Hamvas Béla idézetek (beszélgetés)
"Az emberen belül a tulajdonságok fejetlenségének, esetleg egyetlen tulajdonság mértéktelen hatalmának, a közösségben az emberek fejetlenségének, esetleg egyes emberek mértéktelen hatalmának felel meg. Mert ami kint van, ugyan az, mint ami bent van."
/Hamvas Béla/
"A szabadságnak a tulajdonságokra való helytelen alkalmazása anarchiát teremt. Ebben az anarchiában élünk ma. Miért? Mert nem a szabadságot alkalmazzuk, hanem a szabadság álalakzatát. Ezért van társadalmi válság."
/Hamvas Béla/
"A világot a démonok szűkítik le, és a géniuszok tágítják ki."
/Hamvas Béla/
"Az egyetlen morál a szabadság. Az egyetlen közösség az emberiség."
/Hamvas Béla/
"Az ember ahhoz ér el, amiből kiindult, vagyis nem indulhat ki másból, mint a célból, amit el akar érni."
/Hamvas Béla/
"Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele."
/Hamvas Béla/
"A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni."
/Hamvas Béla/
"Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember."
/Hamvas Béla/
"Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg, soha, soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé. Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni most, azt elvesztetted örökre."
/Hamvas Béla/
"Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik."
/Hamvas Béla/
"Nem okos, aki nem bolond egy kicsit, és nem egészséges, aki egy picinykét nem beteg."
/Hamvas Béla/
"Próbálj meg őszinte lenni pszichológia nélkül."
/Hamvas Béla/
"Nincs reménytelenebb, mint akinek senkije sincs, akivel igazságviszonyban állhat."
/Hamvas Béla/
"Az egyetlen érték, a bázis: az élet. A többi mind ebből az egyből következik. Használd ki életedet."
/Hamvas Béla/
"Ha az igazság el is hagy, az ő dolga; az én dolgom, hogy nem hagyom el, és hozzá hű maradok."
/Hamvas Béla/
"A világ minden időben kedvezett az olyan gondolatoknak, amelyek rémületet keltenek. Az emberek, különösen a tömegek, szeretnek rettegni."
/Hamvas Béla/
"Nélkülözhetetlen a szellemi életben a mélységek megértése, a rettenthetetlen bátorság és a fáradtságot nem ismerő kitartás."
/Hamvas Béla/
"Nem téved az, aki a tanításokat gondosan megvizsgálja, megbírálja, gondolkozik fölöttük és önálló véleményt alakít."
/Hamvas Béla/
"Könnyen lehet, hogy a szélhámost a bölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti."
/Hamvas Béla/
"A tudás nem vált meg. Egyedül az éberség. Mert mi a megváltás? Nem egyéb, mint az individuális Ént levetni és univerzális személlyé lenni. Nem egyéb, mint a zárt életből kilépni és a nyílt létbe felemelkedni. Nem egyéb, mint az álmos kábaságból a valóságban felébredni."
/Hamvas Béla/
"Az álmos kábaság a zárt életben külön-külön él, az éberség a nyílt lét, és minden lény ugyanabban a világban él. Aki felébredt, az a zárt életből kilépett: lénye számára hirtelen minden kapu megnyílt, minden tudás elérhető lett, mint látvány láthatóvá. Ez a Véda értelme."
/Hamvas Béla/
"Minden lény, állat, növény, kő, föld, rovar, madár, embertárs, anya, testvér, démon, isten - ez mind Én. Tat tvam aszi."
/Hamvas Béla/
"Az álmosak közül mindenkinek külön-külön világa van, az ébereknek egy közös világuk van. Az álmosak mind külön-külön Énekben, szenvedélyekben, vágyakban, világszemléletekben szenderegnek; az éberek ugyanabban a valóságos világban élnek."
/Hamvas Béla/
"Aki a sötétségből, amely a világot takarja, kilép, az a sokaság varázslatszerűségét felismeri."
/Hamvas Béla/
"Az ember elkezdi látni és tudni, hogy a világban meg nem változtatható azonosság van."
/Hamvas Béla/
"Az érzéki világ olyan álmosság varázslata, amely minden élő emberével közös. Aki elkezd az érzékeken túl látni, az 'meta ta phüszika', a természeten túl kezd valamit sejteni. A metafizikai érintés az éberség első állomása."
/Hamvas Béla/
"Az éberség első jele, hogy az emberben homályos gyanú ébred: a májá, az érzéki világ varázslat."
/Hamvas Béla/
"Az avidja jellegzetes állapota az érzéki világot, a tapasztalati tényeket valóságnak látni; azt hinni, hogy az anyagi világ varázslata realitás; nem tudni, hogy amit valóságnak hisz, az az elvarázsolt lélek álomkóros látomása. Soha nem felébredni tudni, és mindig csak azt hinni, hogy ideje még nem érkezett el. Soha nem is sejteni, hogy a természeten túl, 'meta ta phüszika', van valami, és ha néha álmában megbotlik, és úgy van, hogy szemét most aztán ki kell nyitnia, újra tovább álmodik valamit: életcélt, eszményt, szenvedélyt, becsvágyat, mindig valamit, ami az Énből jön, s aminek az Én a célja. Az igazi valóságot csak úgy látja, ahogy a barlangban a kijárat felé háttal megkötözött ember, aki a szemben lévő falon az elsuhanó árnyakat nézi. S az alvás mélysége attól függ, kicsoda mennyire tartja valóságnak álomképeit; csalódásait, káprázatát mennyire tartja igaznak; homályát mennyire tartja világosságnak. Mennyire tudja igaznak azt, ami csak Énjében van, soha másutt: gondolatait, érzéseit, világszemléletét, elveit, ítéleteit. Annál hiúbb, kevélyebb, elbizakodottabb, magabiztosabb, gőgösebb, önteltebb - annál inkább vak, tudatlan, irreális, képzelgő, alvó, annál kábább, tompább és álmosabb."
/Hamvas Béla/
"Hérakleitosz mondja, hogy az álmosak közül mindenkinek külön-külön világa, az ébereknek egyetlen közös világuk van. Ez a külön-külön világ az Én. Ennek az Énnek külön álomképe, személyes sorsa, személyes gondolata, cselekvése, világszemlélete van. Minél mélyebben alszik valaki, minél mélyebben merült el a kábaságban, annál elszigeteltebb és magányosabb, individuálisabb és egyénibb."
/Hamvas Béla/