Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogy tegyem túl magam a missed ab utáni lelki fájdalmon? fórum

Hogy tegyem túl magam a missed ab utáni lelki fájdalmon? (beszélgetés)


18. 388b941089 (válaszként erre: 13. - 3da8f53e4a)
2014. aug. 1. 16:15
De miért? Lett egy kisfiad!!! Neki örülj, ne azért szomorkodj, mert elvesztettél egyet! Persze fáj, de mindennek megvan az oka. A természet teszi a dolgát, tovább kell lépni, főleg úgy, hogy lett egy kisfiad utána. Sztem ne a múlton rágódj, felesleges önmarcangolás. Koncentrálj a fiadra!
17. mgagi
2014. aug. 1. 13:55
Az az igazság, hogy nekem igazából nem igen volt időm rendesen meggyászolni a kis angyalkámat, mert nem hagyták :(
16. mgagi
2014. aug. 1. 12:45
Én remélem, hogy lesz még babám aki lány lesz. Mert már a neve is van. Tuti biztosra érzem, hogy kislány lesz.
15. mgagi (válaszként erre: 8. - 388b941089)
2014. aug. 1. 12:43
Igen sajnos :S
14. Ayrana (válaszként erre: 12. - 388b941089)
2014. aug. 1. 11:55
Igen, nekem is most született volna meg kb 2 hete, de mostani babánál egyszerűen érzem,hogy minden rendben van, a 10 hetes uh elég rémisztő volt, de valahogy bele kell vágni, az aggódáson túl is. Persze még mindig aggódósabb vagyok,mint akinek van már legalább egy egészséges gyereke, de tudom,hogy most mindennek rendben kell lennie! És ha most 2 hete megszületett volna az első babám, akkor nem születhetne meg az a baba,akit most várok. Talán így kellett lennie..
2014. aug. 1. 10:48

A vetélésem és a fiam szülinapja majdnem ugyanabban a hónapban van. Gondolok rá, de főleg ha csütörtök és 13.-a van.

Akkor mindig elszomorodok…

12. 388b941089 (válaszként erre: 11. - 3da8f53e4a)
2014. aug. 1. 10:27
Én úgy vagyok vele, hogy ennek így kellett lennie. Nem agyalok rajta, hogy mi lett volna, ha... Ha nem vetélek el, akkor most nem lenne egy vagány 12 éves lánygyerekem, aki nélkül elképzelni sem tudom az életemet. :)
2014. aug. 1. 10:07

Egy ...újabb terhességgel.

És az idő sem fogja feledtetni…

Az első gyermekem most lett volna 18 éves

és biztosra tudom, hogy kislány lett volna.

10. 388b941089 (válaszként erre: 9. - Karyka)
2014. aug. 1. 09:57
Mondjuk én már nem emlékszem annyira, mert 12 évvel ezelőtt volt, de izgultam, nagyon is.
2014. aug. 1. 09:49
én fele annyira izgultam végig az elejét a következő terhességnek,mert egyszerűen akkor éreztem,hogy minden rendben lesz a babámmal. Pedig voltak kis vérzéseim,de ahhoz képest nyugodt voltam.
8. 388b941089 (válaszként erre: 6. - Mgagi)
2014. aug. 1. 09:36
Igen, csak ezzel az a baj, hogy ha egyszer valaki elvetélt, a következő terhesség elejét végigizgulja. Tapasztalat... :S
2014. aug. 1. 09:07

Ayranához hasonlóan nekem is első gyerek ment el, borzasztó volt, utána a mütét is, főleg egy idegen kórházban idegen orvossal,mert épp vidéken volltunk.

Én asztrológus segítségét kértem, vettem egy emlék gyertyát ami csak az övé minden nap meggyújtottam és próbáltam elengedni. 2 hó intenzív sírás után jobb lett. Majd az 5. Hónapban megfogant a fiam, aki már elmúlt egy éves.

A gyerekeid azért sokat segíthetnek a helyzeteden,hisz van minek örülni!

2014. aug. 1. 08:54

Átérem a fájdalmadat. Én 3 hete estem túl ezen. Nekem sem élt a babám :(

Én is sírtam sokat. Úgy hogy közben a lányomat ölelgettem.

