Házasságban - külön kasszán?! (beszélgetés)

A gyerek ellátása egy teljesen más belső igényt kíván. Az anya a természetbeni, az apa a materiális részéről gondoskodik a csecsemőnek általában. Ezt fel kell mérni és fel is kell érni ésszel, minden bántás nélkül.

Egy éves korától pedig visszamehetsz dolgozni, nem kell 3 éves át otthon dekkolni és a probléma megoldva.

Értelek, mert én pont így gondolkodom. Én sem szeretek senkinek tartozni még a családból sem. Amit tudok azt megoldom/oldjuk önerőből, ha pedig olyan a helyzet inkább összébb húzzuk a nadrágszíjat :-))

De ebbe a szituba ne legyen semmiféle rossz érzésed. Kissé tedd félre az ezzel kapcsolatos negatív gondolataidat és a jó értelembe vett büszkeségedet. Meg fogsz dolgozni azért, hogy ,,eltartsanak" :-))

szerintem erre is, arra is van példa. mi is pl. nagyságrendileg ugyanúgy keresünk, és a minimális "zsebpénztől" eltekintve, közös a kassza.

igen, nekünk is hasonlóan lesz sztem, ahogy írod: gyakorlatilag a teljes gyest/gyedet be fogom adni a közösbe. persze sok függ attól, h akkor éppen h fogunk állni: mennyit fog keresni a férjem, lakáshitelből mennyi lesz még, ilyesmik.

Nálunk annyi volt Csillag, amíg otthon voltam, hogy miután beadtam a közösbe, amennyit kellett, nem sok pénzem maradt. De túléltem:)

Egyébként én azt szűrtem le ezen a fórumon, hogy azok, akik mindent beadnak a közösbe, ott az egyik fél sokkal többet keres, mint a másik fél.

látod, h nem csak én :) olvasd el, mit írtam erről.

(elég felnőttesen gondolkozok, köszönöm :))

szerintem tök jó, h nálatok ez így tud működni - hiszen nem problémáztok ezen. szerencse, hogy ilyen sokat keres a párod, gondolom, a te pénzedet meg félreteszitek, ha esetleg váratlan helyzet adódna...

és igen, maximálisan jól írod, hogy erről van szó: ha az ember egyszer megtapasztalta, hogy milyen jó dolog, hogy saját pénze van, akkor fura lehet, ha változik a helyzet.

egyetértek abban, h az is teljes értékű munka és élet, ha egy nő gyereket nevel és ellátja a háztartást, biztosítva a harmonikus hátteret a családnak.

de ez asszem (nálam) arról szól, hogy én úgy nőttem fel - szerény körülmények között, de szerető nagycsaládban -, hogy már kamaszként is evidens volt, h nem akarok senkire se rászorulni.

ha ismersz szegényebb sorból jövő embert, akkor rajtuk is láthatod szerintem, hogy erre érzékenyek vagyunk a legtöbben. ilyenekre emlékszem, hogy eleinte nem engedtem, hogy akár egy jégkrémre meghívjanak a randin :) már én is mosolygok ezeken, de így volt.

és persze, a férjemmel boldogok vagyunk, fantasztikus ember és vele kapcsolatban rég túljutottam ezen a beidegződésen, nem is lehetne így létezni egy ilyen szoros kapcsolatban, életközösségben, mint a házasság. (de pl. arra nagyon figyelek, hogy ha kolléganőmtől kölcsön kérek, mondjuk az ebédemre 2-300 forintot, másnap tuti visszaadjam, rohadtul utálok tartozni)

viszont a gyerekkel egy merőben új szitu jön: nem fogok dolgozni, azaz keresni sem, és a napirendem is teljesen át fog alakulni. és egészen egyszerűen, kíváncsi vagyok, milyen lesz az, hogy fog érinteni...ezért kérdeztem, hogy akinél már fennáll a szitu, az hogy érez.

értesz, ugye?

akkor tényleg van ilyen...

én ugye nem tudom, hogy fogom érezni magam, mert még nincs gyerekünk. de sejtettem, hogy felmerülhet ez a fura érzés...kíváncsi vagyok, nálam hogy lesz. afelől kétségem sincs, hogy eszméletlen boldog leszek, hiszen az a legeslegnagyobb vágyunk a férjemmel, hogy gyerekünk legyen, de valszeg szokatlan lesz a megváltozott helyzet, legalábbis eleinte...

