Mihez kezdjek így, hogy rájöttem, hogy jobbat érdemlek, mint ő, és véget vetettem a kapcsolatunknak? (beszélgetés)
Ez valami olyan, mint a "gyengelkedo" a regi katonasagaon.
engem meg asszem mondvacsinalt dologgal kuldenek most szabira.
Hát ez az, mikor az ember földbe döngölik, megalázzák,olyankor azt se érzi, hogy lenne értelme az életének .De remélem fórumindító nem így érez.
Gyógyulj ki a társfüggőségből, meglásd, kinyílik a világ.
"Szeresd magad, nyalogasd a sebeit (biztos vannak) és élvezd az életet csak úgy, magadért. Hátra se nézz! Jobbat érdemelsz!"
Senki nem goldol arra, hogy a masik hibaztatasan kivul o miert valasztota ezt?
En vagy dolgozok, es akkor beesek ruhastol; vagy ha epp a munka mellett megtehetem, par napig nem kelek fel, iszok, es dudos leszek. Aztan 2 nap utan elkezdem utalni magam, hogy egy budos pocs vagyok, vagy mert meloba kell menni, azertv zuhanyzok le.
Es mivel utalok budos agyban aludni, mindent kimosok, oszeszedem a kajamaradekot meg a pizzas dobozt az agy mellol (vagy az agybol), es kitakaritok, kimosok, atpakolok mindent.
Megprobalok nem egy szardarabnak kinezni, atlapozom a halmozodo ujsagjaimat, es pl. talalok valami programot.
Es ha senki nem jon/ne velem egy programra, odamegyek egyedul. Eddig meg sehol nem vesztem el.
Jól bántottam?
1. Párkapcsolati témában tanácsot adni nem kis felelősség.
2. Nincs is kapcsolata.
3. Mi mondjuk meg, mit csináljon?
Saját tapasztalatból beszélek. Nekem is nem kis munkám volt benne, hogy legyen önértékelésem. Szerintem az önmagunk megvalósítása nem feltétlenül megy jobban egy társsal. Ha az ember olyan társat talál, akivel jobb együtt, mint nélküle, akkor igen. De csak az önmegvalósításért nincs szükség társra. Ha az ember értelmét érzi az életének, vannak, akikkel időnként találkozhat, olyan tevékenység, amibe beleteheti önmagát, az nagyon is elég lehet. Persze nem ugyanaz, hanem másképp jó.
Na, ez most nem tudom, mennyire volt érthető. De nem azért vagyunk a világon, hogy feltétlenül párban legyünk valakivel (bár persze nagy öröm egy igazi jó társ), hanem hogy mi magunk kiteljesedjünk. És ez ezerféleképpen történhet, párban is és egyedül élve is.
"...Menj a szíved után nevetve, vagy sírva, az élet úgyis olyan ahogy az meg van írva... "
Visszakönyörögni magad egy mérgező kapcsolatba? Egy olyan emberhez, akiről kiderült, hogy nem becsül téged, aki terrorban tartott? Mi értelme lenne? Vagy szeretsz szenvedni? Ne csinálj hülyeséget! Nem igaz, hogy "a rossz kapcsolat is jobb, mint a semmi".
Örülj annak h ő már nincs,foglalkozz magaddal,előbb- utóbb jön valaki aki nem döngöli földbe az önbizalmad.
Tanulj, dolgozz, fedezz fel új dolgokat. Kapcsolodj ki, kapcsolódj le egy kicsit a netről, olvass. Keress új célokat.
Mosolyogj!
Jól tetted. Egyszerűen csak lazuljál.
Örülj hogy nincs, hogy felismerted milyen ember és el tudtad küldeni! Sokan benneragadnak egy ilyenben, aztán bedarálja őket és kifordulnak magukból. Te még időben léptél!
Szeresd magad, nyalogasd a sebeit (biztos vannak) és élvezd az életet csak úgy, magadért. Hátra se nézz! Jobbat érdemelsz!
Miért kell bántani? Miért nem lehet egy kicsit empatikusabbnak lenni? Neked más a problémád neki az övé a legnagyobb. Mindenkinek van és mindenkinek a sajátja a legfontosabb. Azért van a fórum gondolom én, hogy itt meg lehessen osztani és megoldást találni a problémákra. ..
Örülök, hogy csak ennyi problémád van.
Ő nem elég jó...hmm miért, milyen a jó? Egy embert azért szeretünk mert jó???, Szerintem nagyon sokan pár nélkül maradnának akkor... A szeretet vagy szerelem az belülről jön. Nem tudod szabályozni. Hány embert megcsalnak...És hány ember küzd a házasságáért mégis! Pedig hozzájuk sem jók. ... csak egyszerűen szeretnek...
