Meddig lehet úgy egy kapcsolatban maradni, hogy a párunk a súlyfelesleg miatt piszkál? (beszélgetés)

Közben kiderült Inzulinrezisztenciával küzdök, azért nem tudtam fogyni. A sok stressz is közre játszott ennek a kialakulásában szerintem.

Mikor kiderült ez a dolog, teljes mértékben mellém állt! Szerintem addigra már mindketten tudtuk, hogy hormonális oka van annak, hogy nem tudok fogyni. Diéta,edzés és személyi edző mellett sem.Csak zsírból fogytam, a kg maradt akkor még.

Azóta sokat fogytam, kaptam gyógyszert is. Már büszke rám!

Most én piszkálom a hasa miatt néha, csak úgy poénból 🙈😜

Volt olyan, mikor én is "összekaptam" magam. Tetszett egy srác, találkozgattunk, mikor egyszercsak kibökte: járnék veled ha tíz kilóval vékonyabb volnál! És hogy nincs tovább... emiatt. Hideg víz volt. Ha nem is ez végett, de később tényleg lefogytam azt a tizest, viszont már szóba sem állok olyannak, akinek a külsőmre van megjegyzése és nem az pozitív... Ha nem tetszik, lehet keresni mást.

Igaz, házasságban talán nem ilyen egyszerű... Talán meg kéne makacsolnod magad és fogyni pár kilót, és így van aki biztasson de azt bátorítva tegye ne gúnyosan, vagy éppen megalázóan... :(

a szeretet, szerelem vagy van, vagy nincs,

nem súlyfüggő

ha már az, akkor szomorú

szerintem meg pont akkor van igazi szeretet, szerelem, amikor a másikat nem érdekli, hogy nézel ki, mert nemcsak akkor szeret, ha 50 kilós vagy talpig sminkben és kirittyentve

érdekes, az én környezetemben nem múlik el a szerelem, ha egy férfi vagy nő meghízik, és érdekes módon nem azért kezd el fogyózni, mert párja "őszintén szóvá teszi", hanem maga miatt, mert nem érzi jól így magát a bőrében és/vagy mert vonzó akar maradni

Szerintem annak a kapcsolatnak annyi, amelyikben nem lehet elmondani a másiknak őszintén, hogy mit érzünk, ha nem tehetjük szóvá, hogy valami változás nem tetszik, ha nem jelezhetjük, hogy hé, nem jó irányba változol.

Ha nem kérhetjuük, hogy tegyél meg valamit a kedvünkért, ráadásul a kettőnk érdekében.

És ha bánt a mondanivalója, lehet megbeszélni, megbocsátani. Igaz, ez sokkal tobb meló az jár...egy jó kapcsolásért minden nap tudatosan tenni kell, nem csak egy esetleges fogyással, hanem a másik megértésével, megoldás kereséssel, kompromisszummal, szeretettel. Tudod, ha másikat már nem érdekli, hogy nézel ki, akkor van baj igazán...

Én vékonyan jöttem össze a párommal. Aztán hoztam. Sokat. Baromira sokat. Igaz, én fogyni akartam, és próbálkoztam. Végig éreztem a szeretetét, a támogatást, de megbeszéltük ezt is, hogy jó lenne lefogyni. Pedig elfogadott, mert szeret. Aztán lefogytam, igaz, még van egy kicsi vissza, de nagyon megérte.

Naponta látni a szemében a büszkeséget, mert jól nézek ki, mert megcsináltam....és érezni, hogy újra van energiám, önbizalmam...ez bármit megér.

Persze el küldhették volna rögtön a francba, amikor először téma volt, próbáljak meg fogyni. Nem durván szólt, de akkor nagyon rosszul esett...szarul éreztem magam tőle. Ma már tudom,hogy kellett az a beszélgetés.

Én egyetlen pillanatig sem tudnék ilyen kapcsolatban élni.

30 éve vagyunk házasok, el lehet képzelni hogy mostanra se nekem se a férjemnek nem olyan az alakja mint az esküvői fotóinkon volt, úgy hiszem elég komoly baj volna ha valamelyikünk részéről ez lenne a központi kérdés.

Már maga a tudat is megalázó lenne számomra, hogy "elfogad" a súlyfeleslegemmel együtt. Ne fogadjon el. Ha neki így nem tetszem, ne fogadjon el, hanem keressen valaki mást, aki megfelel neki. Ha eleve nem úgy nyúl hozzám, hogy szeret, és imádja a testemet, akkor az milyen már?? Az együttlét alatt végig arra kellene gondolnom, hogy na biztos most fogja kidobni a taccsot, pusztán mert szolidáris a hájammal szemben??

Dehogyis. Millió pasi imádja a teltebb nőket, a maradék a vékonyabbakat, úgyhogy mindenki megtalálja a kedvére valót én úgy gondolom.