Csak Te....

Bizalmon, szereteten alapuló kapcsolatnál az "eltartott" szó nem nagyon szerepel a szótárban szerintem. Gondolkozz kicsit felnőttesebben.... nevelni fogsz egy gyereket, az ő gyerekét nonstop 24-ben... szerinted??

Szerintem nem kell úgy érezned, hogy eltartott vagy. A Te munkád otthon a babával azt gondolom sokkal felelősségteljesebb és több lesz, mint a férjedé.

Én úgy gondolom az természetes, ha egy nő otthon babázik és a férfi pedig dolgozik.

Engem nem zavar a szerencsejáték, mert nem is ismerek olyat, aki függne tőle.

A férjem elveivel nem összeegyeztethető a pénzben játszás, ahogy az enyémmel sem.

Szoktunk kártyázni mi is, de nekünk teljesen bevált a forgalomból kivont 1 és 2 forintos tét.

A lottó is szerencsejáték:) Én mondjuk azt is csak ritkán veszek.

Nálunk sosem volt gond, ha valamelyikünk kevesebbet hozott a közös kasszába, mint a másik.

Na ez is egy nagy különbség köztünk.

Az élet igazsága, ahogy egy fórumozó társunk írta.

Nálunk van bizalom, mi jóban-rosszban, egészségben-betegségben együtt vagyunk. Mi tudjuk, hogy a gyerekvállalás mindkét félre nézve teljes odaadást kíván, így nincs helye annak, hogy a filléreket számoljuk. Nincs szükség arra, hogy egymás fejéhez vágjuk, hogy mos épp ki tud többet fizetni a villanyszámlába.

Én kifejezetten gusztustalannak tartom, ha valaki azt gondolja, hogy azért mert most csak gyest kapok, nem hozok annyit a konyhára, hiszen előtte és utána is fogok hozni annyit.

Vannak olyan helyzetek, amikor a másik nem tud annyit hozni és azt is úgy kell kezelni, ahogy a nők esetében a gyeses időszakot kellene kezelni.

Nekem sosem jut eszembe, hogy a férjem a munkanélkülisége alatt kevesebben dob a közösbe, ahogy neki sem jutott eszébe, hogy én a gyes alatt kevesebbet adtam.

Nálunk a kevesebbet hozónak nem kell rosszul éreznie magát.

Te nem lelkizel, hanem a számító magatartásodat bizonyítod. Bemutatod, hogy igen neked az a fontos, hogy mindenki egyformán adjon abba a bizonyos kasszába, mert különben nincs jóban-rosszban.

Ezt a stílust a beszélgetésünkbe te vezetted be. Ha neked ez kell, akkor én megadom amire vágytál:)

Új reg, mert nem akarsz ilyen fórumokhoz hozzászólni:)))

Na nekem meg ez vicces!

Nem is tudom minek lehetne ezt nevezni. Nem kétszínűségnek az biztos, hanem teljesen másnak.

Nyugodtan hozhatsz példákat a helyesírási hibákra. Egyébként miért pont nekem ne lehetne?

Ha te olyan okos vagy, akkor tudhatnád, hogy nem kell ahhoz itt ülni folyamatosan, hogy írni tudjak akár este 10-kor.

Látod, milyen vagy? Mit láttál a fotóimon?

Az élet igazsága? Én is annak nevezem, ha valakinek görcsölnie kell, hogy gyereke legyen.

Biztos van neked is amit az élet igazságára lehet fogni. És remélem elgondolkodsz rajta.

Fórumot olvasva rájöttem, hogy bár én abban a hitben voltam, hogy nálunk közös a kassza, de úgy néz ki nem :S Párom lényegesen nagyobb bevételt produkál -még ha effektíve egyetlen napot sem dolgozik- mint én. De nekem is van egy tisztességesnek mondható bevételem, amihez viszont nem nagyon nyúlunk, tényleg ritkán használom a számlámat. Csekkeket párom fizeti és konyhapénzt kapok bevásárlásra, erre-arra, apróságra, csecsebecsére, gyerekcuccra. És igen, bennem is felmerül, hogy kvázi eltartott vagyok és elég furcsa, hogy mindig mindenhol ő fizet, de nálunk így alakult ki, kérni viszont sosem kérek, ő ad magától. És hát ne panaszkodjak, sőt örüljek neki.

Szóval nem csak te lelkizel ezen. Szerintem ezen mindenki elgondolkodik, aki valaha megtapasztalta, hogy milyen jó dolog, hogy saját pénze van, aztán egyszer csak maximálisan a férjétől függ anyagilag. De gondolj rá úgy, hogy átmeneti időszak lesz.

Emett:ez egy új reg,a másik nevemmel nem szólok hozzá ilyen fórumokhoz,hisz sokan ismernek itt személyesen,és igen,nem szeretném ha tudnák mennyi van a zsebemben.

Irisz:"nekem is van elütésem, de az megint más":-))))az ilyen emberek,ó Istenem.

"Én lezártam ez a beszélgetést. Nehéz veletek.

És nincs szükségem társaságra, ugyanis nekem van.

":-))))))De este 10kor itt ülsz:-)))))))))))))))))

A srác írta neked ,az élet olyan lesz hozzád amilyen te hozzá.Ahogy elnéztem a fotódat már be is jött e jóslat,bár nem kivánom senkinek,de az élet igazsága.

Félre ne érts,én nem kötözködöm veled,de annyira viccesen viselkedsz,annyira hatalmas ökörségeket írsz.De megmosolyogtatsz engem is és a páromat is.

Szia

Nekünk közös cégünk van, abban dolgozunk mindketten.Így magától érthetődik, hogy közös az a bizonyos kassza.Mikor kb 5 éve terhes lettem, majd megszülettek a lányaim, semmit nem tudtam a céggel törődni, csak 1 év után.Bizony hülyén éreztem magam,de nem is annyira az anyagiak miatt, hanem úgy éreztem néha, kimaradok vmiből.Hülyén hangzik, de volt ilyen érzésem.Persze a lányok rengeteg pluszt adtak és új érzést, de ez akkor is bennem volt néha.

ne haragudj, de nagyon nagy ostobaságokat írsz :)

a "Lacika vagy a barátnője"-kitételnek kb. fél perc lett volna utánanézni.

a szüleim fantasztikus emberek, és ha én tökéletlen vagyok is, az nem az ő hibájuk :) se nem Istené. de bennem legalább van alázat...megjegyezném, a szüleim tanították azt is, h ocsmány dolog más családját (férjét, szülőjét) szidni. na jó, ők nem fogalmaztak ilyen keményen :)

nem reagálok a soraidra hosszabban. hihetetlen hülyeségeket írsz (bocs, ezt nem tudom szépíteni), a stílusod pedig a pallérozottól és intelligenstől elég messze áll, így még csak szellemi kihívásnak sem mondanám a veled való vitát.

Neked mi a bajod?

Írtam olyat neked, amivel megbántottalak?

Vagy nincs más, akivel vitázhatnál?

Vagy te vagy Lacika vagy a barátnője, vagy ki vagy te?

Isten. Hát nem sikerült valami jól neki a műve, ha rád gondolok. Na, ő is hibázhat,

Te nem vagy normális!

Keresd meg a férjedet és csinálj vele valamit, ahelyett, hogy velem foglalkozol.

Ha valakinek valakivel el kell számolnia, akkor neked a férjeddel vagy a férjednek veled, de nekem feléd nem.

Ha te leírhatod a véleményedet, akkor én is leírhatom, ahogy teszik ezt rajtunk kívül még 342953-an. Mit is kellene bevallanom magamról?

Semmi olyat, amihez közöd lenne.

És igen, klasszul leírtad. Attól, hogy te leírsz rólam valamit, én nem leszek olyan. És ha te nem vagy olyan, amit szerinted én írtam, akkor mire ugrálsz?

Meg fog jönni? Idegeidre megy az időjárás? Vagy depressziós vagy?

Remélem most már jól érzed magad!

Hiszen leírtad, hogy szar alak vagyok és egyéb jelzőket is. De tudod, attól, hogy te ezt írod én nem leszek ilyen.

Isten és a szüleid a kultúrával, hogy állnak?