Hogyan hatnak a gyermekekre a változások? (beszélgetés)

Szerintem igaza van Szurikatanak, foleg kisgyerekekre vonatkozolag. Egy par honaposnak meg valoban mindegy, csak legyen ott a mama tejcsarnokostol. De egy keteves... A fiam karacsonykor 5 napon at cirkuszolt minden ejjel (nem hisztibol, pavor nocturnusos a gyerek), pedig nemhogy ott voltunk, hanem egy szobaban aludtunk, en a kicsi 4 honapossal (o nem volt problemas, csak az utazast sinylette meg), o az apjaval. Es megis. Pedig nem idegen helyen voltunk, hanem a nagynenemnel, ahol mar jart (bar aligha emlekszik).

Nyaron megint megyunk, mar elore felek.

Szoval igen, egy kisgyereknek nagyon fontos az allandosag, meg egy sima nyaralas is stresszes. Nagyobbakrol nem tudok nyilatkozni (meg :))

Azért ennél szerintem árnyaltabb a kép. Rövid távon vannak nehézségek egy nagyobb változás esetén, de a hosszú távú hatás az egyértelműen atól függ, hogy milyen maga a változás.

Olyan nincsen hogy egy gyerek (ember) életében mindig minden állandó legyen, a dolgok változnak és ez így normális. Nagy váltás az is amikor bölcsődébe, óvodába, iskolába megy egy gyerek, mégsem gondolja komolyan senki hogy 18 évig otthon üljön a gyerekével nehogy változzon valami... (nyilván ez sarkítás, de az állandó pontok mellett sok a változó dolog körülöttünk).

Nálunk igazán nagy változások voltak, 4 éves volt a lányom amikor az apukája külföldre jött dolgozni, aztán 6 éves volt amikor mi is költöztünk. Az első nehéz volt mindenkinek, neki is, de így 3 év távlatából és hosszabb távon tekintve azt mondom mindenképpen megérte, mert sokkal-sokkal jobb helyzetben vagyunk most mint előtte vagy mint amilyenben lennénk ha maradunk a megszokottban. Az elmúlt 3 év mérlege mindannyiunk számára pozitív, de leginkább a gyereken látszik a pozitív hatás. Nehézség mindig van, akkor is ha változtat az ember az életén és akkor is ha nem. A döntő szerintem két dolog: az egyik a változások közép- és hosszútávú hatása szemben az állandóság fenntartásának hatásaival. A másik egy olyan szülő-gyerek kapcsolat kialakítása ami elég erős ahhoz hogy stabil hátteret biztosítson a nehézségek áthidalásához.

Az biztos, hogy nagy hiba azt várni egy gyerektől (vagy bárkitől) hogy a változásokat kísérő feszültséget magába folytsa és megfeleljen annak az elképzelésnek, hogy egy gyereknek annyira könnyű alkalmazkodni. El kell fogadni, hogy neki is lesznek nehezebb időszakai és a korának megfelelően be kell vonni a folyamatba hogy tudja-értse mi és miért történik körülötte.

Kettesben csináltam végig az otthonunk kiürítését, a dolgaink egy részének összecsomagolását, nagyobb részének eladását-elajándékozását az akkor 6 éves gyerekkel, sőt a lakás kiadását is. Nem volt könnyű de utólag azt mondom, a legjobb amit tehettem hogy bevontam mindabba ami történt így ő is lépésről lépésre tudta megélni és feldolgozni a változást.

Teljesen az adott helyzettől függ.

Nézzünk pl egy költözést: előttem már ugye írták h minden oké volt,mert az a fajta állandósság megvolt,hogy a szülő a gyerekkel volt,támogatta,jobban is érzi magát stb. De! Nem mindegy,hogy a gyereket oviból vagy iskolából viszed el. Az sem mindegy,hogy mennyi ideje jár az oviba/suliba és hogy hogyan érzi ott magát a gyerek. Ha pl egy 3.-os gyerekről beszélünk,akinek az osztálya semleges,barátja sincs túl sok,magyarul nem ragaszkodik a társaihoz,vagy esetleg rosszul érzi magát az iskolájában,egyértelműen örülni fog a dolognak,nem fogja annyira megviselni. De abban az esetben,ha a gyereknek jó osztálya van,szereti a társait,az iskoláját,a tanárait,sok barátja van, vannak olyan barátai akikhez nagyon ragaszkodik stb stb,akkor egyértelműen megviseli majd a költözés.

De ez vonatkozik minden másra is. Nem mindegy egy válásnál sem,hogy a részeges apától szabadulnak meg,vagy a gyerek által imádott szülők vesznek össze és sodorják egy olyan helyzetbe,hogy az egyik szülőtől elválasztják,esetleg még döntenie is kell,hogy kinél marad.

Minden az adott szitutól függ. :)

Ha valami gyökeresen sz.nál jobb, az megint más. Meg már elég nagyok is voltak.

Igen, most a suliváltást 10 évesen az én lányom is élvezte, sőt, a költözést is várják. Nyilván.

A nagyi kategória nem tartozik ide, az folyamatos ismeretség, szoktatás. Ha elvinnéd a nagyihoz, ahol sose járt, akkor ott is baj lehetne.. Ahova jár babakorától, és egyre többet tartózkodik, az más kategória..

De azért általában az első nagyinál alvás is emlékezetes.. Már akinél nem babakorban van, mert az megint más..

A nagylányom 6 hetesen aludt először anyósomnál. Az egyik fiam 4 évesen. Van különbség.

Úgyhogy az pont az állandóság színtere. Mert mondjuk 1-2-3 hetente megyünk, jön, látjuk..

Azért nem autistáknak való állandóságról beszélünk..

Általában nagyon rosszul, alap igényük a gyermekeknek az állandóság.

Csak a szülők szeretik megmagyarázni, hogy á, ez nem így van, mert szeretik azt csinálni, ami nekik jó. Válni, költözni, külföldre menni, szupersulit váltani, tanítót váltani, stb..

Szegény gyerek meg sokszor azért nem adja ki magából a feszültséget, mert nekünk akar megfelelni..

Dióhéjban..