Hogyan NE függjön a boldogságom mindig a másiktól? (beszélgetés)

Mit gondolok? Tényleg a kérdést nem értem.

Szerintem ha a külső körülmények adottak (van hol lakni, van mit enni stb), akkor a boldogság forrása kizárólag mi magunk vagyunk.

Lmondom

Voltak/vannak nem okos telefonok is , még korábban vezetékes földi telefonok voltak, már akinek és lehetett az utcán található telefonfülkéböl felhívni a másikat ha annak volt telefonja

Barátnőm a Balatonról fülkéből hívott a munkahelyi telefonra

No persze ezek nem óránként csevegések voltak csak rövid infók

Kifejezetten idegesített volna, ha munka közben hívogatott, írogatott volna az aktuális hódolóm! Egy férj felhívhat, röviden, hogy hazafelé mit vegyen, pl. De ennyi.

Egyébként, ha párkapcsolatot akarsz, akkor igen, valamilyen szinten a másiktól is függ a boldogságod. Az életet NEM lehet megúszni!

Volt tantuszos és bélással, 2 ft-sal működő utcai telefon.

Ja és a postai úton feladott levél amit a postás hozott.

Hív, nem hív, ír, nem ír. Látta, nem nézte, nem lájkol, nem szivecskéz, mást meg igen, stb, stb.

Mennyivel könnyebb volt amikor én voltam fiatal. Bő 30 éve. Még vonalas telefon is csak a munkahelyemen volt. A fiú meg

fülkéből hívott. Ha épp dolgoztam. Nem volt lehetőség

hülyeségeken agyalni...

Köszönöm, hogy időt szántatok a kérdésemre!

Igyekszem vele nem éreztetni ezt ami bennem zajlik, nem erőltetem rá magam a legkevésbé sem.

Tudom, hogy le kell lazulnom csak azt nem tudom, hogyan.

Vezetèkes telefon egy vagyon volt mèg a 2000-es èvek elejèn is. Nem nagyon volt csacsogás...

Akkoriban akkor beszèltek mikor találkoztak. Volt is miről,hisz nem pittyegett minden baromság miatt a zsebünk òránkènt.

Pasiztam volna :D Csak viccelek, nem tudom, nyilván nekem sem ettől függ a hangulatom, ha olyan palim lenne aki egész nap vagy hónapokig nem ír, akkor az lenne a normális, vagy idővel beletörődnék. Azért mondom hogy mindenkinek más a normális, itt is írtátok többen hogy ez teljesen megszokott nektek is. Meg mondjuk az sem mindegy, hogy a kapcsolat eleje, vagy x éve házasok vagyunk.

De a mobil előtt is volt szerintem hasonló, csak más csatornán. Amióta az emberiség létezik, azóta megvan ez a szorongás sokakban, hogy vajon a másik is ugyanezt érzi-e. Csak régen levelet írtak, és epekedve várták hogy hetekkel később megérkezzen a válasz, meg szerelmes verseket, meg vonalas telefonon beszéltek mobil helyett 😅

"Hogyan NE függjön a boldogságom mindig a másiktól?"

Úgy, hogy megtanulsz egyedül, önmagad elfogadva élni.

Ha szinte minden nap találkoztok, akkor mit akarsz még megbeszélni vele napközben, telefonon?

Főleg akkor, ha még az elején jártok az ismerkedésnek.

Sok embernek riasztó, ha valaki ennyire ragad.

Nyìlt lapokkal játszik, elmondta,hogy ő nem a nyálasabbik fajta.

Ne nyaggasd,nem fog változni.

Nagyon az elején vagyunk még, de már az elején is így ment. Aztán beszéltünk erről a dologról, valahogy szóba jött én mondtam, hogy szerintem normális ha emberek napközben is néha írnak egymásnak..

Elő is fordult aztán párszor, hogy írt napközben, de azt is hol igen, aztán megint napokig nem...

Nem ilyen típus, ezt mondta az elején. Csak én rögtön kikövetkeztetem, hogy jólvan eszébe se jutok...

A másik ami aggaszt, hogy nem igazán a szavak embere, nem mondd szépeket valami sűrűn.

Na és épp miközben írtam ezt a hozzászólást hívott fel, hogy vagyok..

Egyrészt az ellen, hogyha elveszítette az érdeklődést, nem tudsz mit tenni, szerintem ezt próbáld tudatosítani, hogy azt élvezd, ami van, ne azon szorongj, ami nem is biztos, hogy lesz.

Másrészt nem biztos, hogy ráér nap közben, lehet, hogy kizökkenti a munkából a telefonozás, stb., bár ez nem derült ki, mi a foglalkozása.

Harmadrészt mindenkinek más a normális, én is olyan vagyok, hogy nap közben is küldök pár üzit, párommal sok éve együtt vagyunk, de szerintem nem telik el 2-3 óránál több anélkül, hogy életjelet adnánk, nekem ez a normális. (Mondjuk a telefonálás más tészta, ritka az olyan munkahely szerintem, ahol nap közben is hosszasan lehet beszélgetni.)

Ha te küldesz neki egy sort nap közben, arra reagál? Egyébként szerintem ha nem olyan a munkája (pilóta, mozdonyvezető, agysebész) akkor akár fel is hozhatod, hogy nagyon szereted amikor tudatja veled hogy nap közben is eszébe jutottál, mert jól esik. Nem azt mondom, hogy zúdítsd rá, hogy amikor órákon át nem keres akkor te már elképzeled hogy soha többé nem látod, de ennyi bele kell hogy férjen.