Halottaink emlékére (beszélgetés)
Szomorú ez a nap, az Ő napjuk. Ilyenkor mindenki Rájuk gondol, azokra, akik nem lehetnek már közöttünk. Értük égnek a gyertyák, borítják virágok a sírokat. Megállunk egy pillanatra a rohanásban, felidézzük kedves arcukat, régi történeteket. Nincs olyan ember, akinek ne lenne szerette a másik oldalon. Felfoghatatlan, és feldolgozhatatlan, ahogy kiléptek az életünkből. Sajnos az idő múlásával egyre több a hiányjel. Amíg emlékezünk Rájuk, ők tovább élnek, a szivünkben és a lelkünkben. Nyugodjanak békében.
Igen,ezek a napok NAGYON FÁJDALMASak lehetnek sok-sok ember számára.Nekem és a családomnak is NAGYON-NAGYON nehéz az emlékezés és főleg a legnehezebb az,hogy szembesülni kell a megváltozhatatlannal.Én a DRÁGA GYERMEKEMET VESZÍTETTEM EL AUTÓBALESETBEN ÉS 19 ÉVESEN.Ennek már 3éve lesz nov 13.-án de minden nap hiányzik,várom és nem tudok megnyugodni SOHA.MIÉRT TÖRTÉNT VELE MIÉRT-MIÉRT??????????????????Nem Ő volt a hibás a balesetben és nem is bünhődik az aki a felelős.....Nagyon nehezek ezek a napok és a több is.Megpróbálunk emlékezni és a szép napjainkra gondolni,de nagyon fájdalmas...........A testvére pedig annyira nem akarja elfogadni,hogy még ilyenkor sem akar a temetőbe kimenni,mert azt mondja Ő NINCS OTT,NEM MENT EL......Nem tudom én sem mi a megfelelő emlékezézés,mert a fájdalom annyira nagy,hogy hiányzik és pótolhatatlan.....!!!!!!Nekem is ÖRÖKKÉ A SZÍVEMBEN ÉL Ő - TAMÁSOM és örökké ott fog ÉLNI TOVÁBB.Tegnap és ma is én is gyujtok gyertyát MINDENKIÉRT.MINDENKI HIÁNYA PÓTOLHATATLAN........
Én tegnap jártam az ikerbabáim sírjánál,még mindig felfoghatatlan,hogy nem lehetnek velünk,de el kell fogadnom mégha nehéz is.Most lennének 16 évesek,és olyan,mintha tegnap veszítettem volna el Őket.
Bízom benne,hogy jó testvérek odafent,vigyáznak egymásra,és ránk is.
Édesapámat 17 évesen veszítettem el,de úgy érzem a mai napig nem engedtem el magamtól,ezzel a borzasztó érzéssel együtt élni nagyon nehéz,de arra szoktam gondolni,hogy az unokáival biztosan sokat törödik és játszik odafent. Úgye így van drága édesapám vigyázol Kittyre és Rolandra!
Örökké a szívemben fogtok élni! Ma is gyújtottam gyertyát Mindenkiért!
Nehéz egy nap lelkileg,szüleim,nagyszüleim,nagynénik,nagybácsik,unokatesóm aki 16 volt tele tervvel,unokatesóm gyereke csak 8 éves volt és sorolhatnám sokan ,sok mécsest gyújtottam tegnap rengeteg könny van mögötte.Telnek az évek de nem lesz könyebb.
Ezek a napok nagyon nehezek, én is körbejártam már a temetőket hol szeretteim pihennek.Tegnap ültem a gépnél és végig pörgött előttem hogyan haltak meg családtagjaim,ilyenkor mégjobban rájuk emlékezünk és hiányukat egyre jobban érezzük.Hiába telt el 54 év apám halála ota mégis érzem hiányát,és a többinek is akik őt követték.
Én nem tudok kijàrni a temetöbe,édesapàm sirjàhoz.
14 éves voltam amikor elhunyt,Két évre rà elhagytam az orszàgot.
Azota itthon gyujtuk meg egy mécsest,és egésznap rà gondolok,emlékezek.
Mostmàr ràadàsul nagyapa is lett,méghozzà elsö alkalommal.
Sajnos nem lehet màr itt,de tudom hogy fentröl néz és mosolyog!
Mi ma megyünk temetőbe...
A legfájóbb lesz anyukám sírjához kimenni, aki 2 éve 50 évesen halt meg, akinek minden vágya az volt, hogy legyen egy unokája, de sajnos nem érhette meg!
Megemlékezünk még 2 nagyapámról, a távolabbi rokonokról, és a párom hozzátartozóiról!
Délután mi is a temetőben voltunk. Mindenkinek egy csendes fohász kíséretében mondtunk "Isten hozzádot".
Ma délután kint voltunk a temetőben. Elrendeztük a virágokat, meggyújtottuk a mécseseket. Annyi év eltelt már anyáék halála óta, mégsem tudok könnyek nélkül megállni a sírjuknál.
"Jézus dicsőségben feltámadt, ahogy mondta.-Ez az én reményem is!"
Halottak napja. Egy nap, mely sokunk számára nehéz, néha elviselhetetlen, hiszen ilyenkor a gyertyák villózó fényében még inkább érezzük elhunyt szeretteink hiányát. Még fájóbb számunkra az elmúlás, a visszafordíthatatlan valóság súlya. Nehéz egy gyermeknek állnia a szülei sírjánál, de talán ennél is kegyetlenebb egy szülőnek gyertyát gyújtani gyermeke emlékére.Sajnos én elég korán megtapasztaltam, milyen fájó tud lenni anya és apa hiánya. A következő néhány sor hosszú évekkel ezelőtt íródott, félig leégett mécses fényénél, könnytől ázott arccal...
Ugrás a teljes írásra:
Halottaink emlékéreTovábbi ajánlott fórumok: