Hogyan lehet normális kapcsolatot kialakítani a családon belül ha egyébként mindenen vita van? (beszélgetés)

Lehet ez valami lelki betegség, elferdülés nála (ne verj meg, nem bántani akarom!). De attól még nem feltétlenül teszel vele jót, ha elviseled azt, amit csinál veled. Ha különköltözöl, akkor biztos javul a kapcsolat köztetek, és lesz energiád másra is gondolni, mint arra, hogy anyukád milyen veled, másból is fog állni az életed. Ha pedig sír, amikor elmész, azt el kell viselni a jó cél érdekében, mert neki is jobb lesz - bár nem tudom, ilyenkor kinek fáj jobban: az anyukának, vagy aki látja az anyukáját sírni, és tudja, hogy nem segíthet rajta, mert el is kell hagynia mindkettőjük érdekében. Pokoli érzés tud lenni.

Te látod a saját helyzetedet, nem akarlak rábeszélni semmire, de gondold végig, kérlek, amit írtam!

Szia, Amanda!

A helyzeted valószínűleg nem fog változni, viszont jó esélyed van lelkileg megnyomorodni, ha még sokáig otthon maradsz. Azonkívül egyre jobban beléd fog ivódni ez a "családkép", és a jövendő párkapcsolataidat is tönkreteheted, mert nem fogod tudni elhinni, hogy téged is lehet szeretni, te is lehetsz fontos valakinek.

Autót és saját házat sokan évtizedek alatt, nagy kölcsönökből raknak csak össze, utópia, hogy ha otthon maradsz, tudsz ezekre gyűjteni. Nyugdíjas korodra lehet, hogy sikerül is... szerintem manapság fizetésből autót, házat venni nem lehet.

Ha ki tudsz fizetni egy albérletet, és meg tudod oldani úgy az alapdolgokat, hogy ne kelljen nyomorognod, jobb, ha a saját lábadra állsz. Ez még így sem lesz könnyű, mert még így is fáj elszakadni otthonról, és az ember mindent kitalál, hogy miért nem akar elmenni. De ha meglépted, utána jobb lesz. Ilyenkor nem a szeretet hiányzik a családtagok között, hanem az éltető szeretet. Ilyne kapcsolatban, bár azért szeretik egymást, legjobb szándékuk ellenére is megfojtják egymást, és ez senkinek sem jó. Tapasztalat, azért írok ilyen merészen.

Ha úgy érzed, van értelme, azért beszélhetnél egyszer erről anyukáddal, hogy te hogy érzed magad otthon, hogyan esik neked mindaz, amit tesz veled. Lehet, hogy nem is tudja, mit tesz veled, mert valami csavart módon jót akar neked. Szóval, gondold meg!

Sziasztok!

Kedves myly!Nem értek veled egyet.Hogy menne külön,ha nincs pénze?A mai világban ez nem olyan egyszerű.A környezetemben is van több ember aki még mindig otthon lakik(30évesen némelyik még több is),mert nem tud lakást venni.Nem mindenkinek van több 100ezres fizetése.És ha tényleg nem jó bért kapsz akkor nem tudsz még egy albérletet sem fentartani,vagy ételre nem fog jutni.

Az én helyzetem is olyan,hogy nem érzem jól magam a jelenlegi helyzetemben,de nem tudok rajta per pillanat változtatni.Egyet tudok tenni,valami munkát keresni,fogakat összeszorítani és gyüteni a pénzt.Aztán esetleg később továb tud lépni az ember...

Hja,akkor ne csodálkozz:)))

Maradj csak ott és gyűjtögess,ha a pénz meg a többi cullang többet ér neked mint a szabadságod ennyi idősen.

Anyukámmal és öcsémmel lakok. Anyának az öcsém a mindene neki mindent elnéz. Engem külön kaszára rakott már jó pár éve. Kb 17 éves koromban a tesóm ötlétére. Mindig neki volt mindenben igaza. És a mai napig is így van. Pl ha kimegyünk vásárolni olyan mintha minen normális lenne aztán hazajövünk én váűsárlásomat kiszámolja hogy mennyivel "tartozok" és azt behajtja rajtam. Ez így megy anno 17 éves korom óta. Nekem jön az árvaságim. Azóta vásárolok magamnak belőle ruhát meg mindent ami kell. De pl amikor dolgoztam anno kocsmában suli melett akkor felém sem nézett hogy pl hoz ebédet stb. (egész napoztam reggeltől estig és akkor nála volt minden pénzem kivéve a fizumat)

Szeretnék normálisan élni mint mindenki más. Szeretnék megbeszélni vele mindent. De nem lehet mert jön tesóm és mindenbe bele szól. ( 21 éves lesz a tesóm) Ha elmondok vmit anyának akkor ő egyből továbbadja tesómnak és kigúnyol. Mással mindenkivel jól kijövök csak a saját családommal nem. Ez nekem olyan rossz. Hogy lehetne javítani a kapcsolaton? Apukám meghalt még 16 éves koromban.