Ha Te sem hiszed, hogy szerethetnek

Sose szerettem amikor valaki a szüleire mutogat és okolja őket, mert az élete nem úgy alakult. Pedig, ha nem dolgozzuk fel a rossz gyerekkort, ha nem nézünk szembe a dolgainkkal, akkor azt cipeljük tovább és tovább a végtelenségig.

Én megbocsájtottam nekik, de fel nem dolgoztam, hanem a szőnyeg alá söpörtem, mert ugye nekem egy épkézláb felnőttnek kell már lennem. De hogy legyek, ha nem úgy nőttem fel, hogy elhiggyem, nekem ugyanúgy jár minden, mint bárki másnak.

30 évig egy helytelen énképem volt és még így is millió dolgon kell majd változtatnom. 100 %-os ember amúgy sincs, de törekedni kell rá.

Hogy higgyen magában egy olyan kisember, akinek az első szavát gondolatát mindig leintik? Ha éppen nem, akkor egy kis gúnyos mosollyal kísérik. Akinek többször elmondják "társaságban édes ne szólalj meg", ha nem muszáj és hasonlóak. 12-13-16-20 évesen a mai napig. És ugye ők voltak az okosak az én tükreim, mert belőlük láttam magam helytelenül. Ők nem illettek össze, ők nem szerették magukat és egymást. Ők elrontották a párkapcsolatukat, házasságukat, nem passzoltak, nem tettek egymásért, értem, semmiért.

Anyu csak panaszkodott, de ha nem mondta, a keserű csalódás az arcán volt mindig és amikor nagylány lettem még bántott is és folytonos lelkifurdalás keltés mellett többször elmondta akár csak maga elé bámulva a konyhában, hogy milyen rosszéletű vagyok. (Itt történtek nyomdafestéket nem tűrő dolgok, más talán nem is beszélne már vele.) De mondjuk azt, akarva akaratlan a boldogtalanságukat, csalódottságukat fejezték ki irányomban.

Szeretetet nem tudtak továbbadni, nem volt mit.

"Felnőttem" és nem tudtam egy férfitól sem, hogy mit akarok, nem is akartam semmit. Nem értettek és én sem magam. Sodródtam az árral, nem volt elképzelésem. Magam sem ismerem, hát mit akarhatnék, mi kívánságom lehetne? Anyám is végigszenvedte az életét, apu szintén boldogtalanul iszik. "Felejt".

Hát nekem jár ettől több? Nekem jár több, mint nekik? Milyen jogon?

Miért ne?

Hol van az leírva, hogy amiért két ember elcseszte előttem, nekem is így kell? SEHOL!

Ez "csak" egy rossz minta.

SZERETHETNEK, MERT MEGÉRDEMLEM ÉS MERT JOGOM VAN HOZZÁ, HOGY SZERETETBEN ÉS BOLDOGSÁGBAN ÉLJEK, DE AHHOZ ELŐBB MAGAMAT KELL SZERETNEM ÉS TISZTELJEM.

Azt vonzod be amit adsz, amit hiszel magadról. Erre én régen és még nagyon sokan azt mondták. "Én nem bántok senkit, miért kapok rosszat". Azért, mert elhiszed magadról, hogy neked az jár. A magány a szerencsétlenkedés a rosszindulat.

Majd, ha elhiszed, hogy jár a jókedv a boldogság az öröm és a szerencse, akkor olyan emberek is megtalálnak, akik ez adják majd neked. Mindegy, hogy jó vagy, ha magadban nem hiszel, a negatív dolgokat fogod bevonzani. Ha magadat bántod, akkor sajnos más is bántani fog.

Mindig hidd el még a legrosszabb időszakban is, hogy Neked ugyan úgy jár minden, mint másnak és ugyan úgy megérdemled a jó dolgokat az élet bármely területén, mint bárki, akinek már most is jó.

Pozitívan állj Magadhoz és akkor mások is úgy fognak hozzád állni. Szeresd Magad és akkor mások is szeretni fognak. Ha Te elhiszed, más is elhiszi majd Neked.

♥