A másik meg, hogy van akinek alapból, nem túl jó az élete, nem sikerült megfelelő szakmát elsajátítani, megfelelő munkát , hobbit, barátokat találni, hanem a párkapcsolatban tud kiteljesedni.Tudom, hogy ez nem a legjobb,de ha túl sokáig nem sikerül az embernek másban meglátni a boldogságot, elég nehéz 40-50 éves fejjelezeket elérni. Mikor az ember hazamegy az üres lakásba, nincs kihez szólni , barátok sincsenek sehol, mert azt sem könnyű már ebben a korban találni, főleg akinek nincs hobbija, nem mehet az ember oda valakihez, hogy barátkozzunk már.Nehéz bebeszélni magának, hogy egyedül is milyen boldogság nézni a hullócsillagokat,vagy elmenni kirándulni. Legutoljára, mikor kirándulni voltam, mindenki párosan volt, nem láttam se egy nőt , se egy férfit egyedül, csak családokat, és párokat, én egy hódolómmal voltam, és azt az illúziót éltem át, mintha lenne barátom, és fantasztikus volt, de rózsaszín ködfelhő felszállt.
Nem szabad belemennni egy kapcsolatba, azért , mert rossz egyedül, de van aki nem érzi jól magát, csak ha társa van.Van aki pedig olyan, hogy leéli az életét társ nélkül, megkeseredetten.Persze van aki egyedül is jól elvan, de az ilyeneknek általában, van valamilyen viszonyuk, az ellenkező nemmel, holott láthatólag társa nincs.Hiába dől a médiából, hogy valósítsuk meg önmagunkat, nem kell feltétlenül társ, az önmagunk megvalósítása is jobban megy társsal.
Illetve, ezt írja még:
"A megbántástól való félelemből eredt az a mód, ahogy másokkal bántam. Túlmagasodtam rajtuk, hogy a saját kisebbségi érzéseimet kompenzáljam. Megsértettem másokat, mielőtt ők sértenének meg engem. Mindezt ma már tudom, de annak idején nem voltam tudatában."
A barátnőid hónapok óta fújják, amit itt is többen. Amit te nem mondtál annak az embernek. Nem akarom védeni a pernahajdert, de itt is egy cikk alapján azonnal rá mutogattál. Nem lehet, hogy egy kicsit befolyásolható vagy? És a kedves barátnőid ezt szépen ki is használják? Vagy inkább használták, mert most sehol sincsenek. Nem voltatok összeillőek, de nem voltál fer vele. Hagyd menni, ha fontosabbak voltak a "segítőid", mint ő. Még az is lehet hogy "igazuk" lesz, és most talál majd igazán rád az élet. Egy hobbi, egy sport. A nyár azért szerencsésebb időszak, hogy új impulzusokat találj. Legközelebb légy őszintébb a pároddal, mint bárki mással. Ha igaz, az őszinteségen nem múlik.
Tényleg próbáld meg felhozni az önértékelésedet. Nagyon igaz az a mondás, hogy harmonikus párkapcsolatban az tud élni, aki egyedül is jól megvan. Mert az tudja, hogy nem más függvényeként él, hanem önálló személyiségként, saját ízléssel, hobbival, elfoglaltsággal. Ezt tudja ajándékba adni egy másik hasonló embernek, akivel épp ezért kölcsönösen megbecsülik és gazdagítják egymást. Sosem szabad azért belemenni egy kapcsolatba, mert rossz egyedül. Az csapda. Kívánom, hogy sikerüljön talpra állnod és megbecsüléssel nézned magadra!
Nincs talán tudatában, de nem érdekli, ha a nő sír. tiltakozik, láthatóan szenved. Semmi érzéke nincs a mások szenvedése iránt.
Olvastam egy német beszámolót egy gyógyulófélben levő pasas írta le. Azt írja, mindenki fölött állónak érezte magát és elégtételt jelentett a számára, ha megalázhatott másokat. Ugyanakkor folyamatosan igazolást, visszajelzést igényelt, ezért pl. úgy manipulálta a családját, hogy szexhez jusson: addig rontotta a hangulatot, hogy a felesége inkább lefeküdt vele.
Azt mondja, azért lett ilyen, mert rossz volt a kapcsolata a szeretetlen anyjával. Ma már terápiára jár és reméli, hogy rendbe jöhet a személyisége.
A poszt minden szava igaz. Beszéld meg a barátnőiddel, mielőtt bárkire mutogatsz. Vagy inkább majd azzal aki fontosabb lesz náluk, legalább annyira, hogy őszintén beavasd a háta mögötti furkálódásokba. Az őszinteséggel nem tudod megbántani akit szeretsz. Viszont azzal igen, hogy elhallgatod, a háta mögött közétek rakott, rossz indulatú pletykákat. Mert így nem voltak mások, csak rosszindulatú pletykák. Nem akartad megbántani. A nevében is köszönöm. És, üdvözlöm a kedves, sunyi barátnőket. Bocsánat, ha egy kicsit személyesre sikerült, saját tapasztalat. Irigy barátnők, irigy rokonok stb... Ha a Te eseted nem így zajlott, akkor sorry. De ha van benne valami ráció, akkor esetleg segíthet az új életed megszeretésében. Fel a fejjel. Sikerülni fog.
Ennek a posztnak minden szava igaz, csak azt nem tudom eldönteni, hogy tudatában volt annak, hogy ezt csinálta, vagy nem.
További ajánlott fórumok: