A boldogság titkai

Elfogadtatni magad, ez mindig a legnehezebb. Megszerezni és megtartani a boldogságot, néha még nehezebb.

Eddig nekem se ment, de már elég erősnek és bátornak érzem magam, hogy lépjek, BOLDOG LESZEK? VAGYOK, ÉS AZ IS MARADOK.

Első lépés, hogy megszeressem magam, mert ha ez nekem nem megy, nincs jogom elvárni mástól.

Másodig lépés, mindig minden nehézség és fájdalom ellenére is mosolyogni!

Remélem, megtörténik a változás.

Meg kell tartanom a boldogságom, vagyis a párom, nem mintha menekülne mellőlem.

Egy éve lesz február 27-én hogy boldog párkapcsolatban élek, érdekes megismerkedés volt az internet segítségével, amit csöppet se bánok és nem is szégyenlem.

Egy 20 éves, mindig szomorú, sírós lány elkezd beszélgetni egy kedves, nem túl vidám, rengeteg bánaton keresztülment 24 éves sráccal. Az egyetlen egy bibi az egészben a 200 km volt.

De csak volt leküzdöttük a tiltások ellenére is, azóta a szép vasárnap este óta csak vele vagyok, és a családom is megszerette.

De ennek ellenére, hogy a családdal és vele minden rendben volt, még mindig voltak kiborulásaim, sajnos elég kemények.

Orvos segítsége kellett volna? Vagy csak egy elhatározás? Nem tudom, de szép lassan kezdek talpra állni, ő velem van, támogat és szeret, ami a legfontosabb.

Minden változást ami történt velem, csak érte tettem és kezdem belátni, hogy élhetek én még boldogan, csak akarnom kell.

Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, sohasem kellett egyiknek is bizalomra szólítani föl a másikat, sohasem volt szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkük egész láthatárát úgy besugározta a szerelem, hogy abban homályos zug nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb titok is bevonulhatna.

Kemény Zsigmond