Hogyan tehetném jobbá a családommal a kapcsolatom? (beszélgetés)

Nyisd meg a vállalkozásod ott, ahol szeretnéd, és ne foglalkozz a családoddal szerintem.

Mivel az sem biztos, meddig élsz a jelenlegi barátoddal, úgy készülj, hogy találhass esetleg albérletet, ha szükséged lenne rá.

Építgesd a saját jövődet, ez a legfontosabb most. Mert egyedül is meg kell tudni állni a saját lábadon.

Ki tudja, mit hoz a jövő!

Sok szerencsét!

Szerintem ez a családi kapcsolat már így marad. Nem egyről a kettőre alakult ki, gyerekorod óta tart mint írtad. Valószínű ha az évek alatt jobb nem lett most sem lesz az.

Szomorú, hogy csak téged érdekel a családod.

Remélem azért még picikét változhat, bár kevés az esély rá...

Szia, szerintem, ezen nagyon már nem fogsz tudni változni. Úgy látom, valami a háttérben biztos van, amiért nem jó a kapcsolat a családoddal. Esetleg ezt ki lehet deríteni, mélyebbre ásni, akkor talán azt mondom, lehet némi esély.

Ha pedig zárt ajtókba ütközöl, jobb ha elfogadod, ami nagyon nehéz, és új életet kezdesz nélkülük!

Tudja persze. Ő mindenben meghallgat segít ott ahol tud. Szeretek vele lenni de a várost ahol élek még megkell szoknom.

Keresnek ők is csak szerintük mindent jobban tudnak helyettem, beleszólnak még most is dolgokba amibe nem kellene.

Beszélni pedig nem tudok velük elmondani sem tudom mi bánt mert csak a magukét hajtsák...

Pár éve kerültem nagyon rossz lelki állapotba... Az sem érdekelt őket. Nem beszélhetem ki mi fáj mert szerintük mindenkinek van baja. (Ami igaz is)

Sajnálom, hogy így alakult! Nem hiszem, hogy tudnál tenni a jobb kapcsolat érdekében. Kezdd el élni a saját életed - ehhez a különköltözés volt a legjobb kezdet -, és úgy tekinteni Magadra, mint önálló egyébiség, nem pedig úgy, mint a szüleid pici lánya! Persze, tudom, örökre az maradsz, de éld a (felnőtt) életed! :) Neked is könnyebb lesz, ha nem az ő elvárásuknak akarsz megfelelni, és talán ők is észreveszik, hogy nem vagy már gyerek ...

Sok sikert! :)

Sajnos akkor szerintem te már mindent megprobaltal :/

Nem tudom mit lehetne még.

Mert egyedül kevés vagy hogy mindent jobbá tégy, ezt együtt kell az egész családnak.

Sajnálom hogy ilyen helyzetben vagy és kívánom hogy azért tudd rendezni valamennyire a dolgokat

Én már gyerekkorom óta próbálok beszélni velük...

Sosem tudtunk leülni és megbeszélni bármit is azóta ez csak rosszabb lett.

Persze sokszor kértem üljünk le megbeszélni kit mi bánt de az csak ordibálásba torkollott...

Ez nem a te hibád csakis a szuleide mivel írtad már gyerekkorodban is ez volt sajnos. Úgyhogy ne hogy magadat hibaztasd ezért.

Én szerintem ebből már jó kapcsolat nem lesz, max amolyan elviseljuk egymást egy órára a vasárnapi ebédnél.

De próbáltál már velük erről beszélni?

Még annyit megtehetsz hogy leultok mindannyian és megbeszélitek kinek mi a baja és miért, hátha az érne valamit.

Szerintem viszont nagyon jól tetted hogy elkoltoztel.

Hiába ő az apukád, meg a mamad, de ne h mar arra jó legyél h apold őket másra meg le se.....

Természetesen mivel ők a családod segítsd majd őket, ha már nagyon arra kerül a dolog, de addig míg van ott más is aki tud segíteni ne aggódj.

És megertem hogy hiányoznak mivel igen neked ok a család és velük éltél, de lehet jobb lesz így külön és a távolság és h nem találkoztok mindennap lehet jót fog tenni nekik is és sneked is

Nem tudok tanácsot adni,én is bármit tettem semmi nem volt jó,nekem nem sikerült rendeznem a kapcsolatot..

Sok sikert.😉☺️

Sajnos soha nem volt igazi szülő, gyermek kapcsolatom a szüleimmel. Igazából az egész családommal nem volt sohasem szoros a kapcsolat.

Mindíg mindenben ők döntöttek sohasem engedtek saját döntéseket hozni. Gyerekkoromban felnőttként kellett volna gondolkodnom, sokat gúnyolódtak rajtam és sohasem feleltem meg nekik. Nem is igazán beszélhettem meg velük semmit, hogy mi bánt, mit érzek, én mit gondolok. Sok mindent nem tudnak rólam. Talán a nővéremmel kicsit jobb a kapcsolat a többiekkel nem igazán. (Anyu,apu,nagyi,bátyám)Kb egy hónapja már nem bírtam tovább és eljöttem. Eddig azért nem akartam mert édesapám egészségügyi okokkal küszködött és nem akartam ott hagyni őket. Plusz a mamát is én ápoltam. Páromhoz költöztem igaz nem rég vagyunk együtt, és az első kapcsolatom de nem volt hova mennem. Néha haza szeretnék menni de amikor haza megyek is vita van plusz úgy is érzem jobb nekik, hogy nem vagyok ott. Mindíg is feleslegesnek éreztem magam otthon. Régóta szeretnék vállalkozást nyitni meg is akarok nyitni de ott ahol felnőttem nem pedig itt ahol most élek. Így normalizálni szeretném a családommal a kapcsolatom, hisz napi szinten látnám őket megint. Plusz bevallom hiányoznak minden ellenére hisz eddig csak ők voltak nekem. Beszélni viszont nem lehet velük így mit tehetnék?