Hogyan képes elhagyni egy szülő a gyermekét?Többet ér a saját boldogságunk gyermekeink boldoságánál? (beszélgetés)
mondhatnák jo pár példát de inkább azt mondom itélkezni nem az én dolgom a másik dolog sose felejcsük azt el h egyszer megöregszik az ember és fordul a világ.
Nem tudom engem is elhagytak.Intézetbe kerültem majd később nevelőszülőkhöz.Mikor felnőttem és megkerestem a vér szerinti anyukámat annyi kérdésem volt de nem kaptam választ semmire.Ő alkoholista volt aki az italt a bulit és a pasikat választotta.Fel nem nevelt 16 éven át soha egyszer sem keresett.És még azt sem tette meg,hogy legalább megpróbálta volna megmagyarázni.Nagy csalódás volt és soha nem fogom már megtudni,mert 2006-ban 43 évesen szívinfarktusban meghalt.Nekem is van két gyermekem de nem tudnám elképzelni az életem nélkülük.De nagyon bánt,hogy nem ismerhettem meg és,hogy ő nem is akart engem igazán a gyermekeként szeretni.De én annál jobban szeretem a családom és a nevelőanyukám az én édesanyám.
Leirhatod felhőjáró a véleményed, nincs abba semmi. Sajnos az én esetem egy problémát vet fel bennem, ojan egyoldallag látom mindez miatt sokmindent, szoval 21éves vagyok, van egy párom egy joideje, és sokszor azon veszem észre hogy ugy félek, nehogy majd az én gyermekeim is ijent éljenek át... nemlehet ezt szavakba irni
Borzasztó!!!!! Mi adunk a gyerkeknek, hogy boldoguljanak!!!!
Nagyon sajnállak.Egy anya sem tehetne ilyet a gyerekével.Inkább nem írom le mit gondolok.
21 éves vagyok, édeasányám2eve , meglép több mint 350millo lejjel, az adoságja maradt utánnam, kétszáz és még millio banki kölcsön az én nevemen, ugy volt hogy elküldtem a bankba, lakáskölcsönt intézzen nekem, én akkoriban édesapámmal söförködtem, szoval egy cégnél voltunk. romániában éltem akkor, jártuk külföldet, belföldet. anyum elment, apum még besegitett a kölcsönbe, hogy kezes vagy ojansmi,egyszer beugrottunk 5percre apummal a bankba aláirtunk mindent amit mutattak, és mentünk tovább, anyuma zt monta még el kell fogadják, jön majd a visszajelzés. anyum még közben kért magánszemélytöl 100milkot kölcsön, egy két honap mulva meglépett anyum, utolag kiderült szlovákiába, valami munkát kapott, na de én mitsem tuttam a kölcsönröl, elmentem kb 6honapra rá, egy másik bankba, autora kölcsönt akartam venni, hát nem jött össze mikor hivtka a bankbol hogy kölcsönöm van már és nem adnak, gyanutlanul besétáltam, egkérdeztem meik banknál, és elmentem az adott bankhoz, személyivel, és a bofám majdnem leesett, van egy bankölcsönöm, 6honapja nincs fizetve, havi 430lej, meg egy 300lejes hitelkeretem si van, azt levette a bank, szoval kamat kamatra halmozva, majdnem segre ültem, persze a személyimbe nem az aktuélis cimem volt, és anyum nem az én telefonszámomat irta bele, szoval a bank utén nemsokra, jöttek ütték az ajtonkat hogy hol van anyum, pénzel tartozik, én meg csak tátottam az szám, mikor elmontáák mennyi és nekik kell stb, na az első év alatt kitermeltünk apummal 100milkot, meg a bankot törlesztettük visszamenöleg, de most ki jöttem németországba lakni, munkát keresni, mert nemtudok igy megélni jelenlegi barátnőmmel aki szintén erdélyi, jo pénz kerestem otthoni árakhoz képest, havi 800lejt, de mikor 430ki kell agyak akkor a maradékot megnézhetem. hát sajnos igy jártam, hogy lehet ijen egy anya, nem csak elhagyott, maga ez a tény is bántott, méjen érzékeny vagyok mai napig rá, de az hogy én mit ártottam neki hogy ő ilyet csinál, semmi pénzgt nem potolt bele mai napig. Sajnos ez van, nincs mit tennem.
Szerintem egy szónak is száz vége a gyermekét nem helyezheti senki háttérbe valaki miatt! Legyen az férfi vagy nő!
Lehet az kicsi vagy bagy gyerek!
Nálunk sajnos a lányom apja háttérbe helyezte a gyermekét. Igaz nem volt már kicsi de azért még a saját vére! A nővéreméknél is az apa előrébb helyezi a mostani feleségét mint a fiát. Igaz már Ő is 22 éves de gyerek!
Azóta már olvastam. Bocsánat.
