Szerelem gyümölcse

Úgy döntöttem, hogy én is megosztom a mi kis történetünket a többiekkel, akik szívesen olvassák a születésről szóló kis történeteket.

Az én, vagyis a mi történetünk ott kezdődik, hogy 2003-ban megismerkedtem a párommal, most már a férjem. 2011.03.26-án összeházasodtunk. 2005-ben elkezdtem főiskolára járni, már a férjem akkor szeretett volna kisbabát, de én még akkor csak 19 éves voltam. Picit korainak tartottam. 2010 nyarán eldöntöttük, hogy novemberben eljegyezzük egymást, mivel már akkor több mint 7 éve együtt voltunk és babát is akartunk, akire nem is kellett sokat várni.

2-3 hónap próbálkozás után 2010, december elején megfogant a mi kicsi lányunk. Abban az időszakban minden összejött: 2010. november - eljegyzés, 2010. december eleje, teherbe esés, 2011. január, főiskola elvégzése, 2011.03.26. - esküvő, és 2011.08.29., Lilien megszületett.

Decemberben csak vártam, hogy majd megjön a havi, de semmi. Vártam január elejéig, amikor csináltam egy tesztet és kimutatta, hogy terhes vagyok. Már akkor olyan 3-4 hetes terhes voltam. Mikor megmutattam a páromnak, hogy egyből mind a két csík megjelent, átölelkezve sírtunk egymás vállán pár percig. :-D Boldog pillanatok voltak azok. Anyós volt az első, akinek elmondtuk a jó hírt. De mindenki örült a családban ennek.

A terhességem egy csodálatos szép 9 hónap volt, imádtam minden egyes pillanatát. Minden rossz elkerült. Se egy hányinger, se egy hányás, de még fájdalom és fáradság se volt. Igaz az utolsó hónapban sokat aludtam, de kívántam. Nem is szedtem fel sokat, csak 8 kilót.

A terhességem közepe táján voltunk 4D-s ultrahangon kb. 23-24 héten, ahol kiderült, hogy kislányom lesz, az első két percben és én amikor meghallottam, hogy kislány, egyből kicsordultak a könnyek a szememből. Én előtte már 2x álmodtam meg, hogy nekem lányom lesz. Én hittem az álmomban, nagyon is.

Nagyon boldogok voltunk a párommal, hogy szerelmünk gyümölcse úton van felénk. Én szerettem volna apás szülést, de ő félt attól, hogy rosszul lesz, így nem erőltettem. Nekem a nődokim először 2011.09.02. dátumot irt ki a szülésre, aztán a második dátumot 2011.08.29-re. És dátumra meg is szültem. :-D

Terhességem számomra csodálatos volt. Augusztus 27-én még voltunk bulizni a barátokkal. Ez szombat volt és vasárnap hajnalban 2 óra felé értünk haza. Arra keltem reggel kb. 9 felé, hogy wc-re kell mennem, ki is mentem vissza is feküdtem az ágyba. Pár percre rá megint kellett mennem, de nem is értem el a WC-ig már folyt a magzatvizem.

Szóltam a páromnak, hogy azt hiszem megyünk szülni. Sógorom vitt el a kórházba. De ők jobban idegeskedtek, mint én. Bementünk a kórházba felvettek, kiírták a papírokat, átöltöztem, felmentünk a szülő osztályra, akkor vizsgálatok sora következett, de csak folyamatosan folyt a magzatvizem, ami eltartott este 18 óráig. Utána semmi, se egy fájás, semmi. Páromat úgy küldtem haza, hogy ne várjon feleslegesen.

Teltek az órák, közben megvolt a beöntés délután, infúzió... stb. Lefeküdtem aludni, arra keltem fel, kb. éjfél körül, hogy kezdődnek a fájások, lassabban, majd fokozatosan gyorsultak, már alig bírtam kimenni a WC-re is, meg vissza is, pedig csak pár méter volt. 2 kor már nem bírtam, szóltam az épp ügyeletes nővérkének, hogy nagyon nem bírom már, mert egyre csak sűrűsödtek a fájások és nem akartam nyílni.

A magzatvíz már rég elfolyt. Nem volt jó már sehogy se, se állva se fekve, rám kötötték a gépet, és nézték, hogy milyen gyakoriak a fájások, ez hosszú időnek tűnt nekem pedig csak egy óra volt. Kaptam még injekciót is. Még volt más kivizsgálás is...

4-5 felé már nem bírtam és nem tágultam csak 4 ujjnyira, a babám meg nem akart kibújni.

Orvos megvizsgált és kérdezte, hogy beleegyezek-e, hogy vigyenek császármetszésre, mert a baba feje se akar belemenni a szülőcsatornába. Hát nem akartam, hogy valami baja legyen neki, inkább úgy döntöttem, szenvedek én.

Nekem kellett a saját lábamon átsétálni a szülőszobából az operációs terembe, soknak tűnt az a pár méter a két szoba között. Levetkőztem, rám terítettem egy zöld lepedőt, lefeküdtem az ágyra. Megmosták a hasam, jobb kézbe infúzió, balba vérnyomásmérő. Rám rakták az altató maszkot és onnantól filmszakadás volt. Megszületett a kislányom 2011.08.29-én, 5 óra 40 perckor, 3600 gramm és 51 cm volt.

Már csak a gyógyuló szobán keltem fel kb. olyan 9 után, szóval átaludtam a legfájdalmasabb időszakot. Rossz volt utána bevallom, rossz volt az ágyból a felkelés, lefekvés, de már másnapra jártam és összeszedtem minden erőmet, hogy a kislány mellett lehessek minden percben.

Azóta se nagyon szakadok el tőle. Eleinte a szoptatás nem igazán ment, de később belejöttünk mindketten. Sajnos csak 3 hónapig tudtam szoptatni, de örülök, azért, hogy legalább ennyi is volt. A kórházból a negyedik nap hazaengedtek. A kórházban minden rendben volt, csak iszonyatosan hiányzott a párom, mert nem volt mellettem, de neki is hiányoztam, mert az alatt az idő alatt, míg kórházban voltam képzeljétek, alig evett valamit és lefogyott 3-4 kg-ot. Nagyon örült, mikor hazajöttünk.

Azóta eltelt 3,5 hónap. A kislányunk nő, mint a gomba, már 65 cm és 7 kg. Nem kövér csak kicsit combos, erősek lehetnek a csontjai, mint nekem. Azóta vele csak repülnek a napok. Szeretjük hárman egymást nagyon. Imádom minden porcikáját. Minden egyre ügyesebb, már nem jó neki feküdni, húzza fel a fejét, állni és ülni akarna. Olyan édes mikor felültetem és felállítom, oly boldog akkor és boldog vagyok én is, mert örömet szerzek neki...