. nyilván vigyázok rá, de ha egész nap csak játszok velük, 1-1 gyerekkel, akkor az sem jó. csinálni kell annyi mindent naponta, hogy azt se mondhassák a szülők, hogy ma éppen nem csináltunk semmit. kívülről ez nagyon sokszor csak úgy tűnik, hogy mi egész nap csak játszunk a gyerekekkel, semmi dolgunk...

egyébként beállítottság kérdése is az egész beszámoolás a gyerekről. nekem a memóriám nem olyan jó, az apróbb dolgokat nem jegyzem meg. az megmarad, hogy többször volt wécén, nem aludt, elesett, rossz napja van, sírt, ... na de van a másik véglet, aki a csillagokat is lemagyarázza neked az égről, és elmondja azt is, ami nem történt meg...én nem szoktam kimenni, csak ha valaki rákérdez, hogy mi történt, vagy én látom úgy, hogy valamit el kell mondjak a napról. de ezt nem is gondolom, hogy 25 gyerekkel lehet, mert akkor ki van bent a csoportban a gyerekekkel délután...nem tudunk úgy játszani, hogy én 2 percenként kimegyek a szülőhöz beszélni.

lehet, hogy nem jó, amit csinálok, de még eddig nem okozott problémát. később lehet, hogy szólni fognak, ihaj csuhaj, igenis el kell mondanom a napi történéseket!

Egyébként nem okoz gondot nekem sem a mesélés, de nem érzem úgy, hogy minden áldott nap be kellene számolnom a dolgainkról.

(van olyan szülő, aki nem fogadja el, hogy a gyereke beteg, hoz igazolást, nekem be kell vennem a csoportba másnap..., van aki visszaszól, ha megjegyzem, hogy köhög a gyerek...na most akkor minek is szóljak én, ha úgyse jó, amit mondok, és nem is érdekli?!)

Én nem vagyok sem óvónő, sem gondozónő, de a szakmámból kifolyólag tudom, milyen fárasztóak tudnak lenni a szülők. DE!! Szerintem igen is elvárható, hogy ha a nap nagy részére ott kell hagyjam a gyerekemet az oviban, akkor beszámoljanak arról, hogy mik történtek vele napközben. És igen, azt is tudni szeretném, hogy aludt-e ebéd után, amit nekem mindig megtudnak mondani a bölcsiben, azt is, hogy mennyit. Nem okozott sosem gondot beszámolni nekik a nap történéseiről. Sőt, úgy adják ki a gyereket, hogy elmondják, mit evett, mennyit aludt stb.

Nem is értem mit akartál azzal mondani, hogy többek között az a dolgotok, hogy figyeljetek a gyerekekre. Szerintem ez az első és legfontosabb dolga egy óvónéninek!

Éppen ma történt baleset...gyerekem leesett a lépcsőn. kicsit piros lett a feje, de nagyon megijedtem...

semmi baja, figyelgettem, nincs rosszul, étvágya van, beszél, játszik.

szerencsére. kivédhetetlen, nem tudok mindegyik mellett ott állni... :(

En mint bolcsis gondozoneni annyit tennek hozza,hogyha mindig a balesetek lehetoseget vennem szamba,meg is bolondulnek :) az a fontos,hogyha tortenik valami,gyorsan tudj lepni,mert kisebb-nagyobb balesetek mindig vannak.

Az elottem szoloval egyetertek,a szulok nagyobb nyomast helyeznek rank,mint amit egy-egy baleset okoz.

Persze, nagyon szeretem! :)

Ha már elmentek a szülők, akkor vagyok igazán önmagam. Nem szeretem, ha hallják, mit mondok, mert ugye nem is mindenkire lehet rászólni...

Nagyon szeretem a napokat, amikor látom, hogy ők is szeretnek, bizalommal kérdeznek, és tudok is válaszolni, játszani velük, megtanítani őket erre-arra, vagy csak 1-1 aranyköpést hallani... :)

tényleg imádom, csak sajnos a felnőttek (kollégák, szülők) megkeserítenek napokat. nem mindet persze, de volt már, hogy megsiratott egy szülő, hogy én rángatom a gyerekét....

Miért ezt a ruháját ADTUK RÁ (már a 3 évest is megpróbáljuk arra szoktatni, hogy egyedül öltözzön..., egy 5 évesnél meg már nem ellenőrizgetek).

Miért nem szóltunk, hogy ágyneműcsere van?!