A 27.hozzaszolast ha elolvastad volna,nem kerdeztel volna ilyet szerintem.
Latom ujonnan regisztralt vagy.....
Akarta a férjed a babát, kért Téged, hogy vállalj egy uj terhességet?
Vannak emberek akik sajnos, érzelmileg sosem nőnek fel! Ők azok akik nem tudják elviselni a folyamatos felelősséget.
Nem tudom hogyan képes egy szülő erre,de az anyám is ezt tette velem 14 évesen!No comment róla!
Hát nem.Még most is sajnálom a dolgot.Nagyon szeretem a gyerekeimet.Mindennél és mindenkinél jobban,és igen ítéljenek el érte,de még boldogtalan házasságban is élnék csak ne láttam volna min mennek keresztül a gyerekeim.Akkor megutáltam minden férfit.Ettől függetlenül mostanára lett párom de nehezen engedtem közel magamhoz.Épp a tegnapi vitánkban hangzott el hogy nekem mindig a gyerekeim a legfontosabbak.Szereti a gyerekeimet,de mint minden férfi ő is önző.Közöltem vele ezt vagy tudomásul veszi vagy elhagy de akkor azt tegye meg most rögtön ne kínozzuk ez miatt egymást.Maradt mert azt mondja szeret.
Nalatok sem volt akkor egyszerü a dolog....
Nem tudom mi lenne a leghelyesebb.Én annak idején 2 hónapig szinte hason csúszva kértem ne váljunk el mert megoldható a probléma.Szerinte nem volt az.Sunyiban albérletet keresett és oda költözött.Csak akkor döbbentem rá mikor a paplan huzatban nem az a paplan volt és a párna huzatban sem.A barátnője gondolom akkor már az albérletben lakkot.Tegyem hozzá hogy kerek legyen a dolog nekem is volt valakim akit bevallottam és azt is tudom életem legnagyobb szerelme volt,de lemondtam mindenről hogy mentsem a házasságunkat.Ő nem így gondolta.Ma is a sírás kerülget ha eszembe jut az egész.
Na ja,nem egyszerü dolgok törtenek mostanaban velünk.
Igyekszem e legjobbat kihozni a dolgokbol es egyenlöre az erzelmeimet kikapcsolni es "csak"esszel gondolkodni.......
Szia!
Nalunk az elsö Babank sem termeszetes uton fogant,igy nem gondoltunk most sem arra,hogy esetleg termeszetes uton sikerülhet.
3 hete,amikor szabadsag cimen hazautaztunk Anyukamekhoz,Ö elment 2 napra az aposomhoz,legaöabbis ezt mondta.Probaltam neki a Babat is megmondani,erre jött az email,hogy ügyvednel volt a valashoz valo papirokat beadni...
Ennek ellenere hiszem,hogy ez az uj elet bennem nem veletlenül most es igy fogant.
én is azt mondom,ha már ennyire menthetetlen a helyzet,nem szabad együtt maradni.A gyerek azt is megérzi,ha nem mennek otthon jól a dolgok,és az is éppen annyira megviseli,mint egy válás.Sőt!Mi teljesen normálisan váltunk el,azóta is tartjuk a kapcsolatot,gyerek ballagása,szülinapja közös program.A lányom szereti az apja barátnőjét is,és az én párommal is nagyon jól kijön.Látja,hogy boldogok vagyunk,és így szerintem sokkal jobb,mintha azt látná,hogy boldogtalanok vagyunk,és öljük egymást.
Én azt gondolom, hogy esetek igen nagy százalékában valóban meg lehet(ne)/kell(ene) beszélni a problémát. És megoldás is lenne. Ilyenkor tényleg tenni kell érte, és minden esetben meg is kell próbálni. De van, amikor ez nem segít. Na ilyenkor mit tesz az ember, mi a helyes? (Azért kérdezgetek ám, mert én sem tudom a választ.) :)
Gratulálok a babához! Biztos lehetsz benne, hogy ugyanúgy fogja szeretni!!!
Az én mostani férjem is imádja a lányomat!!! Persze az én lányom már 23 éves és 18 volt amikor megismerkedtünk. Imádják egymást!
Azt, hogy az apja 5 éve nem kiváncsi rá már kezdi magát túltenni. Elfelejteni soha nem fogja de hála az égnek itt van a párom!
ha egy pár kapcsolatból kilép az egyik fél,vagy félrelép,az azért van,mert valami nem teljes,valami hiányzik.én nem fognám a netre.nekem is rengeteg barátot hozott a net,férfit is,de eszembe sem jutna,hogy más is lehetne mint barátság.
Anno én is azért léptem félre,és hagytam el a párom,mert volt más,aki megadta azt,ami otthon hiányzott.pedig én előtte nem egyszer szóvá tettem,mi a bajom.
Most úgy szeretnek,mint még soha,és jöhetnek a pasik,nem tudnak érdekelni.
