Hogy tudja valaki túl élni az abortuszt lelkileg? (tudásbázis)

Lehet duplán :)

Tudod mi a vicc régen is védekeztek,mert tudták hogy mi a "következménye".

Köszönöm a bizatást:) Jó itt, mert támogattok lelkileg...

Ne ijedj meg, leszel Te még anyuka :). Ismerek olyat is, akinek az első baba lombikos volt, a második meg természetes úton fogant. Most 8 hónapos terhes :).

Nekem is volt, mondjuk én nagyon fiatal voltam, és a szüleim döntöttek helyettem. Én fel sem fogtam fiatal fejjel, hogy mi történt velem. Eltelt most már 5 év, és most rendültem meg lelkileg. Érdekes, de pár hete nem tudom kiverni a fejemből, és fáj a szívem. Most nőttem fel annyira, hogy teljesen mértékben átérezzem, hogy mi is történt valójában. Nemsokára szeretnék gyereket, egyre jobban és jobban, és szerintem ezért.... Nehéz megmagyarázni. Egy nem akart gyerek abortusz is megrendítő egy érző nő számára, nemhogy aki akarta...

Köszönöm!

Nem, nem előttünk "játsszák meg" magukat. Ha az elvárt fájdalmat hagynák elhatalmasodni, akkor összetörne, meghalna a lelkük. Ki kell rekeszteni a fájdalmat a túlélés érdekében.

Fröcsögés. Mi más.

Igen

spontán estél teherbe?

Azt mondta a doki van aki ezt használja védekezési módszernek:(elég baj mikor én is bent voltam több volt bevitték a műtőbe kihozták pár órát még ott volt aztán nevetve ment haza az anyjával és a pasijával nem volt több 20 éves

Én speciel arra gondoltam itt akik 4-5 meg annál is több babát elvetettnek, és egyáltalán nem éreznek semmit sem.

Nem kell mindjárt úgy felfogni, hogy egy kupac szemétről beszélnek. Én 25 éves vagyok, és bár most van a hullámvölgy a párommal, de ő az első, akivel úgy érzem, igen, egy szép napon fehérbe akarok öltözni, és igen, legalább 2 gyereket akarok. De tavaly még, az előző fiúmmal nem mentem volna bele. Ő 5 évvel volt idősebb nálam, másfél évig voltunk 1ütt. Mindenki azzal nyomta a fejünket, hogy házasság, gyerek, sürgősen! Azt senki nem látta, hogy nem illünk össze. Már magam sem értem, miért maradtam vele olyan sokáig... No mind1. Anyukámmal is rengetegszer összevesztünk ezen, mindig jött a kérdéssel, hogy mi lenne, ha becsúszna, és terhes maradnék? Mondtam, az nem történhet meg, mert én nem akarok gyereket, egyáltalán. A torkomnak esett minden egyes alkalommal, hogy ne hangoztassam már annyira, mert még az égiek meghallják, és majd mikor szeretnék, majd nem lehet. Én akkor is csak mondogattam, hogy de akkor sem, mert minek? Minden oldalról támadva voltam. Ő is ivott, soxor hülyén beszélt velem, már ha beszéltünk 1általán, munkája télen nem volt, mert szobafestők és mázolók télen ugye munka híján vannak, és én sem fejeztem még be az egyetemet, ráadásul úgy kezelt, mintha egy rongy lettem volna, akit akkor akaszt le a szögről, amikor neki jól esik. A számítógépes játékaitól meg a filmjeitől meg egyenesen írtóztam. Nem, tényleg nem szültem volna neki gyereket, ha terhes maradtam volna. Mert nem tudom ép ésszel felfogni, miért kell napestig horror játékokat játszani, olyat, amitől ő maga is félt, és ott kellett, hogy legyek mögötte, hogy merje játszani, a filmeket is állandóan rámerőltette. Én írtózok az ilyenektől, félek tőlük, és nem akarom, hogy bármi ilyen is legyen körülöttem. Nemhogy a gyerekem körül... És igaz, nem beszéltem szemétként a babákról, de érzelmek nélkül mondtam, hogy nekem nem kell gyerek. De miért? Mert előttem speciel egy nagyon szép példa áll, a szüleim a mai napig együtt vannak, és szeretik egymást. Nekik is vannak gondjaik, de mindig megbeszélik. Körülöttem annyi egyedülálló anya van... Elváltak, vagy nem is mentek férjhez... És szenvednek, mint a kutya. A gyerekek is mindig kérdezgetik, apa miért nincs velünk? Én nem ilyen családot akarok. Én olyan családot szeretnék, mint a miénk. Ahol az apu és az anyu nagyon szeretik egymást, és boldogan nevelik együtt a gyerekeket. Én annak az embernek akarok gyereket szülni, aki mellettem lesz majd, hogy felneveljük. És amíg ez az ember nincs meg... mondjuk én annyiban vigyázok magamra, hogy tablettát szedek, hogy ne is lehessen. Ha mégis becsúszna... hát nem tudom... Nehéz ügy. Egyetemet végzett, diplomás munkanélküli vagyok. Aki ízelítőt kapott abból, milyen Amerikában, és abból is kapott, milyen az az ember, akinek szülne. Csak 1 baj van vele, ő is iszik... Ítélkezni könnyű. De mivel az utóbbi időben olvadozok, ha babákat látok, piszkosul nehéz lenne, akárhogy is kellene döntenem.

Nekem is lett volna még egy gyerekem, ha nem hal el az első, mikor 8 hetes terhes voltam. Több, mint 10 éve volt, de ma is ha eszembe jut, sokszor arra gondolok, mit kellett volna másképp tenni. Azt olvastam, hogy az első harmadban bekövetkező vetélések legalább a felét a magzat hibás kromoszómái okozzák, de az ilyen genetikai rendellenességek nem abból adódnak, hogy hasonló hiba lett volna az anya vagy az apa kromoszómáiban. Az én vigaszom annyi, hogy lehet hogy nem is lett volna egészséges az a baba. És igyekszem nem rágódni a múlton, mert azon már teljesen felesleges. A múltat nem lehet megváltoztatni, csak a jövőt. Ha lesz egy gyermeked a jövőben, ez a fájdalom teljesen elhalványul majd.

Azért kérdeztem, mert úgy tűnt, nagyon elfogult vagy egy irányban.

Minden tiszteletem komolyan én a 2. után tuti nem lett volna lelkierős se neki állni a babaprojektbe.

Nem maradt meg soha a terhesség vagy leállt a sziv verés vagy nem indult el nem tudják miért.Az első abortusz után rá 3 hónapra sikerült újra a baba majd a következő abortusz után fél évre rá aztán megint kb és azóta nem jön össze egyéb okok miatt

Mi is a fórum célja?

Remélem,én nagyon lelketlennek tartom ...

Erre csak azt lehetne mondani, hogy lesz még olyan , hogy megbánja aki ilyet mond.

Nagyon szép és milyen igaz amit írtál..

Azért kérdeztem körülöttem annyian voltak már abortuszon,értelmiségek is akik értik a következményeket ,úgy beszélnek a kisbabákról mint 1 kupac szemétről már bocsánat...