Idén lesz az esküvőm, de csak egy barátnőm jön el... (beszélgetés)

Jesszus, ne legyél már ilyen agresszív kismalac! ;)

Nem minden gyereket, és nem mindnkor lehet bárkire is rábízni. Én azért kaptam folyton az ívet, mert 7 hónaposan is ott hagytuk a fiamat a nagyszüleire, mi meg elmentünk pihenni egy hétvégére. Egészen pici korától hozzá volt szokva a nagyszülőkhöz, barátságos, nyitott kölyök volt, egy álom. Aztán 16 hónaposan belebújt az ördög, ha nem látott úgy üvöltött, mint akit nyúznak, rajtam kívül senkivel nem maradt, még az apjával sem.

Én mindent megértek, azt is ha valakinek nincs lehetősége a gyerekét másra bízni, főleg ha már esetleg idősebb vagy bármiért nincs már szülő vagy bárki, de azt nem hiszem, hogy senkinek nincs, mert itt mindenki úgy ír, mintha senkinek nem lenne. Én tényleg nem gondoltam, hogy a hoxán csak olyanok vannak, akiknek nem élnek már a szülei, rokonai, vagy távol élnek a rokonoktól, azt meg végképp nem gondoltam, hogy én vagyok az egyedüli pesti....

Hidd el, hogy mindenkinek vannak gondjai, és bár én egy szupernő és anya vagyok, segítő családdal, barátokkal, stb., de még nekem is, és azt is tudom, hogy bár itt sokan megpróbálják úgy beállítani, de tuti, hogy nem csak én voltam olyan helyzetben, amiben voltam, mert a szűk környezetemben is találkozok hasonló sorsú emberekkel.

Én azt gondolom, hogy mindenki azt tud csinálni, amit akar, ezt tudom magamról. Ha csak kifogásokat gyártok mindenre, akkor természetesen nem tudok semmit megcsinálni, de ha megkeresem rá a megoldást, időt szakítok rá, akkor sikerül.

Senki, még én se azért hagytam a gyerekemet másokra, mert ez volt a heppem, hanem azért, mert nekem is kellett mást csinálom és hidd el, hogy nem jókedvemből látogattam a rákos férjemet úgy, hogy közben anyósom ellátta a néhány hetes gyerekünket. Valahogy meg kellett oldani és igen, sokszor a férjem anyja lemondott arról, hogy lássa a fiát, pusztán azért, hogy én lehessek vele.

Vagy...amire nem tudtam megoldást találni és lehet, hogy csak kifogás: nem voltam ott az anyám temetésén, mert a temetés előtti napon született a gyerekem.

Tehát, senkinek nem könnyű és van amikor tényleg nem lehet megoldani, de ha valaki nem is akarja, akkor sokkal nehezebb.

Igen, lehet nagy arcúnak, beképzeltnek, stb. jelzőket rám aggatni, de majd csak akkor ha az itt lévők bármilyen témában nem csak a kifogásokat gyártják. És persze, nem csak erre a témára gondolok, hanem a nem tudok lefogyni, nincs időm magamra, stb-re is, mert azt gondolom, ha én képes vagyok a saját igényeim szerint alakítani az életemet, akkor erre mindenki képes.

És igen, sokkal egyszerűbb másokat megbélyegezni a már említett jelzőkkel, hogy szupernő és anya, de azért roppant kíváncsi lennék rá, hogy ki mit tesz meg azért, hogy ne kelljen állandóan csak másokra mutogatnia ahhoz, hogy az élete elviselhetőbb legyen. Miért szúrja a szemeteket az, hogy én jól elvagyok? Ez irigység? Vagy mi? Tudom! Ti nem szeretnétek úgy élni, mint én, mert ti aztán nem fogtok szabit pazarolni, lepasszolni a gyereket, ne adj isten még szinte gyerekre bízni a gyereketeket, azért nem szoptatni, mert valakinek az esküvője van, stb.

Nem kell ezt tenni, de akkor el kell fogadni, hogy pont ennyire számíthattok a környezetetekben lévőkre, ahogy ők rátok.

Es megkerdezted tole, hogy hol vannak a szulei, nagynenik, testok, miert nem ok vigyaznak ra? Vagy esetleg lattal magad is olyat, hogy valaskinek onhibajan kivul nincsenek (a kozelben) rokonai?

En most novemberi bookolassal marciusra tudtam szabadsagot kapni :D Szoval ha valaki kitori a nyakat, en nem tudok mit tenni, ha meg nem veszhelyzet, nem, nem fogom elcseszni a szabadsagom mas gyerekere. Ha valaki segitseg nelkul vallalt gyereket, es nincs penze sinterre, miert ugranek be helyette nyuglodni?

Szerintem meg ha valakit kivasal a busz, vannak baratai, es TUDNAK szabit kivenni, van idejuk, es lehetoseguk (mert nem mindenkinek van), sokan aldoznanak idot egy gyerek ellatasara.

