Harmadik kisfiúnk, Bálintka születése

24-én egész nap abban a tudatban éltem, hogy bizony másnap befekvés és ki tudja mikor

szülünk. Reggel elvittem a fiaimat oviba, majd boltba mentem és haza. Fájdogált a pocakom, de ez gyakran előfordult, ha erről a 1.5 km-es útról hazaértem.

Főzés, takarítás, mosás, kórházi csomag átnézése... szóval átlagos nap volt.

Este a fiúk megfürödtek, aztán én mentem tusolni. Mikor készen lettem, úgy éreztem, nagyon kell pisilnem, leültem a WC-re... és egy pukkanás, majd elkezdett csorogni a zöld magzatvíz. Mintha csak éreztem volna, napok óta aggódtam a túlhordás miatt, nehogy belekakiljon és tessék...

Béla hívta anyát, jöjjön a fiúkhoz, mert menni kell. Addig próbáltam felöltözni, a fiúk persze ott ugráltak,Viktorkán láttam, hogy megijedt, ő már nagyfiú, mindjárt 6 éves, figyelte a történéseket. Közben mondogatta, mennyire fogok neki hiányozni.

Odaért anya, búcsú a fiúktól, ami megsiratott és este nyolckor elindultunk. Apa ideges volt a zöld víz miatt, persze én is. A kocsiban jöttek a fájások 4 percenként, de csak 30 másodpercig tartottak. Mire beértünk, akkor lettek 3 percesek.

Felvettek a szülőszobára,ott mutattam a betétet, milyen sötét zöld a víz. Mondták, hogy nagyon jó lenne, ha minél előbb kibújna.

Vizsgálat: majdnem 3 ujjnyi, szuper!

Bekísértek a szülőszobára, NST-t raktak rám, majd bekötötték az infúziót, antibiotikumot is kaptam és jöhetett be apa is. Kaptam gázt, amit most nem olyan ügyesen szívtam, a baba annyira nyomta a tüdőm, alig kaptam levegőt. Félóránként jött a szülésznő, megvizsgált, kézzel kicsit segített a dolgokon. Ekkor már szinte egyfolytában fájtam . Azt mondta, kb. 1 óra múlva megszületik. Ez olyan megnyugtatóan hangzott, hogy már nincs sok hátra, de az erőm már fogytán volt.

Aztán jöttek a tolófájások. Valami brutálisan erősek voltak, nagyon fájtak. Sose fájt ennyire. Jött a doki, megnézett és úgy döntött, hogy nem vág, de a hasamnál segít kinyomni. A szülésznő megigazgatta Bálintot, mert kicsit furcsán akart kijönni.

Néhány nyomás, pontosan nem tudom mennyi, után, de 22:50-kor megszületett a harmadik hercegünk: Kovács Bálint. 4500 gramm volt és 61 cm. Csudaszép és hatalmas, a doki is elhűlt, hogy ekkora. A mellkasomra tették pár percre, majd vitték mérni és fürdeni. Repedtem, így kaptam jó kis varrást (na az se volt leányálom), de addig apa ott fogta mellettem Bálintot és elmondta, hogy mennyire szeret és milyen büszke ránk. Könnyes volt a szeme.

Aztán elvitték Manókát és éjfélig ott maradt még velem apa, majd hazaküldtem, menjen haza nyugodtan a fiúkhoz. Egy óra után lekerültem a gyerekágyas osztályra és reggel 5-kor hozták

nekem a kis csodámat. Lényegében 3.5 óra alatt megszületett, amit álmomba sem gondoltam, az előzőek alapján, de tény, hogy számomra ez volt a legfájdalmasabb is.

Persze megérte.