Szerintem az sem jó ha együtt maradnak,viszont ha már elváltak akkor kulturáltan kell viselkedni legalábbis a gyerek előtt soha nem kéne apát szidnia anyukának és fordítva.
Nekem apukám visszaköltözött az anyjához mikor elváltak anyuval,4 éves voltam.És a mama hadjáratot indított anyu ellen,ami még most is tart.Mindig csak azt hallottuk anyád így anyád úgy,és olyan dolgokkal tömte a fejünket amihez semmi közünk nem volt pláne nem 4 évesen!vagy nagyrészt igaz sem volt.Anyu elmondhatta volna ha úgy látja elég idősek vagyunk hozzá,de a mamika úgy gondolta ehhez neki joga van.Állandóan keverte azt a bizonyost.Megkeserítette az életünket.
Most meg anya élettársának exe csinálja ezt.De olyan h*lye nem veszi észre a gyerekének árt mikor ott szidja neki az apját,mellesleg jogtalanul.Az a gyerek úgyis szereti az apját ha elváltak ha nem hisz csak az apja.Ő meg mit csinál?apád így apád úgy,ezért most nem mehetsz majd 2 hét múlva stb.Ő nagyon szereti az apját és ezt nem bírja elviselni.És az 5 éves gyereknél most jött elő egy olyan szintű dadogás,hogy sokáig a szavát nem értettük.Azt mondta elvitte pszichológushoz és ott azt mondták az apja miatt dadog.Az apja meg magát okolja,ő nagyon szereti a gyerekeit és amúgy is lelkis.Egy hónappal ezelőtt pedig kiderült,a nagyobbik fiú véletlen elszólta magát,hogy nem is vitte sehova a drága "anyukácska" kitalálta ezt a mesét!
Na ilyet soha ne csináljon senki bármennyire is utálja a másikat,ezzel legalább annyira árt mintha évekre elhanyagolja a gyereket!
Ebben teljes mértékben igazad van! A gyereknek sokkal rosszabb ha nap mint nap a veszekedést hallja! De egy szülő sem hagyhatja el a gyermekét egy másik ember miatt!
Én 40 évesen találtam meg az igazit! De ha a lányomat nem fogadta volna el ( mint ahogy az exem mostani felesége sem fogadja el a lányomat ) inkább maradok egyedül!
És miért boldogtalanok?????Lehet a problémát az elején meg kellene beszélni és nem a homokba dugni a fejünket és nem szólni róla.Sok házasság megmenthető lenne ha tudnának a felek BESZÉLGETNI.Sajnos nem tudnak komunkiálni az emberek.Itt a neten mindent lehet,aztán mikor szemtől szembe kerülünk egy emberrel meg nem tudunk megszólalni.Ez sajnos a házasságon belül is így van.
De mi a jó megoldás?
Mert az sem lehet az, hogy egy pár a gyerekek miatt boldogtalanul él tovább egymás mellett. (Itt most nem arra gondolok, ha a két fél már nem ANNYIRA szerelmes egymásba, vagy nem ANNYIRA és nem FOLYAMATOSAN boldog, mert ez természetes szerintem egy idő után, de ha régóta és totálisan boldogtalanok és már nem szeretik egymást, akkor is együtt kellene maradni?)
Sajnos egyre több válás van, és azt hiszem ehhez nagyban hozzájárul a neten történő szabad ismerkedés.Mi is ennek lettünk áldozatai.Még nem volt ennyire elterjedve lényegesen több házasság köttetett és kevesebb volt a válás is.Lenne mit tanulni az idősebbektől akik tényleg jóban rosszban kitartottak egymás mellett.(alkoholista szülők kivételt képeznek,ők jobb ha nem maradnak együtt)
az én volt férjem 2 éves kora óta nem látta a lányát, aki most 15 éves lesz. Mikor megismertem valakit, mindig úgy éreztem, hogy cserben hagyom a gyerekem, de egy anyának is kell magánélet. elég sok időbe telt végül megtaláltam azt az embert aki elfogadja a lányomat is. Most boldogok vagyunk, babát várok és remélem, hogy a baba megszületése után is úgy fogja szeretni a nevelt lányát is mint eddig.
én soha sem làttam az "édesanyàmat" amikor màsfél évés voltam elhagyott és az apukàm nevelt nem tudom mi van egy ilyen ember szivébe talan nem is sziv csak valami gép ami életben tartja. a volt férjem miutàn elvàlltunk egy kezemen meg tudom szàmolni hànyszor làtta a gyereket az eso évben majd eltunt ennek màr lassan 5 éve de negem nem érdekel hogy miért tortént ez velunk csak azt nézem a lànyom és én boldogok vagyunk az uj életunkel és bàrmi is jojjon én tudom hogy soha senki sem tud tole elszakitani
További ajánlott fórumok: