Szerintetek miért van az egy párkapcsolatban, hogy ami még az elején nem idegesített vele kapcsolatban az az idő múlásával egyre jobban? :( (beszélgetés)

Nálam pont fordítva alakult,nem tudom miért de így lett....

Együtt élni valakivel nem könnyű.........

Lényeg alkalmazkodni kell egymáshoz.......

Nekem pont az volt a problémám,hogy elinte minden idegesített,és utána már mindent megszoktam,hiszen elfogadtuk egymás hibáit...

Ezért mondják azt együtt lakva ismered meg a másikat...

nem elriasztani akarom az illetőt, hanem a valósággal szembesíteni. :D ne csak ideális helyzetben szeressen vki, hanem a legnagyobb bajban is.

rögtön a bajban megmutatkozik az, hogy egy illető mennyire rakja oda magát, mennyire segít neked, mennyire veszi magára a te gondjaidat, és mennyire fog kiállni meleltted, és szembesülhetsz vele, hogy mekkora nagy a kitartása.

és itt egyszerű dolgokra kell gondolni. akár csak annyira, hogy megért-e téged, kíváncsi-e a gondjaidra, vagy egyéb problémáidra, vagy olyan dolgokra amik megoldásra várnak. ez a későbbiekben nagyon fontos.

azoktól az emebrektől roppant mód írtózom, aki csak a jót akarja belőlem. volt aki állandóan azt követelte tőlem, hogy mindig legyek vidám. de kérdem én: hogyan kell azt? ha meghal vkim, akkor ne legyek szomorú? ne gyászoljak? stb...

Így van:))

Ami ugye azt jelenti,hogy a tetkó,öltözködés,haj ,kinézet magánügy (ráadásul így szeretett bele ugye:D),a moci marad,és lesz mellette egy családi autó!:))))

szerintem nem attól életed szerelme vki, mert szülni akarsz neki. semmi köze nincs egymáshoz.

meg is fordíthatnám, hogy hányan szülnek anélkül, hogy az életük szerelme lenne. erről ennyit.

lehet együttélni csak felesleges, mert előbb vagy utóbb másnak fog gyereket csinálni vagy a fejedhez fogja vágni, hogy nem szültél neki gyermeket, vagy el fog hagyni.

ha nem akarsz gyermeket nem baj, csak találni kell olyan társat, aki szintén ilyen elképzelésekkel bír. nem szabad csak azért gyermeket vállalni, mert a párodat meg akarod tartani.

némelyik embernél nem is kell keresni, ott van a szemünk előtt, és állandóan belebotlunk. :D :D

sajna ezen a téren nagyon rossz vagyok, mindig kiszúrom, és mindig a fejemhez vágják, hogy miért mindig veszem észre? :D :D

hát, mert kiszúrja a szememet. :D :D

Szerintem az "ami az elején még nem idegesített" - ez nem helyes megfogalmazás, mert az elején még nem így viselkedett.

Például nálunk a csipszevés az idegesítő, ami engem az elején is idegesített, meg most, három és fél év után is. Eddig sem nagyon ropogtatott, most sem teszi, elfogadja, hogy idegesít. Mint ahogy én sem teszek olyat, ami zavarja. Ha fontosak vagytok egymásnak, kialakulnak ezek a dolgok.

Mert már unod a búráját, nem elégít ki a puszta látványa, ennél több kell.

Vagy kevesebb...

sz elején minden nagyon szép és minden nagyon jó, de csak akkor amikor szerelmesek vagyunk. hajlandóak vagyunk olyannak látni a párunkat amilyen nem.

sőt hajlandóak vagyunk felruházni őt olyan tulajdonságokkal amilyen nem.

és amikor vékonyodik a rózsaszín felhő, és tisztul a köd, akkor szembesülünk az igazi arccal. és az nem minden esetben szimpatikus.

ilyen esetben annyi tehetünk, hogy megvizsgáljuk azt, hogy egy-egy ilyen tulajdonság az zavaró hatással van-e ránk konkrétan vagy csak most tűnik fel.

Jól tette!:))

Az ember legyen,és maradjon mindig önmaga,ebből ez a tanulság:))

Egyszer olvastam valamit:

"40 éves férfi vagyok, huszonévesen megismertem páromat, akkoriban motorom volt, hosszú hajam és tetkóm. Kért a felségem, hogy cseréljem le a motort egy autóra, mert a családhoz az dukál, a hajamat vágjam le és a tetkóimat próbáljam eltüntetni.... Megtettem érte mindent... Unalmas lettem számára, ezért lecserélt egy motoros, hosszú hajjú tetkós palira"