Sajnos ez csak enyhülni fog idővel. De elfelejteni sosem fogod. Ahogy Vanessz írta, ha újra teherbeesel és ez a baba egészségesen születik meg akkor jobb lesz.

Nekem is van már két szép gyermekem de mi is szerettünk volna egy 3. babát.

Tudom, hogy nehéz de ha már meggyászoltad a babád akkor nézz pozitívan előre!

Fáj hogy ez a baba nem születhetett meg, és mindig is a szivemben marad, de gondolj a jövőre és képzeld el hogy neked még lehet egészséges babád. Nekem a kórházban létem alatt egy nagyon kedves ismerősünk segített lelkileg akivel sokat beszélgettem. Nyugodtan beszéld ki, írd le a fájdalmadat.

5. Ayrana (válaszként erre: 1. - Bojnik0915)
2014. aug. 1. 08:47

Én első gyereknél éltem ezt át... 3 hónap telt el,mire már túljutottam a depresszió közeli állapoton és már nem sírtam minden nap... Ráadásul valószínűleg nem volt még beteg sem, hogy legalább vigasztaljon,hogy neki is jobb így meg nekem is. Az Ir-em miatt halt meg , 10 hetesen derült ki. Senki nem vette komolyan a betegségem... Nem kezelték a kifejezett kérésem ellenére,mert nem is vizsgáltak meg ez irányba, az egyértelmű jelek ellenére...

Bár közhely,de csak az idő segít. Az 5.hónapban pedig megfogant a baba. :) Jelenleg 12+1-nél tartok.


Mielőbbi gyógyulást kívánok neked lelkileg!

2014. aug. 1. 08:46

Sajnalom ami tortent! Sajnos az egyetlen tanacs az hogy majd az ido begyogyitja a sebeket. Teljesen elfelejteni nem fogod, de egy ido utan mar nem fog igy sajogni.

En epp most megyek arra a bizonyos masodik uh-ra de nem is remenykedek mert minden jel arra utal hogy mar egy hete elveteltem. En sirtam a lanyom elott mikor elkezdtem verezni bar o mar hozzaszokott hogy anya neha szomoru picit mert tavaly ota ez a harmadik vetelesem. Szerintem ne fojtsd vissza az erzeseidet, nyugodtan sirjal vagy beszeljel rola ahogy szeretnel. Hiszen meg kell gyaszolnod a veszteseget ahhoz hogy aztan tovabb tudj lepni rajta idovel.

2014. aug. 1. 08:46

Tudom, hogy ez jelenleg nem vigasztal, de amint magad is írod, van két egészséges gyereked. Másnak egy sem adatik meg, vagy súlyos betegséggel jönnek a világra, ami teljesen felfordítja az életvitelüket, lelkiállapotukat életük végéig.


Nem kell magaddal mit kezdeni..., gyászold meg, és hagyd, hogy a szeretteid törődjenek veled. Te pedig próbálj meg a jövőre koncentrálni!

2. 388b941089 (válaszként erre: 1. - Bojnik0915)
2014. aug. 1. 08:40

:(

Egy újabb terhességgel :)

2014. aug. 1. 08:27
Tegnap reggel az utolso remény is elszált.Közölték a korházba,hogy a 2. Uh-n se látják a szivhangot. Csak 8hetet kaptam a kis angyalkámtól. Tegnap 11kor meg is csinálták a mütétet.alig emlékszem valamire.párom mondta hogy sirva hivtam fel.utánna mintha leütőttek volna.. még este haza engedtek.Itthon a gyerekek mintha érezték volna a fájdalmam..nem hisztiztek,nem rosszalkodtak.lánykám csak 23hos de nagyon okos.egész este ölelgetett.sirni nem mertem elöttük.igy csak a lelkem sirt.azota üresnek érzem magam.párom kivett még egy napot hogy velem legyen.. Mikor mulik el ez a fájdalom? Neharagudjatok hogy itt nyafogok.. de nem tudok mit kezdeni magammal.. :/

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook