Hogy kezeljük az új párunk előző kapcsolatából jövő gyermeket? (beszélgetés)

Voltam hasonló helyzetben.

A fiúk azóta 42, ill, 40 évesek, saját gyerekekkel, akiknek én vagyok az egyik nagymamájuk (a sokból:)

Eleinte nagyon nehéz volt, mert a fehérre is azt mondták, hogy ez bizony fekete.

De mivel meg sem fordult a fejemben, hogy meghátrálhatnék, vagy ne vennék részt 1-1 programban, szépen elsímultak a dolgok.

Anyjuk helyett soha nem akartam az anyjuk lenni.

Az anyjukkal is jó viszonyt ápoltunk mindig is. (éppen ma futottunk össze vele bevásárlás közben)

Én csak hülye közhelyeket tudok javasoni: türelem, kitartás, szeretet.

Persze a szeretet olyan legyen, hogy őszintén és szívből jöjjön.

persze.

nekem csak az jutott eszembe, hogy ha megismerkednék egy elvált pasival, és ilyeneket mondanak az elvált nejéről, akkor tiplizék...mert könnyen megeshet, h évek múlva majd rólam mondja...

diszkréció is létezik a világon.

Én meg csak azt olvastam,amit ő írt...

De tényleg nem gondolom,hogy elvált anyu a hibás! Ha pedig valóban oltogatja a gyereket egy anya,akkor szerintem annak oka van. Ha pedig értelmes emberről van szó,akkor az ok semmiképp nem a sértettsége,mert elhagyták.

De ez már más téma lehetne...

A fórumindító írta,hogy oltogatja anyu a kislányt sértettsége okán!

Nem én találtam ki,és még csak nem is így nőttem fel. A szüleim között pl határozottan tilos volt a másikat kibeszélni,kritizálni. Szerintem ez így normális! Eszemben sincs ismeretlenül elvált anyut ócsárolni!

A szülőkön rengeteg múlik,és ha a konkrét esetben anyu tirpák,az persze nehezíti a helyzetet,de nem megoldhatatlan!

Az exem fiát is oltogatta az anyja,de a gyerek,miután eltöltöttünk néhány napot együtt,rájött,hogy nem vagyok emberevő (még állatot se nagyon)!

Az biztos: gyerekként gyűlöltem,ahogy anyám egyik-másik hapsija megpróbált "jófej" lenni! Ne!!! Csak olaj volt a tűzre,és a halványka esélyét is elveszítette!

Ha oktober ota vagytok egyutt es csak ket hetente latod a gyereket, az meg nagyon friss.

Mindenkepp hagyj idot magatoknak, szerintem probalkozzal tovabbra is, de ne eroszakosan. A gyerekek felengednek egy ido utan, en nem aggodnek.

En is olyen helyzetben vagyok, de szerencsere a parom kisfia csak 1.5 eves volt mior osszejottunk, igy neki termeszetes, hogy ott vagyok.

Fúúúú, az nem semmi. :) Mondom én, hogy egy gyerek attól még, hogy gyerek, soha nem hülye. :)

Egyébként érdekes, mert én is így csináltam a párom kislányával. Kedves voltam, de megvártam hogy ő kezdeményezzen. Emlékszem, én csináltam a vacsit, ő meg jó darabig a fotelből ülve bámult rám, és csak tanulmányozott. :D De ő soha nem volt elutasító velem, és úgy tudom, hogy másokkal sem.

Azt hiszem,féltékenység,de nevezhetjük terület védésnek is!

Emlékszem,mikor anyu hazajött egyszer egy pasival (már egy ideje együtt voltak,de "dugdosta" előlem),megláttam őket,ránéztem a nővéremre,és szó szerint a tenyeremet dörzsölve megjegyeztem: Na,még egy hülye! Ekkor olyn 8 éves lehettem.

Amúgy volt egy kapcsolatom,ami családi csomagként érkezett: 9 éves kisfiú...Jajj,de féltem! De a műfaterom trükkje bejött: nem piszkáltam,jött ő és jókat fociztunk!

Szerintem ne próbálkozz semmivel! Ha nem beszél veled,hagyd békén!

Írom ezt immár 35 évesen,de a szüleim 3 éves koromban elváltak. Anyumnak voltak próbálkozásai kapcsolat téren,de mind kudarcba fulladt: miattam! Minden pasit utáltam,nem tűrtem meg őket! Nem,hogy mesét nem néztem velük: egyenesen kivonultam a szobából,ha megjelentek.

Aztán jött a műfaterom...Baromira felhúzott azzal,hogy még csak nem is próbált magához édesgetni! Annyira berágtam,hogy bosszúból én nyitottam felé. Ez már 22 éve volt,azóta is együtt van anyuval,van egy húgom,és birom az öreget!

Szerintem sincsen. De azért biztos jót tesz a dolog. Lehet hogy apukára is rá fér egy kis "tréning", ki tudja?

Egy biztos, bármilyen ok miatt van ez a helyzet, azt valahogy oldani kell. Ha okkal ilyen a kislány, akkor meg pláne.

ha része leszel a családnak, akkor az a "nő" is a része. aki amúgy lehet, h egy normális, jó fej ember, csak az élete kerékbe tört a válással.

amúgy meg: ha őszintén érdeklődsz a kislány iránt, ha szeretettel fordulsz felé, nem csak a helyzetet akarod megoldani, akkor egy idő után megenyhül.

A gyereken kívül nincs más 'probléma', de ezt se akarom annak kezelni, hanem meg szeretném találni a megoldást.

A volt feleség nem érdekel, ezért is írtam, hogy nem akarok a kettejük dolgába belefolyni, nem is láttam soha és nem szeretném látni a nőt.

Én abban reménykedek, hogy később az lesz, hogy egyrészt a gyerek leválik az anyjáról, mert előbb utóbb lefog és akkor enyhülni is tud az irányomba.

sztem nem mindig 2 ember kell....lehet valaki a legaranyosabb feleség a világon, ha a f... feláll.

amúgy a kislány szemszögéből írtam csak. ő ezt így élheti meg. és, ha visszagondolok a gyermekkori önmagamra, ugyanezt tenném.

Tavaly augusztus vége szeptember eleje óta ismerjük egymást, a párom úgy dolgozik, hogy két hetet itthon van, két hetet pedig egy húzomban dolgozik kinn. Mikor itthon van akkor hétvégenként velünk van ill hétköznap iskola után is előfordul 1-2 nap.

Októberben végén találkoztam legelőször a kislánnyal és azóta számtalan alkalommal, így teltek az ünnepek is.

Eltelt lassan több, mint félév és még mindig nem változott a helyzet, ezért kértem itt segítséget.

Nem nehéz ebbe belegondolnom, gyerekként pontosan ilyesmi helyzetben voltam én is. Bár nekem anyukám is nyúzta a férfi nemet rendesen, kereste az igazit ő is.

Amit írtál, az lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. A körülményekről nem sokat tudunk. Nem tudjuk, hogy a apuka hagyta-e el anyut, illetve ahogy azt sem, hogy miért történt mindez. Gondolom semmi nem véletlen. Mindenhez két ember kell.