Evett-e ezt, azt, aludt-e, és ezt napi rendszerességgel megkérdezik...nyilván nem tudom 25 gyereknél követni, hogy megkóstolta-e a mandarint, és ha megbeszélés van, akkor nem látom, ki alszik, ki nem...és egyébként is más dolgunk van olyankor (napló, pl.)

Persze, érdeklődjenek nyugodtan, hiszen ez a dolgunk, hogy a gyerekekre figyeljünk (többek között), de azért néha kiakasztó egyik-másik. :)

hirtelen nem is tudom, miket szoktak mondani, de a reggeli jövés-menéstől és a délutáni hazaviteltől néha gyomorgörcsöm van :D

Mint pályakezdő és gyakornok óvónő szólok hozzá pár mondatban...

Ahogy MOncsa írja, a problémásabb, szökősebb, csibészebb gyerekek kezét fogjuk, vagy őket közelbe tesszük, kéznél legyen. nem hiszem, hogy 20 gyerekből 19 ilyen. mindig azokra kell jobban figyelni, aki nehezebb eset.

Leesnek dolgokról persze, sőt, megrúgják labdával, elesik a betonon, cöcöcöcö. Normális szülő felfogja, hogy nem tudsz minden pillanatban az ő gyerekére figyelni, mert vannak 25-en (nálunk, vegyes csoport). Az más kérdés, hogy vannak óvónénik, akik csak melengetik magukat a napsütésben...télen meg talán ki se jönnek, mert mennyi ruha kell a gyerekekre...na és hideg is van...szóval vannak ilyenek is. mi tegnap is hócsatáztunk. :D

Egyébként én bevallom hősiesen, hogy fogalmam sem lenne, hogy mi a dolgom, ha rátör a fulladás a gyerekre...nemrég egy kislánynak a hátát csaptam meg, mert két pofára eszik, és hát nem bírja...szerencsére ezen túl vagyok, de baromira ijesztő volt. nyilván van kolléga, aki segít, ha baj van (dadus, szomszéd óvónő).

ijesztő dolgok ezek, de ha már benne leszel a szakmában, akkor rájössz, hogy nem ezek fogják megkeseríteni a mindennapjaidat....:D:D:D

nekem eszembe sem jut, hogy jaj, ma ki fog leesni a mászókáról...inkább azon rágódok reggel, vagy délután, hogy ma melyik szülő jön számonkérni...

Erdekes, pont a minap gondolkodtam ezen, bar nem vagyok ovono. Igaz, nekem az jutott eszembe, hogy milyen lehet, ha mondjuk egy bolcsodes gyerek felrenyel, fuldoklik, bar gondolom az effele balesetek "mentesere" kapsz az ovonokepzoben alapos kikepzest.

Utra kirohangalos gyerek problemajat pl. ugy tudod megoldani szerintem, hogy az ovonok ugyis tudjak, melyik gyerek vadoc, es ok veluk mennek kezenfogva, mig a tobbiek parban, sorban. Kizart, hogy az egesz csoport rohangalos gyerekekbol alljon :)

Persze ez csak egy gondolat, en igy oldanam meg, ha ovono lennek. De ne aggodj, az ovonokepzoben alapos kikepzest kapsz szerintem az ilyen esetek kezelesere :)

Ami szerintem sokkal nehezebb feladat, hogy megtanuld, hogy ne kivetelezz egyik gyerekkel sem, mert a gyerekek nagyon megerzik, ha nem kedvelik oket...

Nem hinném, szerintem nincs...

Vagy legalábbis nem nagyobb az esély, mint egy bölcsiben vagy egy iskolában!

Baj bárhol megtörténhet, szerintem kár ezen előre rettegni!

Minden munkakörnek megvannak a maga veszélyei...

Persze, óvónőnek lenni felelősséggel jár... anyukám is óvónő, de kijelenthetem hogy a 30 éves pályafutása alatt szerencsére nem történt komolyabb baleset!

A kiscsoportok gyerekbarát módon vannak kialakítva és alapszabály, hogy kicsiket még nem visznek sétálni, csak a körbekerített udvarra. Ott is csak az alacsony mászókás részre, ami nekik van külön kialakítva.

Itt 20-22 gyerek jár egy csoportba, arra jut két óvónő és egy dajka.

Persze, kisebb balesetek, elesések előfordulhatnak, de ezek otthon is ugyanúgy megtörténnek!

Nincs olyan gyerek aki életében nem esik el/le valahonnan!