Hosszú és első párkapcsolatosok, éreztétek már úgy, hogy valamiről lemaradtok? (beszélgetés)

Az rossz, ha nem bízik a döntéseidben. Főleg akkor, ha nem elrugaszkodottak. Hosszútávon az is erős táptalaja lehet az önértékelés hiányának, ha sosem hagynak dönteni, ha nem érzed magad egyenrangú félként kezelve.

Az önértékelési zavaron jó lenne dolgozni. Akkor is, ha együtt maradtok, és akkor is, ha a szakítás mellett döntesz. Ilyen problémákkal az ember hajlamos bevonzani azt, aminél jobbat is kaphatna.

35-40 éves korod körül fogod igazán érezni, hogy nem így kellett volna. Nem fog változni a párod az érzelem kimutatás terén és ezt az évek alatt te megszokod, aztán hiányozni fog és szépen befordulsz majd tőle.

Aztán már majd ott lesz a gyerek, meg a hitel és egyebek, ami miatt nem tudsz kilépni és bánni fogod az egészet. Lépj most, amíg lehet, ha azt érzed, hogy nem jó.

Természetesen senki nem tökéletes, de lehet jobb.

Az általad említett dolgok megesnek, de nem csak az első kapcsolatokban.

Én azon a véleményen vagyok, hogy ami menthető, azt menteni kell. Egy kapcsolat befektetett energiát igényel. Kisebb nézeteltérések miatt még nem kell feladni a másikat. Azok mindig lesznek.

De ha semmilyen hajlandóságot nem mutat arra, hogy megoldást találjatok, és ezzel az életedet is mérgezi, vagy teljesen más elképzeléseitek vannak a jövőtökkel kapcsolatban, akkor elgondolkoznék azon, hogy merre is tart a dolog. Számomra a legfontosabb dolgok egyike, hogy lássuk közösen a jövőt és egy irányba pedálozzunk.

Azért írtad ki, mert hasonló helyzetben vagy? Ha igen, csak hosszú idő után jöttek elő a problémák? Pontosan milyen nézeteltéréseitek vannak?

Én adtam már fel kapcsolatot nem megegyező, számomra nem kedvező nézetek és elképzelések miatt, de az az elején történt.