A szüleimnek mit mondjak ilyenkor? Vagy már ilyenkor mutassam be? (beszélgetés)

Ha a fórumindító részéről jól sikerült, az azt jelentené, hogy megjárta a 200 km-t és nem csalódott.

Nem nyilatkozik, tanul, vagy most nagyon haragszik a világra. :)

Nekem fenntarytasaim lennenek ilyen esetben; egy alig huszoneves fiatalember miert egy tavol elo annyal akar mindenaron talalkozni?

Nincsenek baratai, ismerosei, szukebb-bovebb ismeretsegi kore? Akar iskola, munkaely, rokonsag, haveri kor, stb.

Nem ismerjük pl. az anyagi körülményeket.

Én is 400 km-re vagyok az otthonomtól, de 18 évesen tuti nem adtak volna = nem tudtak adni a szüleim heti + 4-5-6-8000 Ft-ot arra, hogy 200 km-t vonatozzak. Nem azért mert nem akartak, hanem azért nem mert óriási érvágás lett volna a családi költségvetésnek az a havi 16-20 ezer forint :(

Én is próbáltam idekukkantani, hogy mi történt, de a fórumindító részéről eddig semmi...

Reméljük, hogy minden jól sikerült és rendben van!

Ez azért egy cseppecskével több, mint az alig 18, még iskolásként.

Bátrak voltatok, ezek szerint megérte (jó, értem, hogy válás lett a vége, de nyilván voltak szép időszakok is).

Engem a húszéves lányom holléte is érdekel. Mondtam neki egyszer, hogy ha bármi baja lenne, azt sem tudnánk, hol keressük. És igaz, hogy a rendőrség nem kezdi el rögtön keresni (mert nagykorú), de: ha nem tudom, hol van, azt sem tudom mondani, merre induljanak (olyankor persze azért le tudják vonni a konzekvenciát a szülőkről).

Nem volt még gond persze, most pedig, hogy komoly kapcsolata van, kevésbé féltem (és elkértem a fiú telefonszámát is, de megígérte, hogy nem hívom fel, de nekem kell a biztonságérzet).

(Be is tenne, ha 18 éves koráig óvom, utána pedig sz...rok rá, hogy hol van, azért ez nem így van.)

Nehezen értette meg a kisasszony, de látta aztán, hogy minél kevésbé titkolózik, annál engedékenyebb vagyok, és ez így jó neki is.

Hány évesek voltatok?

"Egyszerű látogatásról van szó" - igen, csak hát idegeneknél. Nem az osztálytársa, vagy a kollégiumi szobatársa, akik azért már jobban ismerik egymást, esetleg a szülők is tudnak a másik családjáról valamit.

Kolléganőm férje kérdezte annak idején, hogy miért foglalkozom én azzal, hogy hová megy a 18 éves lányom? (Az ő kislányuk akkor 8 éves volt.) Hát, adtam neki egy találkozót napra és órára pontosan 10 évvel későbbre, ahol majd beszámolhat arról, hogy tudja-e, hogy éppen hol tartózkodik az immár 18 éves leánya :-))) Kiderült, hogy igazam van...:-)))

Életkorunk szerint a nagymamád lehetnék (ha az első randim sikerül :-))) - komolyra fordítva: anyukádnak van igaza! Ne menj még, inkább jöjjön a fiú, mutasd be őt a szüleidnek, lássák, hogy kiről is van szó. Féltenek, biztonságban akarnak tudni, ez természetes. Engedd, hogy megnyugodjanak, megérdemlik.

Ha a fiú a szüleivel lakik, és egykorúak vagytok, akkor vélhetően nálunk is probléma lehet (esetleg) a heti utiköltség, + szállás, étkezés biztosítása, ezt nyilván a szülőkkel kell megbeszélni.

Sok szülő nem is tudja, hogy a gyereke éppen kivel jár. Néha nem is kell mindegyiket ismernie, de ekkora távolság esetén mindenképp.

Azt is le tudná írni sok szülő, hogy: "ha véletlenül az én fiamhoz jönnél, tudnod kell, hogy más lányok is feljönnek hozzá. Nem te leszel az egyetlen. Már megszoktuk."

Szerelmes vagy! :)))

Bármi történik, fogd fel tapasztalatnak. :)

Jobb környéken is előfordul, csak talán ritkábban. Sehol nem lehet kijelenteni, hogy egyedül biztonságban vagyunk. Még nappal a vonaton sem.

Az autóstoppnak mindig voltak és lesznek veszélyei, nem mindenki úszta meg. Volt, hogy párban voltak a lányok, de hiába, ha az egyiket kiszállásra kényszerítették.

A 80-as évekbeli "laza stoppolókat" is voltak olyan merev f@pinák akik megszólták. Pedig akkor sem voltak azok a nagyon durva veszélyforrások, melyeket felsoroltál.

Egy nő sosem bandukoljon egyedül, ha Gina ha nem Gina.

2016-ban vonatozni nem feltétlenül jelent életveszélyes kockázatokat. Sőt.