Hogy van valakinek mindenhonnan barátnője? (beszélgetés)

Ma amint lehetett, telefonáltam. Az illetékes nem volt bent, de a hír igaz. Konkrétan az ügyintéző fogja tudni megmondani hétfőn.

Ma megíratták a felmondását közös megegyezéssel, azt innen továbbítják majd a kellő helyre, hétfőn a fiam vigye a foglalkoztatásiba a munkaszerződését, amelyben egy oldalon szerepel a 3 havi próbaidő és a határozatlan munkaviszony. (Ez a normál munkaszerződés, ebben egyetértettünk az ügyintézővel.) Lehet, hogy kérelem is kell, nem tudom, de ezt akkor ott megírják-aláíratják. Nagyon előzékeny volt, akivel beszéltem.

Mindez lezajlik elég hamar, és nem akadályozza a munkába állását az új helyen.

Itt valószínűleg a talaj nem kedvez a petrezselyemnek.

A gyümölcsfa meg nem szokás valahogy.

Önálló volt, mert újsághirdetésben akadtunk rá. Nem munkaügyis közvetítés volt.

Tavaly, 2018. márciusában vették fel közmunkára, a jelenlegi szerződése a f. év márc. 1.-től 2020.02.29. napjáig szól.

Hát, ha az addig eltelendő időre fizetnek valamit, akkor az zseniális lenne.

Most én is a google segítségét vettem igénybe

[link]

De mindenképpen holnap du. rákérdezek.

Holnap, illetve ma rákérdezek, mert igen jár neki x összeg, ha önállóan talált magának állást.

Felhívom az ismerősömet, aki mondta, hogy kapott, de nem igazán figyeltem meg , mit mondott örültem, hogy kapta.

Azt tudom, nem maguktól fizetik ki, nem is értem, miért nem? Kérvényezni kell és valamilyen okmányokat mellékelni.

Az volt a rossz, amikor sorra nem sikerültek az állásinterjúk.

Ez most nem csoportos felvétel volt.

Annyi haszna volt a közmunkának, hogy ott eltöltött egy bő évet, látszik, hogy kitartó, és még munkanélküli segélyre is jogosulttá vált, ha bármi krach beütne.

No meg, valamit mondott a polgármester, hogy ha a munkaügyi hivatalon (na jó, foglalkoztatásin) át számol le a közmunkából, kap valami plusz pénzt? Te hallottál ilyenről?

Holnap kapja meg a papírokat a polg. hivataltól, de viszi be mindjárt a foglalkoztatásiba.

Szívből örulok, hogy végre sekerült a fiadnak egy igazi állás.

"A mai felszabadult boldogságán látom, hogy az eltelt közel másfél év alatt mit fojthatott el magában."

Erre gondoltam, amikor nem egészen rózsaszín díszes csomagolásban írtam le, hogy ki kellene mozdítani az állapotából a szülőnek.

Megtörtént. Kívánom, hogy ne csak a mai napon, hanem a munkája során állandóan találjon örömöt benne, hogy sikereket érjen el, és szárnyaljon végre szabadon!!!!!

"A másik abba is meghülyülnék, ha a gyerekem közmunkás lenne évekig, a saját érdekében szívlapáttal zavarnám el otthonról."

Jelentem, nem kellett szívlapátot ragadnom, pláne hogy elég fura lett volna, ha a nagykorú tulajdonost kiverem a saját házából. Én ugyanis haszonélvező vagyok, a három gyerek a tulaj.

Nem számoltam itt be több reménykedésről és több sikertelenségről, mert nem akarom most sem részletezni minden problémát, és a fiamat sem akarom kiadni. De a mai napon végre felvették egy rendes munkahelyre, nem atomfizikusnak, de normális keresetért, és úgy néz ki, szeretni fog ott dolgozni.- A mai felszabadult boldogságán látom, hogy az eltelt közel másfél év alatt mit fojthatott el magában.

Itt a nálam sokkal gyakorlottabbak sem vetnek petrezselymet, mert nem szokott nekik sem sikerülni.

A paradicsom semmilyen típusát nem esszük, a kaprot is csak én szeretem, de megvagyok nélküle. Kaptam már sokszor, de akármit csinálok, nem kel ki.

A gyümölcsfát én is szeretem nézni, de elég kevés gyümölcsöt eszem, a fiam meg még ennyit sem.

Úgyhogy nem nézek gyümölcsfát, mert másoknál sem látok. Lehet, a kert hátuljában nevelnek, ahová nem látni be, ezt nem tudom.

Azt az évi egy-két üveg lekvárt, ha néha megkívánom, megveszem a boltban.

Én ezt nem érzem, habár ettem falusi csirkét, de Pesten nőttem fel. Lehet, hogy gyerekkoromban Nagymama élő csirkét vett a piacon, azt nem tudom, mert tény, hogy inkább a 60-as évek végétől jött divatba a bontott csirke, de az ízéről biztosan nem ismerem meg, melyik a kapirgálós és melyik a fagyasztott.

Nemcsak munka van az állatokkal, sokba van az etetésük is.

És hallom -látom, hogy nem éri meg tartani. Ritka, hogy akár pár csirkét is tartsanak az itt élők. Ahol kisgyerekek vannak, ott gyepesítették a kertet és játszóteret alakítanak a kicsiknek inkább.

Lehetett kapni nagyméretű gumibugyit, mint a csecsemőknek.

Édesapámmal voltam itthon, nem mondom, hogy sosem voltam nyűgös. Nem akkor, és nem addig lehetett elmenni itthonról, amíg az ember szerette volna. Én szerencsés voltam, agyilag teljesen ép volt, a mozgás esett nehezére, piszkosul hiányzik. Most sem tennék másképpen. De nagyon jó ember volt. 42 évesen maradt özvegy, sosem nősült meg, hogy a gyerekeinek ne legyen 'mostohája' , hogy is lehetett volna otthonba tenni ilyen embert?

Miért tiltakoznék? :) Beszélgetünk, véleményt cserélünk.

Aki dolgozik távol, vagy későig, azt én is megértem, azt is akinek sok pénze van, hogy ott és azt vesz meg, amire vágyik.

Tőled sem olvastam még panaszt, vagy nem figyeltem fel rá.

Én azt nem értem meg, aki otthon van, van kertje, de egy gyümölcsfát, 1-2 tő valamit nem ültet bele.

Én sokkal szívesebben enném a sajátomat, mint a mit tudom én mivel permetezett néha íztelen zöldségeket, gyümölcsöket. A belvárosban élek, de van cserépben paradicsomom paprikám, nem lecsónak, annyi nincs, de egy reggelihez tudok néha csippenteni és olyan jó érzés tölt el. Imádom a növényeket.

Sajnálom az édesanyádat. Na pont akik elvitték, akikre gondolok, azok is elrettentő példa.

Kérnek segítséget, kimegy a TV és baccus, és átesnek a szeméten, lomokon.

Nem egy családot ismerek, akik sírnak, hogy nincs 1 l tejre pénzük, nem tud 1 kg húst megvenni, de a fene egye meg, elszív egy ember minimum 2 doboz cigit, meg veszi a kannás bort, vagy nyomja le a torkán az akármilyen alkoholt. A cigi nem esik ki a kezéből sosem, de ríííí, hogy nem telik a gyereknek tejre. Hát bacca meg, számolja már ki, hogy napi mennyibe kerül, amit elfüstöl, eliszik , hány liter tej, hány kg hús ára?

Ha aranykanállal a számban születtem volna, azt mondom nem szólok egy szót sem, nem tudhatom milyen szegénynek lenni,de mivel senkitől soha semmit nem kaptam és értem el önerőből amit, akkor bizony elítélem az élhetetlen embereket.

Amikor látom, hogy mindent kihoz magából valaki, de mégsem sikerül, na azokat nagyon sajnálom, hiszen nagyon sokan vannak ilyenek is.

És bámulattal nézem az alföldi tanyákon, hogy milyen hajlott hátú idős emberek zsebkendőnyi földön termelnek meg mindent maguknak és etetik a pár csirkét, akik tojnak nekik. Ezért szomorodtam el, amikor írtad édesanyád történetét. Imádom ezeket az embereket, magamhoz ölelgetném őket, minden tiszteletem az övéké, meg több emberé, csak most ugye róluk volt szó. A munkájukat némán végző hősök számomra.