Hogyan segíthetnék a szüleimnek, hogy ne élősködjek rajtuk? (beszélgetés)

Ameddig nincs saját otthonod, albérleted, amíg nem tudod az önálló élet alapjait megteremteni.

Utána az ember már csak hazajár.

Köszönöm a hozzászólásokat mindenkinek.

Lenne még egy kérdésem, meddig "elfogadható" itthon élni, szülők nyakán?

Most így, hogy nincs munkám, okés, hogy itthon vagyok, de ha lenne munkám, és mittudjamén, hazaadnék X összeget minden hónapban?

Szerintem jelen esetben mindent elvégzel amit tudsz, munkád is volt, biztos nem mondják, hogy mit vagy még itt a nyakunkon. Ha egyszerűen nincsen munkalehetőség sem, akkor meg pláne nem lehet mit tenni...

Viszont én is így vagyok most, kivétel hogy nekem még munkám sem volt mióta befejeztem a szaksulit. Ezen a környéken nincsen semmi, de költözésre nem tudom rá venni magam. Amikor megkaptam a bizonyítványt, nem tudtam mit kezdjek. Megkaptam és az volt bennem, hogy most ilyenkor mi van... Ráadásul nagy nulla az önbizalmam is ami megint csak nehezíti a dolgom. Talán lesz most melóm remélhetőleg, jövőhéten beadom az önéletrajzomat...

Én nagyon is rágom magam, hogy netán azt gondolják élősködöm, pedig igyekszem hasznossá tenni magam itthon, amíg máshol nem dolgozom. De párszor már megkaptam, hogy miért nincs munkám, le lettem cseszve mert nincs önbizalmam (mondhatom attól aztán nagyon megjött...) és Tesóm egyszer úgy beszélt velem, mintha ő fizetne rám és hogy ő milyen szorgos meg dolgozik. Egyetemen van és még rá is költve van, szóval nem volt jogos neki az a mondóka. De hogy pont akkor kapott egy vadiúj telefont is, csak azt erősítette bennem, hogy milyen szar ember vagyok hogy nem hozok a konyhára, amitől ami volt minimális önbizalom is elszállt és még jobban depresszió közeli állapotba kerültem. Nem bízok magamban, hogy megbírom csinálni amit kiszabnak rám munkát, ezért se volt még, meg azért sem mert ami van képesítésem nem keresnek erre, de másféle munkakörbe sem.

Különben meg azon gondolkodtam, hogyan is néznének valamibe mások, ha magamat sem tartom sokra? Ez a legrosszabb... Ezért most nagyon megy a harc magamban, hogy ezen változtassak.

S bár merészebb lennék...

Abszolút korrekt a gondolkodásod és hozzáállásod. 22 évesen még én is javában otthon laktam. Emiatt ne parázz :)

Milyen munkát keresel? Merre laksz? Mivel foglalkoztál?

Hogy telnek a napjaid?

A legjobb, amit tehetsz, hogy az otthoni teendők és az álláskeresés mellett ezt az időt magad fejlesztésére fordítod. Legyen az sport, nyelvtanulás, önfejlesztés és pihenés is :)

Szegénykém! Borzalmas lehet!

Ne légy depis! Ne érezd magadat feleslegesnek!!!!

Ez csak átmeneti állapot!

Fogd fel úgy, hogy most új irányt vesz az életed!

Nincs hiteled, gyereked,.... nem éhezel, fázol...

Majd alakul!

Légy pozitív!

ne rágd magad,szerintem is megteszed,amit lehet.

Érdemes anyukád mellett állni mindig,amikor főz,és persze segíteni neki,most megtanulhatsz tőle mindent,amit ő tud,hogy ráérsz ott lenni vele.Később,önállóan sokkal nehezebb megtanulni főzni.

22 eves, az meg nagyon fiatal , akik felsooktatasban tanulnak ilyenkor meg boven otthon laknak.

Nagyon szep dolog, hogy segiteni akarsz nekik!

\remeljuk talalsz munkat hamar.

Én is 26 éves koromig laktam otthon,Dolgoztam én is.

Ez nem okozott semmi problémát szüleimnek.

Gratulálok a hozzáállásodhoz! Szerintem nem vagy élősködő, és a szüleid örülhetnek, hogy ilyen vagy.

Tanulj meg sütni, és vállalj esküvőkre, eseményekre sütést. Pl. De az sem rossz, amit Zsuzsa írt. Vagy add el a háztartásban halmozódó felesleges cuccokat, olyan mindenhol van.

Nálunk egy ideig a fiamnak nem volt munkája...

Mivel mindennemű házimunkára teljességgel alkalmatlan volt, inkább nyelvet tanult :D -

így került ki külföldre dolgozni.

Nálam dettó ez a szitu!! Mintha magamat hallanám!

Fel a fejjel-:)! Meglásd minden sikerülni fog!!!

23 évesen munkát keresek, jelenleg közmunka programon vagyok kiutalva, 3 hónapra kapok 35 ezret/hó, és bölcsiben vagyok...

Ha esetleg tudsz, keress fel egy ilyen helyet, ahol legalább ennyire előrébb jutsz....

És a 9. kommentedre ... nagyon kevés 20 éves él külön, aki meg igen, azt pénzelik..... Sok 20 éves inkább bulizik, nem pedig dolgozik.... (az iskolát nem veszem ide)

Szerintem se vagy élősködő. Én is otthon Éltem a szüleimmel 22 évesen. Én is segítettem, takarítani, a családi boltban, s néha bevásároltam.

Majd alakul.

Ez sajnos így van!

Viszont annak a szülőnek is gratula, aki így félrenevel.....

Az, hogy rosszul érint, annak a jele, hogy jó ember vagy, nem egy ego majom!

Nem olyan sokan élnek külön 20 évesen, vagy, ha igen, otthonról pénzelik őket!