Na, de az abszurd, hogy rugassan ki magam, mert egy gyereknek nem jo a szocialis ellatas par hetre? (Nyulvan nem a legjobb, de tuleli.) Aztan ha anyuka felepul milyen szuper lesz, hogy meg tobbet tudok vigyazni, mert ugyis munkanelkuli vagyok :P

Meg esetleg arra is gondolhatnal, hogy hogy all a par, ferj, csalad ehez, nem? Mert ha valaki vilag eleteben "irodaidoben" dolgozott, es a ferje is, kicsit el tudja felejteni, hogy masoknak nem olyan egyszeru egyutt tolteni nemi szabadidot. En evekig alig tudtam szabadnapot egyutt tolteni a volt ferjemmel, es o a munkanapokon legkorabban ejjel 1-kor jott haza, en meg 8-9 korul mentem el otthonrol. Neki nyaron nem adtak ki szabadsagot, en meg a kereskedelni karacsony idoszakban nem vehettem ki. Jeges idoben nem szerettunk utazni, a Bahamakra meg nem szantunk penzt. Es akkor igy talaljunk kozos idot.

Meg meg ki tudja mi lehet... En szimplan utalok babara vigyazni, kisgyerekre meg nem akarok. Kivetel a teso-gyerekek.

Minden váratlan helyzetre nem is lehet felkészülni.

(engem is meglepetésként ért ez a féloldalnyi aggodalom:))

Szerintem a gyermekek egy kéznél lévő kifogás a barátnők részéről, mert ha akarnák, meg tudnák oldani azt az egy délutánt, estét.

A barátnőm anyukája pl. nagy távolságról utazott fel, hogy a babával lehessen.

De igaz, nem minden családban lehet ilyesmire számítani.

Egy csecsemő ellátása nem egy agysebészi feladat, egy gyermek is el tudja látni.:)

Nem agysebészi feladat, ebben tökéletesen egyetértünk, ezért kompetens egy csecsemő ellátásában a teljesen tanulatlan természeti népek asszonya is. Tehát ez igaz.

De hogy egy gyermek is el tudná látni..... mindig azt kell átgondolni szerintem, hogy amíg nincs semmi baj, pl. édesdeden alszik, akár magára is lehetne hagyni, a ház is "el tudná látni". Ha viszont valami váratlan dolog történik, akkor még nagyon sok felnőttnek is nehezére esik tiszta fejjel azonnal átlátni a helyzetet és helyesen dönteni. Legyen az egy banális félrenyelés akár. Egy nem cselekvőképe skorú gyerekre olyan terhet rakni, hogy váratlan helyzetet önállóan és gyorsan helyesen oldjon meg szerintem finoman szólva is botorság.

(Felmondatni vele, hogy mit kell csinálni, ha füstszagot érez, vagy ha fuldoklik a baba nyilván nem ugyanaz, mint élesben kezelni egy ilyen helyzetet.)

De nem akarok erről meggyőzni senkit. Valaki vagy érzi ennek a súlyát, vagy felhoz öt olyan sztorit, amikor hasonlóból nem lett semmi baj, és ez épp elég "bizonyíték" arra, hogy aki ennél messzebb gondolkodik, az túlaggódik mindent.

A nincs segítséghez pedig: tényleg nem mindenkinek alakul úgy az élete, hogy minden rokona a közelében él, és itt nem Bp. másik kerületét értem távolság alatt, hanem több száz km-eket.

Nem érdem mindent egyedül megoldani sem, nem is feltétlenül öröm mindig, de nem magányról, hanem a tiétektől különböző életkörülményekről és családi körülményekről van szó. Klasszikus eset, amikor két fiatal az ország két végéből egy nagyváros egyetemén találkozik, ott telepednek le, ott alapítanak családot, távol mindkét fél rokonaitól. Mi is így vagyunk, és még nagyon sok ismerősünk. Nekünk egy probléma megoldása nem azzal kezdődik, hogy áthívom a gyerekhez ez ezt vagy azt a nagynénit, ami nem jó és nem is rossz, másképp gondolkodunk, ezért egy ehhez az eredeti kérdéshez hasonló történetnek is másik végét fogjuk meg talán, mást értünk meg belőle. Én ezt nem érzem még hozzáköltésnek, csak az érem másik oldalának. De nem akartalak megsérteni, ne haragudj, ha így sikerült.

Mint írtam nem ünnepelni ment a nénikém, hanem ügyet intézni, és nem úgy bízta rám, hogy nem tudta mit csinálok, hiszen előtte már megbizonyosodott, mert sokszor ott voltam náluk, hogy megteheti.

