Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogyan jobb a gyereknek, egyedül vagy nevelőapával? fórum

Hogyan jobb a gyereknek, egyedül vagy nevelőapával? (beszélgetés)


16. Guruljka (válaszként erre: 1. - Pepita)
2018. dec. 29. 13:07

"Nem is akartam senkit magamnak, de anyukámmal sokat veszekedtem, igy kezdtem magányosnak érezni magam."


Ez nem magány.


Társat keresni szerintem nemigen lehet külső kényszer alapján, értem ezalatt esetleg az anyagi problémákat, vagy akár a környezet sürgetését.

Öt éves kicsi lelkét nem is merném kockára tenni.

2018. dec. 29. 13:03
Ahogy neked a legjobb. Ha te boldog vagy, a gyerek is azt érzi.
2018. jún. 15. 20:23
Ne a nevelöapàt,a parod keresd.aki teged szeret,a fiadat is szeretni fogja.de nem eleg ha öt csak elfogadja.ha dolgozik,es azert faradt,nem tud vele mindig jatszani,de megis jol banik vele(tek) attol mėg lehet rendes ember.. Habar ha azt mondja elvettėtek a szabadsagat..az nem igazan szep dolog.. Hidd el ha valaki,en tudom milyen az olyan aki nem csaladba valo..
2018. jún. 14. 18:20

fiam 10 éves volt, én 33 amikor a férjem vadászbalesetben meghalt. Az eltelt években azért természstesan akadt sok jelentkező, ajánlkozó vállalkozó. A fiam nem örült neki, az un vasárnapi apukák hasonló ivású kölykeivel pedig egyenesen elviselhetetlen volt., mindig panaszkodott anyukámnak. Nem hiszem hogy neki a nevelőapa jót tett volna., nevetve emlegetettem, hogyha egyszer akad neki egy csaja, majd visszakapja tőlem ezt a sok géáncsoskodást.

Túléltük, nekem nem igazán hiányzott a pasi, ill. a velejáró pluszmunka, gondolom hogy a fiamnak sem a nevelőapa. Többdiplomás felelős fiatalember lett belőle, kösz én is megvagyok. Igaz jólfizető melóm volt, amiből mindent meg tudtam neki adbi, igy nem szenvedett hiányt semmiben, a fél világot összejártuk, 7 nyelves beszél, stb. Bár ehhez én rengeteget dolgoztam, de örülök, hogy

családomnmak, anyukámnak még élt és a fiamnak biztositottam, azt amit.

2018. jún. 14. 16:23

garanciát semmire nem kapsz,

adjál neki időt,hogy eltudja dönteni mit akar,

nem olyan könnyü ez neki sem,

11. michelle.r (válaszként erre: 9. - Pepita)
2018. jún. 14. 16:09

Ez majd kiderül. Garanciát nem fogsz kapni. Te sem tudod garantálni, hogy őt fogod szeretni életed végéig.


A fiaddal pedig próbáljátok megértetni, hogy aki korán kel, és sokat dolgozik, az néha fáradt. Gondolom, nem attól fogja szeretni, hogy állandóan lehet nyúzni.


Lazíts egy kicsit ;)

10. levarosbukta (válaszként erre: 1. - Pepita)
2018. jún. 14. 14:45
Lehet hogy túl gyors volt neki a tempó,vagy közben rájött hogy neki ez nem megy. Hagyd elmenni és ne a gyereknek akarj nevelőapukát keresni hanem magadnak egy szerető társat.
9. pepita (válaszként erre: 8. - Michelle.r)
2018. jún. 14. 10:37
Nem az az elvárás, hogy mindig játszon, csak attól félek, hogy megbírja-e velünk az életet, vagy egyre türelmetlenebb lesz, meg a fiam nem fogja szeretni, ha úgy tekint rá, mint aki mindig lefárassza.
8. michelle.r (válaszként erre: 6. - Pepita)
2018. jún. 14. 10:04

Ha az az elvárás, hogy akkor is játsszon a gyerekkel, amikor hulla fáradt, nem csodálkozom, ha úgy érzi, hogy elvettétek a szabadságát.


Kár az ilyen eseteket kiposztolni, mert nagyon össze fogsz zavarodni a válaszoktól. Látod, van, aki szerint máris dobnod kéne, mert nem apa az ilyen.


