Hallucinációs hangok (beszélgetős fórum)
A szünet nélkül régóta szedett gyógyszernek vagy gyógyszereknek is lehet ilyen hallucinációs mellékhatása. Főleg ha olyan hatásút szed, ami közvetlenül az agyra hat. Anyukámnál egy hete van az, hogy zenét és éneket hall. Szeret zenét hallgatni, de amit most hall azt kevésbé. Érdekes eset mert úgy hallja, hogy le is tudja írni. Ezek között van ismert és ismeretlen dal is. Most van kórházban ezzel a tünetekkel, 70 éves lesz most augusztusban. 9 féle gyógyszert szed, ezek között van belgyógyászati ami infarktus megelőző, ugyanis szívkatéterezésen esett át pár éve. Az előtt volt egy kis pánikrohama is, amikor felírtak rá neki agyértágító gyógyszert a Nootropilt. Viszont senki sem mondta, hogy ezt a gyógyszert szüneteltetni is kell. Nos most nagyon úgy néz ki, hogy ettől kezdett el hallucinálni.
Nagyviziten még az orvosok is tréfálkoznak vele, hogy énekeljen nekik belőle. Ugyanis még ilyet nem hallottak soha. A nagyvizit nevetésben tört ki.
Ezt a tablettát most leállították így már csak egész halkan hallja az éneket, már nem kivehető módon.
Úgy indult az egész, hogy áthívott hogy én is hallgassam meg, hogy milyen jó zene jön neki a szomszédból. Okvetlen keressem meg a neten, mert neki kell majd ez kazettán. Eleinte nem hitte el, hogy én nem hallok semmit. Ő pedig még el is tudta énekelni, olyan tisztán hallotta. Nóta és mulatós dalok voltak felváltva. Reggeltől estig..néha egyperces csönd..anyum ilyenkor azt mondta, hogy most cserélnek kazettát.
Végül is akkor szembesült azzal, hogy csak Ő hallja, mikor ott aludtam nála, és reggelre arra ébredt, hogy megy a zene és énekli a férfi. Én pedig édesdeden aludtam, tehát nem hallottam semmit sem. Aztán elmeséltem a körzetinek..és utalta be anyut a pszichiátriára.
Három napja van most bent..,de lényegesen jobb a helyzet.
Azért írtam ezt le, hogy tudjátok ilyen is létezik, és hogy vigyázni kell a gyógyszerekkel.
A topik indítónak pedig jobbulást kívánok!
ha azt elfogadja mindenki, hogy ha egy embernek magas a cukra, akkor akár el is üszkösödhetnek a végtagjai ha nem inzulinozza magát.., ha azt elfogadja mindenki, hogy ha megtámadja egy vírus a szervezetét akkor legyengül.., ha nem megfelelő a fehérvérsejtszáma akkor meghalhat.., akkor azt miért nem lehet elfogadni, hogy ha felborul az agy kémiai egyensúlya, akkor annak ilyen tünetei vannak??
a skizofrénia egy kő kemény betegség.., lehet trauma okozza (egyébként nem csak., genetika is benne van), de a trauma által megbomlik az egyensúly.., és ezt nem lehet lelki úton gyógyítnai.., ahogy a topikindító is írta, ha ez lenne a megoldás, akkor nem lennének skizofrének sem. Sajnos ez egy gyógyíthatatlan betegség.., amit a topikindító is minden bizonnyal tud.., szinten lehet tartani, vagy tünetmentessé lehet tenni GYÓGYSZEREKKEL. Sajnos. Bármennyire is nehéz elhinni és elfogadni, de ez egy ilyen betegség.
Hangok? hát lehet bediliztem..de a multkor mikor usziban voltam.. már majdnem átusztam a medencét..de nagyon elfáradtam.. ekkor valaki..azt mondta, hogy: " Usz tovább Erika, ne hagyd abba, ny félj itt uszok melleted,! ussz még egy kicsit, itt vagyok én is ne félj"... elöre azt hittem a barátom mondja...majd mikor körülnéztem SENKI nem volt körülöttem.. kintröl a hang nem jöhetett mert uszás közbe még a közvetlen meletted uszot se lehet hallani a csobogástól-... ne ez furi volt!
Szerintetek mi ez?
Én nem állítom, hogy igazam van, ez csak a véleményem. Ellenben sok orvossal beszélgettem, akik más lehetőség híján teletömik a betegeket mindenféle gyógyszerekkel, amivel a "tüneti" problémákat kezelik. És a másik véleményem pedig az, hogy ezzel nem gyógyítanak meg senkit.
Én nem vagyok orvos, sőt én semmi sem vagyok, de sok olyan "skizofrén" jött el hozzám, akinél különböző terápiákkal, és "elemzéssel" megtaláltuk a probléma gyökerét. Akkor amikor ezzel szembesül, akár olyan dologgal, amire álmában nem gondolt volna, akkor elindulhat az öngyógyítás útján. De amíg erre nem jön rá, addig nem tud mit tenni, csak szedi a gyógyszereket, és azzal nyugtatja magát, hogy márpedig Ő mindent megtesz agyógyulása érdekében.
Vitázni meg aztán én végképp nem akarok. Eddig is, mindig, és ezután is kizárólag segítő szándékkal írok, írtam, nem célom senkit akarata ellenére meggyőzni olyasmiről, amiről nem akar hallani.
Ha te is ebben a "betegségben" szenvedsz, én neked is csak minden jót tudok kívánni, és eredményes gyógyulást. És a normális életre visszatérve engedd meg: azt gondolom, aki ebben szenved csak azért hiszi el, hogy Ő nem normális, mert a környezete ezt sugallja. Mert mi is a normális? A norma. Az meeg átlagot jelent. Tehát lefordítva: aki skizofrén , vagy más egyéb bármi, az egyszerűen csak: nem átlagos. Ugye milyen másmegvilágításba kerül a dolog? Attól lesz belőle baj, mert mindenki elvárásának kell megfelelni, és a nem átlagos nem érti, miért kéne
neki olyannak lenni, amilyen "gyárilag" nem.
Na, elnézést a kis kitérőért, de úgy érzem el kellett mondanom.
Tehát, amíg betegségnek van felfogva, addig bizony gyógyulni kell. De ha ezt egy állapotnak fogjuk fel? Akkor csak meg kell tanulni vele együtt élni, és az az élet akkor már teljes!
Ilyen és ehhez hasonló statisztikai adatokban nem bírok vitába szállni veled és nem is szeretnék, mert valőszínűleg te nyernél...
Csak annyit mondhatok, hogy az általam ismert skizofrének - köztük én is - minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy meggyógyuljanak, vagy ha az már nem lehetséges, akkor legalább " normális " életet élhessenek. Nem kétlem, hogy igazad van, egyszerűen csak még nem találkoztam ezzel a problémával... remélem, hogy nem is fogok
Ez lenne a helyes hozzáállás, és ezt kellene elérni, hogy meg akarjanak gyógyulni. De ha nem akar, nem is fog. Ezt egy megerősítésnek gondolom, mert az, hogy egy beteg ragaszkodik a problémájához, nem mindig tudatos. Azért jó azzá tenni. Nem általánosítok, de mégis csaka nagy számok törvénye alapján ezt lehet állítani. És hansúlyozom, nem én állítom, hanem az orvosok, és nagy számú pszichiáter, vagy pszichológus.
Az Ő véleményüket azért objektívebbnek tartom, mint másokét.
Lehet hogy félreérthető voltam. Nem azt mondtam, hogy neked van feltűnési viszketegséged. Csak azt, hogy olyan is létezik, és éppúgy lehet ragaszkodni tudatalatt a problémákhoz. 48.-ban helyesbítettem is.
Nekem sincs semmi bajom senkivel, és jobbulást kívánok neked.
Picit máshogy látom, mint ahogy a skizofréniában szenvedő egyéneknél harcol a két pólus.Fél attól, amit tapasztal, de a másik oldal ragaszkodik. Ezek a konfliktusok. Sajnos Ők nagyon beteg emberek, de ebből kilábalni csak úgy lehetséges, ha a valódi gyökerét találja meg a problémáinak.
Nem feltűnési viszketegségről van szó, sajnos nem. Mindezek az emberi játszmák részei, szinte mindig másoktól várják a megoldást, nem magukban keresik meg. (Ez a mondat mindig szíven üti őket, se a legtöbb esetben így van.) Ameddig sajnálkozással fog találkozni (amelye ugyan érdemben nem segítik) addig a betegségükhöz ragaszkodnak, mert ezzel empátiát szeretetet váltanak ki látszólag embertársaikból. Csakhogy amikor vége a sajnálatnak,és kemény,de értelmes szavakat kapnak, akkor szembesülnek azzal, hogy hát ezt tulajdonképpen nekek saját maguknak kell megoldani. Nem másnak.
Csomó olyan ember van, akiknek igazából semmi bajuk, csak ilyen-olyan problémákkal felkeltik mások figyelmét, hogy végre foglalkozzanak velük. Ezt semmiképpen nem sértésnek szánom, ezek általában nem tudatos viselkedési formák. Mindenki ismeri az olyan embereket, akik folyton panaszkodnak ha másokkal találkoznak, közben pedig látszólag semmi bajuk. Csak élvezik a figyelmet, amit máshol pl. a családjukban nem kapnak meg.
Abból hogy azt mondtad: unalmasak a terápiák, csoportok- arra lehet következtetni, hogy nem csinálod szívvel-lélekkel őket. Tehát vagy nem izgat a gyógyulás, vagy nem is "valódi" a betegség...
Én csak javasoltam neked. Belülről kell munkálkodnod, és megtanulni szembenézni a félelmeiddel, a valósággal. Elfogadni. Mint amikor a hős szembeszáll az ördöggel. Érted? :D
Jót akarok. Sok hasonló problémával küszködő emberrel találkoztam már.
Nem az a lényeg, hogy milyen unalmas, hanem a gyakorlati haszna számodra. Gondolkodj el ezen.