Na, most jön a bezzeg az én időmnben:D

Amikor én 11 éves voltam, akkor egy 11 éves teljesen más volt, mint most. A mostani 11 évesekre én se bíznék rá egy macskát sem:D

Hát nem tudom...te kezdted, hogy nagy az arcom, most meg én vagyok a gonosz, holott én csak leírtam, hogy nálunk, hogy működik és azt, hogy nem tehetek róla, ha másnál nem így van.

Én pl. azt is megtettem, hogy kivettem 2 hét szabit csak azért, hogy a barátnőm gyerekére vigyázzak.

Azért kíváncsi lennék rá, hogy kitenné meg ugyanezt, mert szerintem ha ilyen helyzetbe kerülne itt a legtöbb tag a reakciójuk az lenne, hogy nem pazarolná el a szabiját idegen gyerekre, hiszen neki is van, nem?

Én viszont simán megtettem/megteszem, mert fontosak nekem. És ilyen nem csak egyszer volt, é ha úgy alakult akkor baba korában is voltam vele napokat is.

Talan azert, mett egymastol tavol elunk, nem vagyunk normalisak? :D

Nem kell sajnalni, csak lehetne mellozni a lesajnalast.

12 évesen fürdettem és pelenkáztam az akkor 3 napja otthon lévő húgomat.:) Később a kajálást is megoldottam.

Persze kezdetekben felügyelettel amikor mindég elmondták, hogy mire kell vigyázni, odafigyelni.

Egy csecsemő ellátása nem egy agysebészi feladat, egy gyermek is el tudja látni.:)

És a témához:

Ha a barátnők meg akarnák oldani, akkor megoldanák, hogy ott legyenek az esküvőn és a lagzin.

Volt barátnőm, aki a mosdóban fejte ki magát, mert etetési időre majd szét durrant a melle. Tiszta anyatej volt a mosdó.:) Az anyukája etette otthon a babát az előre lefejt tejből.

Tényleg nem tudom, hogy ti miket olvastok, de abban biztos vagyok, hogy hozzákölteni megy rendesen. Már számtalanszor tapasztaltam, hogy itt sok-sok embernek gondja van a szövegértelmezéssel. A regény olvasás segíthet ezen a problémán.

A mai anyukák mindent túl lihegnek, ahogy már az esküvőt is, azt hiszik, hogy ők tudnak mindent, csak nekik van gyerekük, csak nekik nincs megoldásuk valamire, mert csak ők vannak egyedül a világon, akik képesek voltak gyereket szülni. Hát így elég nehéz lehet nekik. És bár én nagyképű vagyok, meg kihasználós, meg nem is tudom mit írtatok már rám, de ennek ellenére én nem nyafogok itt, hogy nincs/nem volt segítségem, nincs időm semmire, nincs barátnőm, nincs kivel megbeszélném, stb. Roppant érdekes, nem? Ja, nem, mert én kihasználok/tam mindenkit:DDD

Elképzelitek, hogy a gyerekemet fűnek-fának lepasszoltam egy jó buli kedvéért:D Azt hisztek, amit akartok, ez a ti problémátokat nem fogja megoldani, max. van megint min picsognotok, és úgy látom, hogy nektek ez a legfontosabb. Ha nincs amúgy gondotok, akkor csináltok magatoknak, és meg sem próbáljátok egy kisit sem jól érezni magatokat. Vacak lehet az ilyen élet, én nem szeretnék így élni, mert sokkal boldogabb és vidámabb ilyen nagy arccal:DDDDD

"Engem az zavart, hogy a babáik még meg sem születtek, de már most elkönyvelik, hogy biztos, hogy nem jönnek...."

Ha majd kismama leszel, lehet, hogy megmozdulni sem lesz kedved, nem egy zenés, zajos esküvői vacsorán lenni hajnalig.

Kívánok sok boldogságot és ne problémázz azon, hogy ki megy, ki nem megy.

Az én rosszindulatom csak a te fejedben létezik, de a nagyképűségedre van elég írásos bizonyíték:-)

Ez van.

Most tényleg azon megy az eszmecsere, hogy ki kinek hányszor tudja lepasszolni a gyerekeit? Mióta érdem minél gyakrabban másra bízni a gyerekeinket?

Nyilván nem egészséges az sem, semmilyen szempontból, ha a gyerek csak az anyjához-apjához kötődik, mert más rokon nincs a közelben, vagy még rosszabb esetben nincsenek jó viszonyban. De az nekem a másik véglet, hogy azt kell lesajnálni, aki nem használja ki körbe a rokonait ingyenes gyermekfelügyeletre. Ami egyébként iszonyatos felelősség, általános iskolás gyerekre bízni egy babát meg konkrétan törvénybe is ütközik. Persze nem akkor, ha ebből semmi gond nem adódik,de ha ne adj'Isten adódna, nem állna meg a szülő a bíró előtt, hogy ezt a gyermekfelügyeletet hogyan gondolta.

Na igen, én nagyképű vagyok, te meg rosszindulatú.

Ez van. Az emberek különbözőek.