Hogy lehet a nagy szerelmedet elfeledni? mert nekem nem sikerul (tudásbázis)

Elfelejteni nem kell. Csak új útra lépni. Én félévig gyászoltam az egyik nagy szerelmet, így utólag ezt már sokallom:-)))

A csalódást meg kell rágni, meg kell emészteni, meg kell gyászolni és a tanulságokat le kell vonni, különben ugyanazokat a hibákat fogod ismételni minden kapcsolatban....

Én megszenvedtem ezeket, tudom, miről beszélek. Ma meg már egy másfél éves kislány boldog anyukája vagyok:-))

Sztem az egyik az IDŐ, az kell hozzá, méghozzá egyedül, nem jó sztem rögtön beleugrani egy másik kapcsolatba és a kapcsolat tökéletes megszakítása. Sem levél, sem telefon, semmi. Nekem így sikerült, nehéz volt, több mint egy év kellett egy 6 éves kapcsolat feldolgozásához.

Most, 1 év után tudtam nyitni más felé és találtam is rögtön valakit, akivel sokkal jobb.:)))Megérte:)))

Nekem is volt hasonló. Barátnő kirúgva.

Első vagy nagy szerelem nem egy kategória. De sokban hasonlít. Elmúlik, de nem nyomtalanul. Én is emlékszem 25 év után is az első szerelmemre. De nem cserélném le a mostani páromra! Lhet, hogy a következővel sokkal boldogabb leszel! Az életben mindennek van miértje, csak még most nem tudod akkor az miért történt Veled. Előre nézz soha ne hátra, ez segít!

szia! gondolj arra, hogy minden dolognak a vége, valami újnak, sokkal jobbnak a kezdete!

élvezd, amíg egyedül vagy, csinálj programokat magadnak, ismerkedj.

aztán meglátod, találkozol majd valakivel aki elfeledteti az előző szerelmed!

foglald le magad, kezdj el tanulni valamit, járj barátokhoz, vagy velük szórakozni, ismerkedj, jobbat nem tudok :(

szerintem esztella nem úgy értette, hogy mindig csak rá fogsz gondolni, hanem hogy teljesen elfelejteni senkit nem lehet. Pl teljesen biztos vagyok abban hogy egyik volt barátomat sem szeretem, de nem felejtettem el őket, nem is lehet

. majacs!

A nagy szerelmet nem elfelejteni kell, hanem az emlékek közé tenni, meglátod idővel még szebb lesz!Ha bánat ér, csak nyisd ki a szíved-lelked emlékkönyvét, sírd ki magad, aztán letörlöd a könnyeket és új nap kezdödik,új szerelem,új öröm, egy újabb, más élet!

Az első szerelmemmel való szakítást azt hittem, nem fogom túlélni. Túléltem, az idő (bár évezredeknek tűnt) segített. Most a házasságom válságban van, nagyon szerettem volna megmenteni, de úgy érzem, kevés vagyok ehhez egyedül. Még együtt vagyunk, de már most készítem a lelkemet a "magányra". Bár sok mindent megadnék azért, ha mégis együtt maradnánk...

Az idő mindenesetre tényleg segít, persze még jobb, ha el is foglalod magad valamivel: egy új tanfolyam elvégzése, esetleg új munkahely, vagy kikapcsolódás a barátokkal. Nekem a családom is nagyon sokat segített. Sírva aludtam el, sírva ébredtem. Olyankor apukám odaült mellém, és hagyta hogy hozzábújva jól kibőgjem magam. Jó volt, hogy nem kellett visszatartanom a bánatomat.

ha meghal a nagy Ő az szerintem teljesen más eset, azt tényleg nem lehet elfelejteni :(

de egyik kapcsolatot sem lehet elfelejteni teljesen