Fontos, hogy legyen legjobb barátnője valakinek, ha van társa, akivel mindent megbeszélhet? (beszélgetés)

Ez a barát/barátnő dolog szerintem olyan, mint egy hosszú távú párkapcsolat. Iszonyatos nagy bizalomra lehet csak építeni egy barátságot. És szerintem, ha vége van egy barátságnak, akkor sokkal nagyobb a csalódás, fájdalom is, mint egy párkapcsolati szakításnál.

Számomra nehezebb barátságot kialakítani, valahogy sokkal súlyosabbnak érzem, mint egy párkapcsolat kialakítását. Utóbbinál, ha nem működik simán elköszönünk egymástól, a barátoknál ez nem igazán lehet megoldás.

Új barátságok terén nekem egyelőre elválással van tapasztalatom.

A gyerekkori jóbarátoknál (akikből nekem 2 darabom van) meg hiába volt teperés elkerültünk egymástól, országok választanak el, egyszerűen van, hogy 2-3 évente tudunk összejönni, és hiába van levelezés, telefonálás, annyira személytelenné válik az egész. Bár aztért fenntartjuk, de rossz így nagyon.

Lehet rossz volt a párkapcsolati párhuzam, de én ehhez tudom a legjobban hasonlítani. És a fájdalom mértéke számomra sokkal nagyobb volt a barát elvesztésénél, mint egy párkapcsolati partnernél. De lehet csak én kezelem ezeket rosszul.

Jelenleg olyan igazi barátnőm nincs. A munkatársaimmal mondjuk úgy össze vagyunk zárva, egy iroda van, kicsi is, szóval ott vagyunk egymás nyakán, csak csajok (de nagyon különböző életkor szerint). Velük van beszélgetés, de hát az nem az igazi, nem megbízhatóak, ha valaki kihúzza a lábát már megy is a pletyó róla. Nem szeretem, mondjuk én vagyok ott a legkevesebbet, de én vagyok a szociális részleg is (ha baj van mindig megkérdezik, mi a meglátásom, javaslatom), de nagyon óvatosan kell kezelni ott minden kijelentést és megjegyzést.

A hazassag akkor jo, ha a parja a baratja-no"je, akivel mindig mindent megbeszelhetnek.

Ha mar nincs bizalom, (a titkolozas is bizalmatlansag) akkor annak a kapcsolatnak meg vannak szamlalva a napjai.

Nekem egyáltalán nem fontos, hogy legyen barátnőm.. sőt.. soha nem is volt, mert soha nem volt rá igényem. Amióta megismertem a Páromat, mindent megbeszélünk egymással. Ő a legjobb barátom... vele megyek vásárolni (teljesen mindegy, hogy mit.. ugyanis jó ízlése van és adhatok a véleményére ruhanemű vásárlásakor is). Már abból tudja, hogy valami bánt, ahogy nyitom az ajtót.. a cipőm kopogásából megmondja, hogy már fáradt vagyok.. és ez nekem így jó. Elsírhatom neki a bánatomat, mert mindig meghallgat és tudom azt is, hogy megért... még az anyósommal kapcsolatos kínomat is neki panaszolom el. Csajos dolgokról fiatalabb koromban is max. a húgommal beszélgettem, de már nagyon ritkán látjuk egymást, szóval ez is elmaradt. Párommal mindent meg tudunk beszélni. Haverok, ismerősök persze vannak az életemben, de egyikük sem olyan, akit közel engednék magamhoz. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen felfogással, de mégis mi értelme van a barátnőzésnek? Nem az lenne a legfontosabb, hogy a Párunkkal tudjunk mindent megbeszélni? Ha ez nem működik, akkor mégis miért vagyunk vele? Mit várunk az élettől? Hogy képzeljük el a jövőnket közösen? Elvégre is a kezdeti nagy fellángolás előbb-utóbb átalakul, elmúlik... ki hogy éli meg.. de az igaz barátság, az, hogy jóban-rosszban számíthatunk egymásra és titkok nélkül éljük az életünket megmarad.

Remélem senkit nem bántottam meg ezzel. Ez csak az én véleményem.

Nem fontos , de jo ha van nehany barat,baratnö az ember eleteben.

Viszont velemenyem szerint nem muszaly "mindent" megbeszelni egy barattal.

A baratok arra valok hogy , az ember egyutt szorakozzon,kikapcsolodjon veluk , nem pedig arra hogy , lelki szemetkosarkent muködjön az eletunkbe ! Ami ugye könnyen visszauthet ha , kiteregeted valakinek az egesz magadeletedet :)

Ezzel én is így vagyok. És nem csak a fenekem méretéről van szó... :)

Nagyon szeretem a párom és sok mindent megosztok vele, de mindent nem tudok. Nem titkolózok, de mindent egyszerűen nem lehet elmondani egyvalakinek. Vannak dolgok, amiket meg a barátnőmnek nem mondok el, neki pedig igen. Mert két különböző emberről van szó.

Jajj,ne viccelj már...nem vagyok olyan!

Tudod vannak dolgok amiket jól elmondok a barátnőmnek,mert ha a férjemnek mondanám,tuti összevesznénk.

Ne haragudj, csak lusta disznó vagyok, két hozzászólás jött a megjegyzésemre és mindkettőre válaszoltam, de nem külön-külön.

És osztom a véleményed, az első mondat szólt neked. :)

Még egyszer ne haragudj. :))

Köszönöm, valami ilyesfélén járt az eszem nekem is.

Persze, hogy egy barátnő nem csak arra "kell", hogy kidumáljuk a pasikat. Egyáltalán, mi az, hogy "kell"? Nem használati tárgy. :)

Egyénfüggő.

Van, aki mindent megoszt a társával, a női dolgait is. Van, aki bizonyos dolgokat inkább egy másik nővel beszél meg.

Degogynem!!!! Mindenképpen kell egy!!!

Nekem van, és azt mondhatom, 30 éve jóban, rosszban együtt vagyunk. Nagyon sokszor segítettünk egymásnak, és mindkét pasi jóbarát is. Tehát megéri...olyanok, mintha családtagok lennének. Nekik is van külön téma, és nekünk is. Így mindenki jól jár!

Az sem mellékes, hogy egymáson segíthetünk, mert az nagyon jó érzés!

Akinek nincs igazi barátja(barátnője), az nem is tudja, mit veszített!

Persze, kettőn áll a vásár! Ha nincs befogadó a barátságra, akkor minden hiába!

Nagy érték a barátság!!