Én a saját gyerekeimet is meg szoktam kérni, hogy találják fel magukat egyedül, ha fáradt vagyok, vagy csak egyszerűen nincs kedvem ahhoz, amit ők szeretnének.


Nem, ne félj attól, hogy neki ez mélyvíz. Csak ne az alapján ítélj, hogy mások mit mondanak 10 soros leírás alapján.

7. sziszike100 (válaszként erre: 1. - Pepita)
2018. jún. 14. 09:56
Senkitől sem várhatod el, hogy mikor az élete ekkora fordulatot vesz, akkor azt teljesen problémamentesen viselje.
2018. jún. 14. 07:25
Azért azt hozzátenném nem agresszív, csak néha kimondta, hogy most nem játszik tovább, mert fáradt. Hétköznap hajnalban kell, busszal ingázik két órát, aztán rohant hozzánk, késő este haza. De ha azt mondja, ez mélyvíz neki, akkor féljek?
5. PöttyösPanka (válaszként erre: 1. - Pepita)
2018. jún. 14. 06:40
Aki nyíltan kimondja, hogy neki a szabadsága többet jelent, mint ti, attól ne akarj semmit. Majd találsz egy rendes férfit, akinek nem a terhére lesztek, mert szeretni fog benneteket.
2018. jún. 14. 06:31

Ne, ne maradj ilyennel! Ez senkinek nem lenne jó! Vannak normális pasik, akik nem lesznek türelmetlenek egy gyerektől, és nem bántanak senkit!

Ne tedd ki se magad egy agresszív, türelmetlen embernek, se a gyerekedet!


Az egyik unokaöcsém egyszer csak beállított egy nála néhány évvel idősebb 2 gyerekes nővel, 3 éve együtt vannak, a gyerekek, már az első hónaptól apának szólítják és annyira türelmes az unokaöcsém, hogy én is rácsodálkozok. Úgy viselkedik, mintha a sajátjai lennének, stb. Nem rég megszületett a közös gyerekük is, és még mindig ugyan olyan a másik kettővel!

Tehát, ha valaki alkalmas a társ és apaszerepre, akkor az mindig az és nem akad ki attól, hogy sokat kell foglalkozni egy gyerekkel, nem fárad el tőlük, srb.!

2018. jún. 14. 01:24
Őszintén,ne a n.apát keresed,hanem a párod,neki meg ha téged szeret,a fiadat is szeretni fogja. Másképp ez nem megy....
2018. jún. 14. 01:19
Jó,ha van egy normális n.apa,de ez akiről írsz,minden,csak nem apa. Inkább egyedül,mint ilyennel. Jönni fog az igazi,ha nem keresed görcsösen a n. apát.
2018. jún. 13. 23:12
5 éves fiam egyedül nevelem, úgymond egyedül vállaltam. Az apja elhagyott a terhesség elején, azóta nem tudok róla. Amikor a kisfiamat megszültem, felvállaltam, hogy esetleg egyedül fogok élni, ha neki igy jobb. De amikor 2 és fél éves lett esélyt adtam egy kollégámnak. Normálisnak tűnt eleinte, de aztán kiderült drogozik, megütött minket. Alig tudtunk tőle megszabadulni. Nem is akartam senkit magamnak, de anyukámmal sokat veszekedtem, igy kezdtem magányosnak érezni magam. Az interneten megismertem egy pár évvel fiatalabb srácot, aki eleinte irtó rendes volt, kedves, sokat játszott a kisfiammal. Ő meg kérdezte mikor leszel a nevelőapukám, stb. Aztán idővel láttam, h kezd türelmetlen lenni vele, durvább. A közös jővönkről is bizonytalanul beszélt, igy szakítottam vele. Sajna igen fájt, ezért leültünk megbeszélni. Ő azt mondja, hogy a kisfiam lefárassza sokszor, úgy érzi a mélyvízbe csöppent, hogy nem tudott pihenni tőlünk, elvettük az addigi szabad életét. Ti mit tennétek? Folytatnátok vele a kapcsolatot? Vagy ha igy gondolkodik most a kisfiamról később még rosszabb lesz? Esetleg tőrödjek bele, hogy a kisfiam jobb egyedül felnevelni?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook