Anyós szindróma

Nagyon szerencsések azok a nők, akik jól kijönnek az anyósukkal. De manapság egyre kevesebb az ilyen eset. Én nem jövök ki jól az anyósommal, és a férjemmel azt a hibát követtük el, hogy az anyukájáéktól egy utcányira lakunk. Így a mama mindennapi vendégünk.

Mikor Nonókám megszületett (három éve) még örültem annak, hogy ilyen sokat segít nekem, hogy ilyen sokat magyarázza a babás dolgokat. Gyorsan belejöttem az anyaszerepbe, de az anyósom mindig kioktatott. Egy ideig ez tűrhető volt, de utána már nem. Mindennap nálunk volt, szinte csak aludni járt haza.

Nagy hibát követtem el, mikor nem szóltam Petinek erről az ügyről. Ő ugyanis reggel 6 órától este 6 óráig dolgozik. Ő nem látta gyakran nálunk a mamát. Egyszer annyira kiborultam, hogy megmondtam az anyósomnak, hogy elegem van abból, hogy folyton kioktat és folyton beszól nekem, hogy beleszól abba, hogy nevelem a gyerekeimet. Ez egy éve történt.

Hat hónapja újra elkezdődött, ez a mindennapos átjárkálás. Mivel Saci megszületett (hat hónapja), megint kioktató lett. De mostanában már csak minden másnap járkál át hozzánk, akkor is csak 2-3 órára és nem egész napra. Szerencsére mindig akkor jön, mikor a gyerekek alszanak, így tudunk beszélgetni. Szerintem megértette azt, hogy nekünk kellemetlen, ha mindenbe beleszól. Azóta jobb a viszonyunk, bár mindig tesz megjegyzést valamire (pl. rendetlenség van, nagy a fű kint, nem mosom el rendesen a tányérokat, a hajamat össze kéne kötni lófarokba).

Két hónapja megszületett a sógoromék fia. Azóta az anyósom mániája, hogy folyton szidja a gyerekeket, engem. Mindig azt hajtogatja, hogy Kinga sokkal jobb anya, sokkal tisztábban tartja a lakását stb. Szóval most, hogy megszületett Atika, folyton szid minket, a mi családunkat. Nem csak nekem mondja, de már máshonnan is hallottam a városban.

Lányok, várom a hasonló eseteket, hogy meg tudjuk beszélni.